A Tisza eredeti formája és az ártéri gazdálkodás

Tavaly, amikor a Beretzk Péter Természetvédelmi és Kulturális Hagyományőrző Klubbal pályázatot nyertünk a múzeumi kiskert fejlesztésére, az ehhez kötődő cikkeinkben gyakran ismétlődött egy kulcsszó: Biodiverzitás

A fajok változatossága, a biológiai sokszínűség tökéletesen jellemzi a Tisza szabályozás előtti állapotát is. A 19. század első felében folyóink vízrajza még meglehetősen különbözött a maitól. A Tisza esetében talán még látványosabb a változás, mint a Dunánál. A víz, ami ma már viszonylag kiszámíthatóan hömpölyög, akkoriban számtalan apró kanyarulatot képezett, ezernyi apró szigetet ölelt körül, minden évben nagy területeket öntött el.

A kép forrása: fortepan_137988

A partjain élők pedig éppen ezt a változékonyságot aknázták ki. A fokok használatával szabályozták a főág, a holtágak és az ártér között áramló víz mennyiségét. A víz visszahúzódása után a termékeny iszappal borított területeket művelés alá vonták. A visszamaradt tocsogókban rekedt halak kifogására külön halászati ág specializálódott. Az ártéri gazdálkodás művelői jól ismerték és gyűjtötték az ehető vízi- és vadnövényeket. Az árteret őshonos gyümölcsfákkal népesítették be, a dúsan burjánzó virágok pedig a méhészetek telepítését segítették elő.

Az ártéri gazdálkodás komplexitását lehetetlen néhány mondattal érzékeltetni. Andrásfalvy Bertalan és Bellon Tibor kutatásai már részletes képet adnak róla.

„Zúgva, bőgve törte át a gátot…”

Felmerül a kérdés, hogy ha ember és víz együttműködése évszázadokig sikeres volt, miért vált szükségessé a radikális újítás. A választ a változó világ, a felgyorsult, „modern” élet adja meg. Az 1840-es évek végével induló nagy vízrendezések mögött a következő igények álltak: Olcsó és gyors, gőzhajók járta, vízi út biztosítása Pest és Bécs irányába, a gyakran elöntött gyalogutak mentesítése, az árterek szántókká alakítása.

A kép forrása: fortepan_138021

A kezdeményezések nem voltak egyedülállóak, egész Európában hasonló folyamatok zajlottak. Nyugaton gyűjtötte tapasztalatait Széchenyi István és Vásárhelyi Pál is, utóbbi volt a folyószabályozások elsődleges szervezője.

A második honfoglalásnak nevezett szabályozási folyamatok, melyeket Vásárhelyi már nem élt meg, drasztikusan átrajzolták a Tisza útját. „A folyószabályozás néhány év alatt a Tiszát egyharmadával rövidítette meg, és több mint 500 kilométernyi holtágat hozott létre, melyek közül sok ma is látható.

A folyó és árterei átalakítása jelentős, gyakran negatív hatással bírt a térség állat- és növényvilágára és a helyi lakosságra is. A halászok hamarosan arra panaszkodtak, hogy a folyó gyorsabb sodrása, alacsonyabb hőmérséklete és magas töltései tönkreteszik a halak élő- és ívóhelyeit.”

A vízrendezés „áldozatai” azonban nem csak az élővilág körében keresendők. A Szegedet elpusztító, 1879-es Nagy Árvíz is egyenes következménye volt az új töltések és gátak emelésének. A folyó természetes dinamikájának erőszakos megváltoztatása végső soron mindig visszaüt a változás előidézőjére, az emberre is. A március 14-i akciónap erre is figyelmeztet.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A Tisza, a gátak és az ártéri gazdálkodás appeared first on PaprikaMolnár.