„Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki”. Így fogalmazott az 1893. szeptember 16-án született Szent-Györgyi Albert, az orvosi és élettani Nobel-díj birtokosa. Az évforduló miatt ez a cikk a tudós emléke előtt tiszteleg.

Szent-Györgyi Albert mozgalmas életét és monumentális életművét természetesen lehetetlen tömörítve közölni. Egy nagy múltú orvosdinasztia leszármazottja, tudományos kutatások úttörője, a szegedi egyetem első rektora, író-költő-színész, világháborús titkosügynök, a nők kedvence és lelkes sportoló…Talán egyszerűbb volna életének és tevékenységének egy kisebb epizódját részletesen bemutatni. Lássuk tehát szegedi éveit és bravúros felfedezését!

Szent-Györgyi Albertet tulajdonképpen már 1928-ban megbízták a Szegedi Tudományegyetem orvosi kémiai tanszékének vezetésével, de működését két év szabadsággal kezdte, hogy befejezhesse külföldi kutatásait. 1931. januárjától már oktatóként és kutatóként is dolgozott, korábban családját is Szegedre költözette.

Ugyanebben az évben, ősszel, Joseph L. Svirbely jelentkezett Szent-Györgyinél, és arra kérte, legyen a segítségére egyéves magyarországi tartózkodása alatt. Svirbely korábban Charles Glen King kutatócsoportjához tartozott, a tudósok a C-vitamint próbálták izolálni. Szent-Györgyi Albert – aki akkoriban nem foglalkozott vitaminkutatással, de igyekezett segíteni – átadta Svirbelynek a hexuronsavnak nevezett anyagot, amit amerikai kutatásai során marhák mellékveséjéből sikerült előállítania. King ezek után rájött, hogy a hexuronsav tulajdnoképpen koncentrált C-vitamin. A felfedezés elsőbbsége miatt konfliktusa alakult ki Szent-Györgyivel, a szabadalmi hivatal (később pedig a Nobel-díj Bizottság) azonban kimondta, hogy a magyar tudósé az érdem.

Miután Szent-Györgyi minden hexuronsavát elhasználta, elkezdett kutatni más C-vitaminforrás után. Több évszázada ismert volt már a tény, hogy a citrusfélék megelőzik a skorbutot, levük azonban túl sok különböző molekulát tartalmazott. Az anekdota szerint Szent-Györgyi egészen véletlenül, a vacsoraasztalnál bukkant rá a megoldásra. A felesége ugyanis paprikával kínálta, ő azonban nem szerette volna megenni a zöldséget. Ezzel együtt úgy gondolta, első a házi béke, és hogy nehogy sértődés legyen a dologból, a paprikát zsebre tette, és azt mondta: Ezt majd megvizsgálom a laborban.

Így is tett, és hamarosan rájött, hogy a paprika jóval több C-vitamint tartalmaz, mint a citrom vagy a narancs. Nem csak a vitamin kémiai mibenlétét fedezte tehát fel, megtalálta a legalapvetőbb forrást is.

Szent-Györgyi emberi nagyságát bizonyítja, hogy elsődlegesen találmánya társadalmi hasznosíthatóságára gondolt. Nem vagyonszerzésre törekedett, hanem a skorbut sújtotta területek krízisét igyekezett csökkenteni.

The post Paprika és C-vitamin. 125 éve született Szent-Györgyi Albert appeared first on PaprikaMolnár.