Törökök és rácok

Korábbi írásainkban felidéztük már a régészeti emlékeket, a honfoglalás kori adatokat, majd Röszke első okleveles említését. A kora újkor időszakát Röszkén is – akárcsak egész Közép-Európában – meghatározta a török hódítás.

Az oszmán hadsereg távozása után Röszke földjének újbóli benépesedését néhány sajátos körülmény formálta: Egyrészt a terület Szegedhez tartozott, használatát a szabad királyi város földbirtokpolitikája irányította. Másrészt határozottan elkülönítendő az utcás települést alkotó úgynevezett kertészség és szegedi határrész igénybevétele.

A kép forrása: www.tortenelem.roszkenet.hu/

A török után elnéptelenedett területek „életre keltése” mindenesetre megfelelt az általános gyakorlatnak: Idegen nemzetiség képviselői (ebben az esetben szerb granicsárok, azaz határőrök) érkeztek Röszke földjére. Az 1728-as szegedi adóösszeírás említi a tipikus rác és bunyevác neveket, például az Adamovics, a Milovan és a Bajality családot, továbbá majorságaikat, zselléreiket is.

A reszkei kertészség

A falu, mely a török dúlás után puszta volt, majd később tanyavilággá alakult, 19. századi formájában – kertészségként – már könnyebben kutatható. A kertészség azt jelenti, hogy a település feudális birtokon jött létre, ott alakult közigazgatási egységgé, lakói pedig egy adott növény termesztésére kötelezték magukat. A legjelentősebbek a dohánytermesztő kertészfalvak voltak.
Juhász Antal tanulmányában arról olvashatunk, hogy – miután a szerb határőrök részben elhagyták a területet – alsóvárosi dohánykertészek költöztek Röszke földjére, az 1730-as években.

A szegedi nagytájon a 18. század közepén indult a dohánytermesztés, elsőként Szentiván, Gyála, Szentmihálytelek és Röszke területén. Utóbbi volt a legnépesebb. Egy évszázaddal később a Reszkei kertészség már 134 házzal és 614 lakossal szerepel a forrásokban.

A kép forrása: www.tortenelem.roszkenet.hu/

A dohánytermesztő létmód pedig ekkoriban kezdett paprikatermesztővé alakulni.

A kép forrása: www.tortenelem.roszkenet.hu/

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

A kiemelt kép forrása: https://galeriasavaria.hu (Neogrády László: Faluvége)
További képek: http://www.tortenelem.roszkenet.hu/

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.h

The post Többet Röszkéről III. A legnépesebb kertészség appeared first on PaprikaMolnár.

Paprika a dohány örökében

Bár Szentmihálytelek – ha mezőgazdasági termelésről beszélünk – a paprikaföldek végtelen sorait juttatja eszünkbe, a 19. század közepéig még egy másik növény termesztésének adott helyet. Ahogy Bálint Sándor is leírta, a paprikakultúra kialakulásának a korábbi dohánytermesztés „ágyazott meg”. A dohány- és a paprikatermesztés közötti váltásról szentmihályi könyvünk is tudósít:

„A dohánytermesztés az 1820-as évektől csökkent le a kereslet visszaesésével, majd az állami monopólium bevezetésével (1851). A paprika pedig Napóleon kontinentális zárlata folytán vált országosan elfogadott fűszernövénnyé, s terjedt el – a kötött, áradmányost talajt kedvelve – az alsóvárosi kertekből kilépve az addig elsősorban szőlő- és dohánykultúrájáról nevezetes Szentmihályteleken is, biztosítva a kertészségek fönnmaradását és fejlődését.

Bálint Sándor igen természetesnek találta, hogy Szeged-Alsóvároson kívül paprikatermesztéssel csak ott találkozhatunk, ahová alsóvárosiak költöztek ki. (Ilyen Szentmihálytelek mellett Röszke és Alsótanya szomszéd határrészei: Nagyszéksós, Domaszék, Mórahalom.)”

A paprikaföldek mint Szentmihály szerves részei

Az újkori betelepülési hullámok és a jellemző gazdálkodási formák c. fejezet Szentmihálytelek és Alsóváros közeli kötődéséről, lakosainak vérségi kapcsolatáról is tudósít. A következő idézet jól szemlélteti, hogy a mihálytelkiek „hazajártak” Szegedre:

„…Szeged-Alsóvárosig kellett hazamennie. Makacsul így nevezték a városba menést, és nem magyarázták meg soha az értetleneknek, mintha ilyen nyilvánvaló tényt illene tudni a rendes szentmihálytelekieknek. (K. L.né)”

Az összefoglalás a paprika domináns gazdasági növénnyé válásával zárul: „A 485 korábbi szőlőparcella nagy részén uralkodó lett a paprika. A dohányhoz hasonlóan munkaigényes növény termesztésében élen jártak az 1-2 holdas örökfölddel rendelkező, alsóvárosi családok, továbbá a bérlő kertészek.

A szegedi paprikatermesztés fölvirágzásában nagy szerepe volt annak, hogy – többek között – a szentmihályteleki parasztemberek is a hasonló dohánytermesztésben már kiváló tapasztalatokat és jártasságot szereztek. A paprikát >>ha már megérett, fölfűzik és fölakasztják, azután sütőkemencében megszárítják, és összetörik<< (Hoffmannsegg német utazó, 18. század vége).

A paprikatermelésnek és háziipari földolgozásának köszönhetően nagyobb volt a jórészt alsóvárosi és helybeli tulajdonú feketeföldek népességeltartó képessége, mint a homokföldeké.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése áprilisban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek VI. Paprikaföldek a dohány helyén appeared first on PaprikaMolnár.

Magyarországra a növény és a dohányzás divatja a 16. században érkezett. A közvetítők a végvárak spanyol zsoldoskatonái, a törökök, a német és görög kereskedők voltak. A keleti, balkáni kapcsolat tehát ugyanúgy hangsúlyos, mint a paprika esetében.

Míg a paprikát kezdetben gyanakvás övezte, a dohány gyorsan népszerűvé vált, hivatalos elbírálása azonban nem volt éppen kedvező. A 17. század végéig majdnem valamennyi országgyűlés foglalkozott a dohányzás betiltásának kérdésével, elsősorban tűzveszélyes volta miatt. A dohány elkobzása, a súlyos pénzbüntetések azonban hazánkban sem jártak eredménnyel, nem hoztak sikert.  Manapság újra szigorú szabályok korlátozzák a dohányzást, a cigaretta kultusza azonban még a 20. században is virágzott. Elsősorban a felnőtté válás, a férfiasság szimbóluma volt, ezek az elemek a mai kamasz dohányosok köreiben is megfigyelhetők. Érdekesség, hogy egyes erdélyi területeken (például a Mezőségben) a viselet kiegészítőjévé is vált. A fiatal mezőségi férfiak mellényzsebében mindig volt egy doboz cigaretta, még akkor is, ha nem dohányoztak.

A viselet kapcsán mindenképpen meg kell említeni a dohányzacskót is. A dohányzacskó a paraszt és pásztoremberek viseletének kiegészítője, ebben tartották a dohányt, amit pipába tömve szívtak. A dohányzacskó gyakran kos heréjéből készült (kostökzacskó), de előfordult, hogy madarak bőréből alakították ki. Dekorációja, hímzése a magyar népművészet kincsi közé tartozik.

Mielőtt divatcikk lett, a dohánytermesztés több családnak is a mindennapi élet kereteit, a megélhetést jelentette. Így volt ez Röszkén is, ahol a dohány termesztésének ugyanúgy két módja volt, mint a paprikáénak. A magokat vagy szétszórták a földön – ez veszélyesebb volt, megtámadhatta a földi bolha nevű kártevő – vagy melegágyban előnevelték. Kiültetésénél használták az úgynevezett dohánypöcköt, mellyel nagy lyukakat ástak a palánták számára.

A dohány egynyári növény, betakarítására többféleképpen is sor kerülhet. A legrégebbi módszer szerint sarlóval ez egész növényt levágták, majd letörték a leveleit. A nagy amerikai ültetvényeken a leveleket pedig lehúzták a szárról, mindig alulról fölfelé haladva, mert az alsók értek be először. A leveleket az archaikus módszer szerint tűvel átszúrták, cérnára, vagy madzagra fűzték, és így szárították.

The post Dohány és paprika összefüggései – másodszor appeared first on PaprikaMolnár.

A konkrétan Röszkére vonatkozó történeti adatok a következők: A falu első okleveles említése (Rezke formában) 1439-ből való, de a határában előkerült 10. századi régészeti leletek korai megtelepedésről tanúskodnak. 1548-ban 20 adófizetőjét írták össze. A török alatt elnéptelenedett, majd a 18. század elején szerb határőröket telepítettek ide. 1731-ben Szeged város birtokába került. Feketeföldi szántóin az 1730–40-es évektől elterjedt a dohánytermesztés, amelyre haszonbérlőként szerbek és szeged-alsóvárosi zsellérek vállalkoztak. 1750-ben 26, 1766-ban 63 bérlő kertészt írtak össze, tehát a lakosok száma alig 20 év alatt a háromszorosára nőtt.  A 19. század közepére Reszke dohánykertészség 614 lakosú kis faluvá fejlődött, melyet a Tisza menti Bodomrét peremén és a horgosi út mellett települt két házsor alkotott. A dohánymonopólium bevezetése (1851) után a röszkeiek áttértek a paprikatermesztésre, amelyben jól tudták hasznosítani a dohánytermelésben elsajátított tapasztalataikat.

A dohány és a dohányzás őshazájának a kedvező éghajlatú, jó klímaadottságú, sok dohányt termő Közép-Amerika tekinthető. A dohány tehát ugyanúgy közép-amerikai eredetű, mint a paprika. Rendszertanilag a burgonyafélék családjába tartozik, szárított leveleiből készítik a dohánytermékeket, például a szivart, a cigarettát és a rágódohányt is.

Amerika őslakó indiánjai, például a mayák és az aztékok templomainak domborművein megörökítették a pipázás szertartásának egyes mozzanatait. A dohány Amerika felfedezése után világkörüli útra „indult”, már Kolumbusz hajósai behozták Európába, a régészeti leletek tanúsága szerint pedig Kínában is korán meghonosodott. Kolumbusz az Újvilág felfedezése során találkozott először a dohánylevéllel, (ajándékba kapta a bennszülöttektől) s látott először dohányzó indiánokat. Az őslakók az összesodort, száraz dohányleveleket izzó parázson gyújtották meg, s hogy a levelek égését biztosítsák, szájukhoz emelték, megszívták s füstjét orrukon, szájukon kieregették. 

The post Paprika a dohánytermesztés talaján I. appeared first on PaprikaMolnár.