Kotányi és Paprika Schlesinger. A szegedi paprika bécsi terjesztői

Rendszeres olvasóink bizonyára emlékeznek, hogy külön blogbejegyzést szenteltünk Kotányi Jánosnak. Kotányi ügyes kereskedelmi praktikákkal és rendkívül tudatos marketinggel épített, ahogy ma mondanánk, brandet. Működési közege éppen úgy a századforduló előtt álló Bécs volt, mint a Szegedi Napló 1890. október 18-i számában említett Schlesingeré. Bár utóbbi nem jutott el a világhírig, a róla szóló rövid leírás mégis figyelemreméltó:

„Bécs egyik ismert alakja, az általánosan >>Paprika-Schlesinger<< néven ismert Schlesinger Róbert paprika-kereskedő, ki ezt a magyar specziálitást saját szegedi paprika-malmaiban (?) őrölteti és a világpiaczon elfogadott, keresett czikké emelte. A >>Paprika Schlesinger<< nem riad vissza a legmerészebb reklámoktól sem, hogy magára, illetve áruczikkére vonja a közfigyelmet. Védjegye egy kifent bajuszú magyar embert ábrázol, amint egy tál pörköltet óriási paprikaszóróból hint tele a maró fűszerrel. Külön füzetet adott ki, melyben a paprikás magyar ételek készitésmódjával ismerteti meg a külföldi háziasszonyokat, legközelebb pedig a német császár bevonulása alkalmával eredeti, csinos paprikabokrétával kedveskedett II. Vilmosnak és apró paprikabokrétácskákat osztatott ki a közönség közt.”

Csípős-csattanós befejezés

A cikk célja természetesen nem csak a minden hájjal megkent kereskedő bemutatása. Hogy miként válhat a paprika csípőssége a gúny metaforájává vagy akár politikai allegóriává, már a Pesti Paprika-cikkekben is láttuk. Hasonlót figyelhetünk meg a Szegedi Naplóban is:

„Schlesinger szerkesztőségünknek is beküldött ilyen bokrétákat és a szószoros értelmében könnyeztünk a meghatottságtól, midőn önkénytelenül meg akartuk szagolni. A paprika hüvelyek babér, repkény és télizöld levelek közül pirosítanak elő és a közbe szúrt sárga czédulán, fekete betűkkel díszeleg e fölirat: Hoch! Kaiser Wilhelm II.! Hoch! Kaiser Franz Josef I. De ettől már csakugyan prüszköltünk!”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Paprika Napló I. „Paprika Schlesinger” bécsi marketingtevékenysége appeared first on PaprikaMolnár.

Történetek a Pesti paprikából. Rádiókabaré-sorozat, 1958.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Az utóbbi jellemző különösen erős a Végállomás című rövid párbeszédben.

Végállomás

SALLAI (belép): Üdvözlöm, Forgács úr. Nini, hol találkozik az ember ismerőssel?

FORGÁCS (bent ül): A villamoson. Üljön ide mellém. Meséljen, hogy van?

SALLAI (leül mellé): Jobb erről nem is beszélni. Maga hogy van?

FORGÁCS (sóhajt): Ne is kérdezze. Ha azt mondom, hogy borzalmasan, akkor már felvágok.

SALLAI: Bizony, bizony. Én se bírom már sokáig. Elég hülyék voltunk, hogy itt maradtunk. Itt, ahol ilyen alakok a vezetők. Higgye el, Forgács úr, én már félek az újságot kinyitni. Minden nap van valami új rendelkezés…

FORGÁCS: Napról napra romlik a helyzet. A kormány meg csak ígérget, ígérget, de nem tartja be. Azt is ígérték, hogy a lakáskérdést megoldják.

SALLAI: Nem hiszek én már ezeknek semmit. Nem bízom a kormányban, nem bízom a vezetőkben. Szónokolni tudnak, hogy ilyen nehézségek, meg hogy olyan nehézségek, de nem csinálnak semmit. Persze, nekik nincsenek filléres gondjaik, lakásproblémájuk sincsen. Csibészek! Én mondom, csibészek.

FORGÁCS: (közelhajol hozzá): Pszt! Csöndesebben! Tele vagyunk spiclikkel.

SALLAI: Bánom is én. Csak az igazat mondom. Nem igaz? Eleinte fuvoláztak, hogy így lesz, meg úgy lesz, most meg már mi van? Munkanélküliség, lakásnélküliség. És ha már kap az ember nagynehezen valami munkát, akkor se lehet megélni belőle.

FORGÁCS: Higgye el, Sallai úr, én nem is emiatt vagyok úgy oda.

SALLAI: Hanem?

FORGÁCS (félénken): Az atmoszféra rettenetes. Az egyéni szabadság hiánya. Ez az, ami kibírhatatlan. Az ember csak azt mondhatja, ami nekik tetszik, és ha mást mond, jön a rendőrség. Nem így van?

SALLAI: De sajnos így van. – Megérkeztünk. Itt a végállomás. Szálljunk ki.

KALAUZ (be): Endstation! Prater! Alles steigt aus!

SALLAI (feláll): Mondja, Forgács úr, nem tudja, merre van itt Bécsben a Günther Strasse?

The post Végállomás. Villamosút a Pesti paprikából appeared first on PaprikaMolnár.