Kosárformák és néprajzi hátterük

A PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum gyűjteményében számos, különféle alakú és rendeltetésű, vesszőkosár található. A kosarak anyaga minden esetben frissen vágott, rugalmas vesszők összessége, melyeket például fűzfáról vagy mogyoróbokorról nyestek le.

Az ovális fenekű, hosszanti oldalai között fület viselő garabolyt a 19. században már rendszeresen szállították az Alföldre szlovák háziiparosok. Az eszköz korábbi története bizonytalan, írásos forrásokban először a 17. században jelent meg.

A kaskötésnek és a kosarasmesterségnek az Alföldön alakultak ki igazi központjai, melyeket a 20. század első felében szervezett „tanfolyamok” is segítettek. A kosárfonás sok ember kenyérkereseti lehetősége volt a korábban Szegedhez tartozó Algyőn is. A műhelyekből kikerülő termékek közt megkülönböztethetünk például piaci vagy parasztgarabolyt (egyfülű karkosarat), párszárítót (nagyméretű, kerek, lapos, élesztőszárításra használt alkalmatosságot) és csirkeborítót is.

A szedés és a garaboly

Ahogy Bálint Sándor néprajzkutató írásában is olvashatjuk, a garaboly akár több, mint három alkalommal is előkerülhetett. Függött ez természetesen attól, hogy hány alkalommal szedtek paprikát. A többféle szedés egymásutánisága pedig többféle őrleményt eredményezett, amint azt a néprajzi tanulmány sorai is megerősítik:

„A paprikaszödés, divatosabb szóval paprikaszüret régebben Kisaszszony (szept. 8.) után kezdődött. Manapság már a termelés meggyorsulásával augusztus második felében, Szent István táján hozzáfognak. A piros paprikahüvelyeket, azonkívül a kesely, azaz féligérett hüvelyeket is, amelyek már leszakítva is megpirosodnak, a szedők kézzel, letörik a tőről. A paprikautakat garabollyal a kezükben veszik sorra, és ha leszedik, a paprikát lazán zsákba öntik.

Hazaviszik, kiborítják és az eresz alatt, vagy az udvaron terítik szét. Szikkadnia kell, mert közvetlenül a szedés után nyersesége miatt nem lehet azonnal fűzni, csak egy jó hét múlva. A szedésnél megkülönböztetik az elsőszödést, amikor a legelőször beérett alsó hüvelyeket törik le, továbbá a második-, harmadik- és utolsószödést.

Ez utóbbinál már a högypaprika szedése kerül sorra. Általában, az első szedés a legtöbb, de egyben minőségre is a legjobb. A többi szedések is rendre, mintegy 10—14 nap múlva következnek egymás után, ha a korai dér, fagy ezt meg nem akadályozza. A kis dértől, amely csak a leveleket éri, a hüvely könnyebben pirosodik. A dércsípte paprika különben már csak silányabb őrleményekbe való.”

Szedés 2020-ban. A sok eső miatt a gyökérzet kisméretű.

Az idei termés

The post A hónap műtárgya a Paprika Múzeumban: Garaboly, a szedés egyik kelléke appeared first on PaprikaMolnár.