Azonos megélhetés, azonos feladatok

Ha megvizsgáljuk Szeged-Alsóváros, Röszke és Szentmihálytelek nagyjából 150 évvel ezelőtti foglalkozási térképét, nyoma sem lesz a szakmák mai, változatos eloszlásának.

Ez a vidék hagyományosan mezőgazdasági tevékenységből, közelebbről pedig paprikatermesztésből tartotta fenn magát. A megélhetés zálogát jelentő fűszerpaprika szükségletei a termelők egész életét meghatározták. A szigorú Fagyosszentek visszavonulásával kezdődött a májusi ültetés, a szeptember 8-i Kisboldogasszony napja pedig már a szedés idejét jelölte ki. Az ezután következő hidegebb hónapokat pedig a feldolgozásra fordították.

Mivel a paprikatermesztés egy teljes tájkörzet hivatása volt, természetes, hogy minden részfeladat szoros együttműködést kívánt. Közösségi munkával, kalákában történt a palánták kiszedése, az ültetés, majd a szedés is. A szomszédság, a közelebbi-távolabbi rokonok ingyen vették ki a részüket a feladatokból – pénzt nem kaptak érte, csak a kölcsönös segítség ígéretét.

A fűszerpaprikára jellemző, hogy a feldolgozás folyamata még hetekkel, hónapokkal a szedés után is folytatódik. A paprika erejét csökkentő csipedés és hasítás (a csuma, az erek és a magok eltávolítása) a paprikás közösség számára hosszútávú munkát (és létbiztonságot) jelentett.

A paprikás közösség és a szórakozás

A hasítás munkáját lányok, asszonyok végezték. A csípősség mérséklésére kifejlesztett szegedi innováció ősztől tavaszig több ezer családnak adott munkát. Bár a csípős erek és magok tapintása nem volt éppen kellemes, az értékes, „csemege” őrlemény előállítása jól fizető, biztos megélhetést jelentett.

Ezzel szemben a paprika törésére alkalmas külü hajtása kifejezetten férfimunka volt. A törőfej mozgatása órákon át tartó, monoton, nehéz feladatot jelentett.

Természetesen a régi szegediek élete sem csak kötelességteljesítésből állt. Ahogy a tradicionális életmód esetében oly gyakran, itt is a munkaalkalmakból nőttek ki a szórakozás különböző formái. A paprikás közösség számára a hasítóban – hasonlóan a fonóhoz – lehetőség nyílt az éneklésre, mesemondásra, játékokra.

Érdekes belegondolni, hogy régen a munkához kötődött a szórakozás, mára pedig már elődeink munkája is csak játékos körülmények között maradt fenn. Gondoljunk csak a Röszkén jól ismert Hasító Együttesre, Vastag József munkájára. Vagy, ha már itt tartunk, az október 13-ra tervezett Röszkei Rózsapaprika Napra, ahol a régi paprikások munkáját felelevenítve építünk új közösséget.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Egy paprikás közösség őszi napjai appeared first on PaprikaMolnár.

Szentmihálytelek, a paprikatermelés egyik bástyája

A Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig A két világháború között című fejezete a paprikatermelés meghatározó voltával indít: „A 20. század elején a tanyai népesség növekedése jelentős volt a belterjes kertkultúrák övezetében, így e faluban is, amely továbbra is Szeged egyik legfontosabb paprikatermő területe. Lakosságának száma erőteljesen növekedett: 1920-ban 1396, 1930-ban 1840 fő volt, ebből 220 a paprikatermelő. Szentmihálytelekiek végezték a paprika-kikészítés nehéz munkáját is, családi és kismanufakturális formában.”

„Tétlenkedni szégyelltek volna.”

Az idézett szövegrészben olvasható Almási Ferenc szentmihályteleki igazgató-tanító szemléletes jelentése is: „…Háziiparral sem foglalkoznak itt, de ez talán abban leli magyarázatát, hogy a paprika kikészítés igénybe veszi idejüket, s ez jobb kereseti lehetőség számukra.” (1931. február 12.)

„Sajátosan értelmezték a dologidőt. Dologidőnek számított minden pillanat, amit a parasztember nem alvással veszteget éppen, vagy nem misehallgatással szentesít ünnepi alkalmakon. Ha a másik embert is erre serkentették, az nem regulázás volt, hanem erkölcsös ügybuzgóság. Igazi paraszt ezt érezte is a vérében.

Úgyszólván felnőttként dolgozott ekkor már mindegyik gyerek a családban. Bár mindig fogadtak napszámosokat is, ez nem a gyerekek kikímélésére szolgált. Éppúgy a szülők sem mentesítették magukat soha a munkától. Tétlenkedni talán egymás előtt szégyellték volna legjobban; nagyapám ereje fogytával is szinte könyörgött a munkáért, s kukoricát morzsolt, hogy a bajait feledhesse egy kicsit.” (K. L.né 1975.)

„Már 10 éves kortól dolgoztak a gyerekek: paprikahányás mezítláb, locsolás, kapálás, csipedés a paprika feldolgozásánál…Télen hasítottunk. Mikor megjöttem az iskolából, szóltak, hogy fiam, tedd le a táskádat, aztán be a szárítóba, s csipedni. Télen kellett földolgozni a paprikát, amit nyáron megtermeltünk.” (K. J. 2001.)

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése júniusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek IX. „Tétlenkedni szégyelltek volna.” Paprikatermelés és paraszti szorgalom appeared first on PaprikaMolnár.

Napjainkban talán már természetesnek vesszük, hogy az őrölt paprika készen megvásárolható, a zöldség feldolgozását modern üzemek végzik. A 20. század közepéig azonban az őrleményig hosszú és fáradtságos út vezetett. Lássuk hogyan is jutottak el a fűszerig a régi szegedi termesztők!

Kikészítésnek nevezzük a szikkasztott füzérek feldolgozását, őrlésre való előkészítését, mely több munkafázisból állt: Hasítás, szárítás, törés, rostálás, melynek végeredménye, a féltermék, készen állott az őrlésre. A kikészítés jellegzetesen szegedi foglalkozás volt, és a paprika erejének elvétele, vagy legalábbis csökkentése volt a célja. A szeged-alsóvárosi Pálfy testvérek szabadalmaztatták azt az eljárást, mely a paprika csípősségét enyhítette. Az így készített őrlemény minősége kiváló, élvezeti értéke jóval magasabb volt, mint a csípősé. A minőségi szegedi paprika ennek a hozzáadott értéknek köszönhette hódítását. Az értékesítése is jóval magasabb összegekért folyt, hiszen az édes (pontosabban kevésbé csípős) őrlemény hétszer, nyolcszor annyiba került, mint az erős.  

A csípősségmentes fajták megjelenése előtt a rendkívül csípős, égető paprikának az erejét el kellett venni. Ez a munkafázis volt az úgynevezett hasítás: A szikkadt paprikáról a csumát lecsipedték, a termésfalat felhasították, magtalanították, az ereket és a beteg részeket kivágták, az így kapott bőrt felfűzték. A gondos gazda ügyelt arra, hogy a hasító lányok és asszonyok gyakran mossanak kezet és külön gyűjtsék az erezetet és magot a tisztított bőrtől. A hasítás nem volt fájdalommentes: A termés, ahogy felvágták, csípte, égette a kezet, estére bedagadt a hasító keze, csak a tejbe áztatás enyhítette a fájdalmat.

A rámára, füzérre fűzött, hasított paprikabőrt lemosták, napon megszárították, majd kemencében, padláson, vagy kályhával fűtött helyiségben szétterítve vagy felakasztva csörgősre szárították. A paprika nem éghetett meg. Szellőztetni kellett, hogy a száradás gyorsabb legyen és ne legyen gőzölt a paprika.

Hogy mit mondott a feldolgozás folyamatáról Móricz Zsigmond, és hogy hogyan is szorgoskodtak Szentmihálytelkén, kiderül a cikk jövő heti folytatásából!

The post „Hogy miért kell taposni? Mert erős.” Feldolgozás anno. appeared first on PaprikaMolnár.

Röszkén a paprika feldolgozása kapcsán több szakaszt figyelhetünk meg, amelyek szorosan összefüggnek a múlt század gazdasági forradalmaival. A feldolgozás mindamellett egészen a legutóbbi évtizedekig megőrizte háziipari jellegét, amely különleges szakmai képesítés nélkül csak a hagyományokra és az egymásra következő nemzedékek tapasztalataira támaszkodott.

A szüret után 2-3 héttel a paprikát csumájától /más vidékeken csutájától/ csipödéssel szabadították meg.

Ha erős paprikát készítettek, a hüvelyeket kemencében szárították, majd külűkben /törő/ összezúzták. A külűzés volt a munka legnehezebb része. A külűket az eresz vagy fészer alatt állították fel. Hatalmas diófa tuskókból vödörnyi mélységű mozsarakat készítettek, amelyek alját kovács fenekelte ki recézett vasból. Ezt a földbe ásták, jól körüldöngölték, majd ráépítették a „lovakat”, amelyeknek hosszú gerendákon, forgócsapokon, lábbal rúgható 10-12 kg-os törőfejük volt. Néha 2-3 ilyen szerkezetet is beépítettek.

Néhány hét alatt előkerültek a padlások zugaiból a zúzók, kecskelábas fateknők, rosták, kosarak, külűk. Így máris megidéztük a 20-as, 30-as évek hasítóját a maga valóságában, munkával, dallal, tánccal, örömökkel, bánatokkal. Nem volt más hátra, mint a színpad törvényeinek érvényt szerezni, és 30-35 percbe sűríteni egy hasító teljes munkanapját hajnali öttől este kilencig. Gitárosaink Daka Imre, Szekeres Miklós, Magda Imre vezetésével húzták a talpalávalót.

A paprika feldolgozása természetesen nem meríti ki a Vastag József-iratok minden témáját. Jövő héten az anyag új részleteivel jelentkezem.

The post A röszkei paprika feldolgozása. Vastag József hagyatéka II. appeared first on PaprikaMolnár.

A Dél-Alföld időjárása olyan hűvössé és csapadékossá vált az utóbbi napokban – a Szent Mihály napi búcsú időszakában ez nem megszokott – hogy jogosan feltételezhetjük, idén talán elmarad a vénasszonyok nyara. Hűvös idő ide vagy oda, az őszi betakarítási munkálatokat el kell végezni ebben az évben is. Paprikaszedés ideje van most, amikor jólesne a meleg.

Szeged-szentmihályiként örülhetünk, hogy felénk az ország többi részéhez viszonyítva magas a napsütéses óraszám, ami nagyon kedvez a fűszerpaprika-termelésnek. Az időjáráson kívül a sok Szentmihály falujában élő, dolgos kezű ember földmunkákhoz való szeretetteljes hozzáállása is közrejátszott abban, hogy a falu a paprikatermelésben kiemelkedő tudott lenni. Alig van még egy olyan növény, ami annyi „dajkálást” igényel a pici mag elvetéstől a rendszeres öntözésen, a palántaültetésen, kapáláson, szedésen, szárításon, őrlésen át az értékesítésig, mint a fűszerpaprika.

Az egykori termelőszövetkezet – az Új Élet TSZ – megalakulásakor próbálkozott gépesíteni a munkálatokat, de csak az ültetést tudta sikeresen, a paprikaszedőgép használata – igen, volt ilyen! – kevésbé lett eredményre vezető, mert egyedül az ember képes kiválogatni a szedni való termést az éretlenek közül. Maradt tehát a kézi munka, és így folyik a betakarítás a mai napig kalákában, rokonokkal, barátokkal összefogva.

Mielőtt a paprikát nemesíteni kezdték volna, csak csípős változat létezett, ezért száradás után minden darabot fel kellett hasítani, kivágni az eret és kiszórni, összegyűjteni a magokat. Mindezt társaságban végezték a hasítólányok, napszámban. A magot pedig a falu artézi kútjainak kimondottan erre a célra szolgáló medencéiben mosták ki úgy, hogy közben lábbal taposták. Ezután megszárították, megőrölték a paprikabőrrel együtt, csökkentve a fűszer erősségét. A hasítás időigényes munkálatára a csípősségmentes változat kinemesítéséig volt szükség, ma már csak csipedik a termést, azaz eltávolítják a csumáját. (Egy pár éve megjelent, valószínűleg nem szegedi által írt tanulmány a „csipedés” szó eredetét összefüggésbe hozta a paprika csípősségével, pedig ahhoz semmi köze nincs. Csipedni, azaz a csumát lecsípni a nem erős termésről is le kell.) Szentmihály falujában számos paprika-kikészítő élt, például a Kotogány, a Farkas-Csamangó és a Kriska család, akik nemcsak a sajátjukat, hanem az általuk felvásárolt, a termelők által már felfűzött, és a családi házak falára akasztva, napon megszárított félkész-terméket is feldolgoztatták napszámosokkal. A magok taposása, mosása, és a hasítás jó társaságban nem volt nehéz feladat, viszont később következett a böjtje. Emlegették a régi öregek, hogy a munka végeztével kinek a keze, kinek a lába égett az erős paprikától. Éjszaka hideg, klórmeszes vízben áztatták, az hozott némi enyhülést, bár ha túladagolták a meszet, még jobban „ötte”.

The post Kitekintés Szentmihály felé. Kincsünk, a paprika appeared first on PaprikaMolnár.

Kikészítésnek nevezzük a szikkasztott füzérek feldolgozását, őrlésre való előkészítését, mely több munkafázisból állt: Hasítás, szárítás, törés, rostálás, melynek végeredménye, a féltermék, készen állott az őrlésre. A kikészítés jellegzetesen szegedi foglalkozás volt, és a paprika erejének elvétele, vagy legalábbis csökkentése volt a célja. A szeged-alsóvárosi Pálfy testvérek szabadalmaztatták azt az eljárást, mely a paprika csípősségét enyhítette. Az így készített őrlemény minősége kiváló, élvezeti értéke jóval magasabb volt, mint a csípősé. A minőségi szegedi paprika ennek a hozzáadott értéknek köszönhette hódítását.

A csípősségmentes fajták megjelenése előtt a rendkívül csípős, égető paprikának az erejét el kellett venni. Ez a munkafázis volt az úgynevezett hasítás: A szikkadt paprikáról a csumát lecsipedték, a termésfalat felhasították, magtalanították, az ereket és a beteg részeket kivágták, az így kapott bőrt felfűzték. A gondos gazda ügyelt arra, hogy a hasító lányok és asszonyok gyakran mossanak kezet és külön gyűjtsék az erezetet és magot a tisztított bőrtől. A hasítás nem volt fájdalommentes: A termés, ahogy felvágták, csípte, égette a kezet, estére bedagadt a hasító keze, csak a tejbe áztatás enyhítette a fájdalmat.

A rámára, füzérre fűzött, hasított paprikabőrt lemosták, napon megszárították, majd kemencében, padláson, vagy kályhával fűtött helyiségben szétterítve, vagy felakasztva csörgősre szárították. A paprika nem éghetett meg. Szellőztetni kellett, hogy a száradás gyorsabb legyen és ne legyen gőzölt a paprika.

A mag feldolgozása hasonló gondosságot igényelt: először szelelték, hogy a léhamag és értörmelék kikerüljön a magok közül. Utána több lében áztatták, taposták vagy magmosóban átmosták, hogy kidobja az erejét, majd megszárították. Móricz Zsigmond a szentmihálytelki magmosókról így írt: „A falu közepén van egy ártézi kút. E mellett építve egy betonmedence. Ebben kilenc-tíz fiatal: fiúk és leányok. Ezek tapossák a paprikamagot. Hogy miért kell taposni? Mert erős. Egy félvéka mag van a zsákban, s azt két-három órahosszaig tapossák, hogy elveszítse azt a vad erejét. Ugyanis a paprikaőrléshez a mag is kell, anélkül meg sem lehet őrölni. Ez adja a komoly lisztet.” A medencénél éjjel-nappal dolgozott valaki, télen is, és a fiatalok, egymást váltva, meztelen lábbal taposták a magot.

A csípősségmentes fajták megjelenésével az 1930-as évektől kezdve a hasítás mestersége a háttérbe szorult, de nem tűnt el teljesen: a minőségi paprikaőrlemény készítéséhez ma is csak csumátlanított, csipedett, gondosan kiválogatott paprikát használunk fel.

The post Kikészítés: hasítás és szárítás. A feldolgozás anno. appeared first on PaprikaMolnár.