A húsvét közeledésével a kisgyerekes családok – és valószínűleg sokan a felnőttek közül is – már lelkesen készülnek a tojásfestés nagy feladatára. A hagyományos piros szín előállításának számos útja-módja van, és ezek közül csak egy (a legkevésbé kreatív) a boltban vásárolható tojásfesték.
De kezdjük egy kicsit távolabbról: Mi köze a tojásnak a húsvéthoz? A tojás mint a termékenység, az új élet jelképe magától értetődően kötődik a húsvét előzményeinek tekinthető tavaszünnepekhez, és a feltámadás gondolatköréhez is. A tojás egyházi áldásban részesítéséről már a 4. századból ismerünk adatokat, a keresztény szimbolika szerint a tojás egyenesen a sírjából kikelő Krisztust jelképezi. A piros tojás színe pedig egyes értelmezések szerint Jézus mártíromságára utal. Ezzel együtt a tojásfestés és –díszítés gyakorlata nem keresztény gyökerű, az egyház egy korábbi hagyományt igyekezett saját keretei között meghonosítani.
A húsvéti hímes tojást hagyományosan keresztszülők adományozták keresztgyermekeiknek, illetve lányok a húsvét hétfőjén megjelenő locsolóknak. A piros tojás előállítása természetesen nem a napjainkban már bárhol beszerezhető tojásfestékek segítségével történt, hanem festőnövényeket használtak. A természetben számos növény található, melynek termése, illetve leveleinek vagy virágainak főzete tökéletesen alkalmas a színezésre. Elődeink mindezeket ismerték és használták, a húsvéti tojások színezésén kívül kender- és gyapjúfonalat is festettek velük.
Ezek a virágok, növények gyakran már a nevükben hordozzák a festő szót. A hímes tojások piros alapszínének előállításához szívesen használtak berzsenyt, más néven vörösfát, de piros árnyalat érhető el festő zsoltina használatával is, míg a vadalmafa háncsa vagy a sáfrányos szeklice főzete inkább sárgára színezi a tojáshéjat. A bodza sötét színű, érett bogyói fekete árnyalatot adnak, míg a zöld bogyókkal kék szín érhető el. Talán a legismertebb és ma is népszerű lehetőség a vöröshagyma héjának alkalmazása, mely szép, vörösesbarna árnyalatot kölcsönöz a húsvéti tojásnak.
Ha fűszerpaprikából 4-6 teáskanálnyit adunk egy fazék vízhez, és a keveréket 20-25 percen keresztül forraljuk, megint csak természetes színezőanyagot találtunk. Az őrlemény fajtájától és minőségétől függőn a végeredmény lehet narancs-, tégla- vagy halványpiros színű. A paprikás lé a berzselés (levélrátétes díszítés) alapjának is alkalmas, keressünk dekoratív leveleket, virágokat, szorítsuk rá őket a tojásokra, így az alatta lévő felület halvány marad.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
