Bár a paprika (Európába érkezése után szép lassan) a magyar kultúra részévé vált, eredeti származási helyéről sem feledkezhetünk meg. Őshazájában, Közép- és Dél-Amerikában szintén elfogyasztották, csípős füstjével elriasztották a vadállatokat, sőt mintájára ékszereket is terveztek. A lent látható réz ruhadísz például egy időszámításunk előtti, dél-amerikai indián öltözetét ékesíthette.

A paprika Kolumbusszal érkezett az Óvilágba, általános elterjedése azonban még évszázadokig váratott magára. Kezdetben dísznövényként használták, később pedig a kolostorok kertjeibe is bekerült. Nagyarányú szántóföldi termesztése csak ezután következett. Érdekesség, hogy népi motívumként már a 17-18. századi díszítőművészetben is megjelenik. Motívuma főként cifraszűrökön, ködmönökön, keszkenőn, díszesebb korsókon is piroslik.

Ahogy a növény egyre nagyobb területeket kezdett uralni a határban, úgy vált népművészetben alkalmazott motívuma is egyre elterjedtebbé. Természetesen itt kell szót ejteni a kalocsai hímzésről. Fiatal stílusról beszélünk, a 19. század második felében jelent meg először, ekkor még kizárólag fehér volt. Később kibővült a feketével, majd a kék-fekete és a kék-piros kombinációk váltak népszerűvé. A kalocsai hímzés fejlődése szorosan összefügg a kalocsai elő nyomda 1860-as megalakulásával. Innentől kezdve a lányok és asszonyok nagy mennyiségű kész mintához juthattak, az is hímezhetett, aki nem volt kifejezetten ügyes rajzoló. 1860 előtt még az úgynevezett kalocsai „ütőfával” nyomták elő a motívumokat a vászonra.

Bár hajlamosak vagyunk a kalocsai díszítést egyértelműen „népinek” tekinteni, az igazság az, hogy a kalocsai szállások asszonyai gyakran bérmunkában varrtak. A hímes ruhaneműt pedig előszeretettel vásárolták meg tőlük polgári vagy éppen úri családok.

A hímzéseken látható motívumok a falfestés mintáját követve alakultak ki. A fehér alapon megjelenő kalocsai motívumok a hazai ornamentikák legszínesebbjei közé tartoznak. A motívumok között számos virág jelenik meg, például ibolya, tulipán, szegfű, csillagvirág, margaréta, továbbá különböző bogyók és a híres kalocsai piros paprika.

A kalocsai ornamentika, ellentétben népművészetünk más kincseivel, nemhogy nem lett elfeledve, egyre népszerűbbé válik. Érdekes megfigyelni, milyen gyakran jelenik meg különböző tárgyakon, melyek nagy része már egyáltalán nem kötődik az egykori paprikatermelők világához.

The post Fehér virágok, piros termések. Paprika és népművészet appeared first on PaprikaMolnár.