A fent említett első, Európába érkező paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikákra. Természetesen az eltelt évszázadok során a fűszerpaprikák, a dísz- és az étkezési paprikák is számos nemesítési folyamaton estek át. Újabb és újabb fajták, hibrid változatok jöttek létre, míg elnyerték mai formájukat és megkülönböztető jegyeiket.

A díszpaprika – megjelenését tekintve – nem nő olyan magasra, mint a fűszerpaprika, átlagos magassága 30 és 120 cm között mozog, így kisebb helyet foglal, könnyebben cserépbe ültethető. A szántókon termesztett rokonához képest ágrendszere sűrűbb, termései kisebbek, gyakran felállóak. Színük leggyakrabban piros vagy zöld, de előfordulnak a lila és a sárga legkülönfélébb árnyalatai is, sőt, fekete termésű díszpaprikák is léteznek. A díszpaprikának nem csak a bogyói, a virágai is dekoratív hatásúak: Az ágak hegyén helyezkednek el, és színük a fehéren kívül lila és sárga is lehet.

A díszpaprika igényei is emlékeztetnek a fűszerpaprikára: A növény jól tűri a szárazságot, a laza, humuszban gazdag talajban érzi magát a legjobban, optimális csírázási hője 20 °C felett van, a fagyra nagyon érzékeny. Éppen ezért talán szerencsésebb is cserépben nevelni, hiszen – míg a fűszerpaprikát ősszel feldolgozzák, így sosem kell szembenéznie a téllel – a díszpaprikában a hideg hónapokban is gyönyörködhetünk, amennyiben a meleg szobában tartjuk.

Akárcsak a fűszerpaprika, a díszpaprika termései is fogyaszthatók, ugyanakkor egyes fajták nagyon csípősek tudnak lenni, bánjunk velük óvatosan! Azt mondják, a piros színűek tartalmazzák a legtöbb kapszaicint, tehát a növény a fűszerpaprika minden előnyös tulajdonságában, így a gyógyhatásában is osztozik.

The post A paprika mint dísznövény. A zöldség dekoratív oldala appeared first on PaprikaMolnár.