A fenti mondást – mely egy amerikai magyar kereskedőtől származik – szinte mindig idézik, ha szó esik a szegedi paprika és a város fejlődésének összefüggéseiről. A Szeged Napja Ünnepségsorozat (2018. május 18-27.) alkalmából ebben a bejegyzésben a paprikatermesztés és a városiasodás összefüggéseiről ejtünk szót. A Vastag József-cikkekben megfogalmazott felhívás pedig továbbra is érvényes: Ha valaki szívesen megosztana Szeged paprikás múltjából régi fényképeket, dokumentumokat, szeretettel várjuk a küldeményeket!
A ma már hungarikumként tisztelt paprika valójában amerikai eredetű növény. Már Kolumbusszal eljutott Európába, igaz, hogy az Óvilágban kezdetben csak dísznövényként használták. Szeged népével a paprikát valószínűleg a ferencesek ismertették meg. Kolostori gyógynövényes kertjeikben a növény is megtalálható volt, amit a hideglelés orvoslására használtak.
A paprika igényeinek kifejezetten megfeleltek a Tisza által gyakran elöntött, feketehomokos területek. A fűszerpaprika termelése a 19. század közepéig tulajdonképpen nem számított a város húzóágazatának, megmaradt háziipari szinten. Néhány évtized leforgása alatt azonban a feldolgozás óriási méreteket öltött, és ezzel párhuzamosan a kereskedelem is jelentősen megélénkült. A paprikát már főterményként kezdték ültetni, kialakult a növény tömeges termelése. Továbbá érzékelhető volt a termelésre specializálódott alsóvárosi parasztcsaládok gyors polgárosodása és a város intenzív fejlődése.
Míg korábban egy-egy család külűvel törte a paprikát, addig a 20. század elejétől már gőzmalmok létesültek, és a paprika-feldolgozás összetett iparággá nőtte ki magát. Számos felvásárlócég jelentkezett, különféle termesztő csoportok alakultak, a termelők, a kikészítők, hasítók és a malmosok feladatai differenciálódtak.
Az első világháború előtt egy hold paprika már 400-800 koronát jövedelmezett. Bár a világháború és Trianon visszavetette a város és a termelés fejlődését, 1934-ben újabb lökést kapott a szegedi paprikatermesztés. A várost és környékét ekkor nyilvánították zárt tájkörzetnek, tehát a kieső területeken termelt paprikát már nem lehetett szegediként eladni.
A 18 magánkézben lévő paprikamalom szimultán működését, az 1942-ben megépült új szegedi paprikafeldolgozó-üzem egységesítette. Az 1950-es évek államosításai nyomán megalakuló szegedi paprika vállalat volt azon kevés szektorok egyike, ahol még a maszek és a kistermelői ág fogalma valamennyire érvényesülhetett.
A paprikatermesztés és –feldolgozás ma is számos szegedi és Szeged környéki embernek biztosít megélhetést. A fűszerpaprika-őrlemény a város arculatának részévé, emblematikus termékévé vált.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
