A tény, hogy Szeged városa alapvetően a paprika asszociációját vonzza, nem szorul különösebb bizonyításra. Szegedhez tartozik azonban egy emblematikus írógárda is, akiknek a fűszerpaprikával való kapcsolata adja a mai bejegyzés témáját. Különösen most, mikor alig néhány napja – pontosabban augusztus 1-jén – múlt el Bálint Sándor 114. születési évfordulója. Az 1904-ben született „legszögedibb szögedi” ugyan nem tartozik kifejezetten a szépírók közé, a fűszerpaprika iránti elkötelezettsége mégis vitathatatlan.
A Kiskunfélegyházán született Móra Ferenc (1879-1934) egész élete a Szegedi Nagytájhoz kötődött. Szegényparaszti sorban élő szülei örökségeként mindvégig magáénak tudhatta a föld, a becsületes munka és az egyszerű emberek szeretetét. A fűszerpaprika műveiben többször megjelenik mint a magyar identitás és a kemény pusztai attitűd szimbóluma. Erre tökéletes példát jelent Triász és társai c. novellájának egy jelenete. A címszereplő Triász, aki tudniillik egy kutya, gulyás-státusza veszélybe kerül, amikor a tiszttartó új kutyákat tervez hozatni Bécsből. Marhapásztor gazdája azonban úgy véli, „úri” kutyának semmi keresnivalója a pusztán, hiszen ha a krumplistarhonyában megégeti a szájukat a paprika, még szétzavarják a gulyát.
Többször megemlékezik a paprikáról a ceglédi születésű, ám középiskolai éveit már a szegedi piaristáknál eltöltő Tömörkény István (1866-1917) is. A néprajz és a régészet területén is jártas író egyik legismertebb novellája, a Valér a földbe megy például egyenesen a paprikaföldön kezdődik. Sajnos a szépen fejlődő növények szomorú esemény hátteréül szolgálnak: Míg a gyönyörű tavaszi időben a paprikák egyre növekednek, Toponárszki Gergely fiatal felesége, Valér, hirtelen holtan esik össze.
Végül ejtsünk néhány szót a fent már említett Bálint Sándorról (1904-1980) is! Ő volt ugyanis az, aki egyszerre volt képes beavatottként és külső szemlélőként tekinteni a fűszernövényre. A személyes kapcsolat nyilvánvaló, hiszen ő maga is paprikás-családból származott. Korán megözvegyült édesanyja paprikakofaként dolgozott, a piacra pedig nemegyszer Bálint Sándor is elkísérte. Valószínűleg gyerekkori élményei is hozzájárultak ahhoz, hogy felnőttként a tudatos kutató szemszögéből kezdjen a paprika kérdésével foglalkozni. A szegedi paprika című, 1962-es kötete kimeríthetetlen forrása a termesztésről, a paprikások társadalomszervezetéről és a munkák eszközkészletéről szóló információknak.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
