A szerb megszállás, Vastag József kutatásai nyomán

Az I. világháború 1918. november 11-i lezárulása – bár elhozta a harci tevékenységek beszüntetését – sok tekintetben a megszokott hatalmi dinamika fájdalmas átrendeződését indította el. Nem volt az másként Röszkén sem. November 22-án a Horgoson állomásozó szerb zászlóalj megszállta a falut és Alsóközpontot. Vastag József leírja, hogy a röszkeiek ezután gyakran csak a Holt-Tisza mentén, kúszva tudtak eljutni Szegedre, hogy elkerüljék az ellenőrzőpontokat.

A zavaros időszakot még bizonytalanabbá tette, hogy 1919 januárjától egyre többször jelentek meg a faluban kommunista agitátorok. Rózsa Vince tanyai kapitány leváltásában is benne volt a kezük, gondoskodtak róla, hogy a hozzájuk lojális Guczi József kerüljön a helyére.

1919. februárjában a falu – és a környék – francia megszállás alá került. Ugyanebben az évben (és ugyanebben az igazgatási rendszerben) történt a híres paprikalázadás, mely jelzi, hogy a térség paprikásai nem egykönnyen fogadták el a megélhetésüket fenyegető új szabályokat.

Rekvirálás, arab lovak és cirillbetűs ABC

A szerb megszállás időszakából a röszkeiek sajátos emléke, hogy az iskolában, Krizsanits Etelka kisasszony közreműködésével, szerbül tanulták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Még az ezredforduló körül is éltek olyanok a faluban, akik fel tudták idézni a cirillbetűket.

A szerb megszállás a rekvirálások fogalmával is összekapcsolódott. A katonák házról házra jártak, és rézüstöket, -mozsarakat zsákmányoltak, helyenként még a kilincseket is leszerelték. Számba vették a harangokat és a súlyukról pontos feljegyzéseket vezettek, hogy szükség esetén hadianyagként használhassák fel őket.

Pajcsin borbély és fosztogatócsapata már haszonállatokat, értéktárgyakat és élelmet is „rekvirált”. A helyi szerbek közül többen csatlakoztak hozzájuk, a Marinkov és az Osznovics család azonban nem társult velük. Vastag József tanulmánya kitér rá, hogy a nagyobb kegyetlenségeket a francia – és a velük együtt érkezett arab – katonák jelenléte miatt sikerült elkerülni. Utóbbiak jó kapcsolatot alakítottak ki a falubeliekkel, alkalmanként még élelemmel is segítették őket. Mikor távoztak, apró termetű lovaik közül többet elajándékoztak.

A szerbek elvonulására 1921. augusztus 20-án került sor, utánuk a nemzeti hadsereg katonái érkeztek.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

A kiemelt kép forrása: szoreg.hu

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Többet Röszkéről V. Szerb megszállás az I. világháború után appeared first on PaprikaMolnár.

Az első világháború – vagy ahogy akkoriban nevezték, a Nagy Háború – éppen száz évvel ezelőtt ért véget. Az Európa, majd később az egész világ életét felforgató globális háború 1914. július 28-án vette kezdetét, mikor Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolásával robbant a „balkáni lőporos hordó”. Az összesen több, mint 15 millió életet követelő, véres időszak végeként pedig általában az 1918. november 11-i compiègne-i fegyverszünet szokták hivatkozni.

A kerek évforduló alkalmából képzeljük el, hogyan élhették meg az eseményeket a hátországban. A civil lakosságnak, akárcsak az ország többi részén, Szeged környékén is meg kellett birkóznia az igavonó állatok hiányával, az egyre erősödő inflációval, és ami a legfontosabb: Nélkülöznie kellett a besorozott férjeket, fiúkat, apákat, testvéreket.

Bár 1914-ben, a Nagy Háború kezdetén a közhangulat még lelkes és bizakodó volt, a négy évvel későbbi sajtó már egészen más benyomásokat közvetít. A november 2-i Délmagyarország például már a „Letettük a fegyvert!” szalagcímet harsogja.

„…Szegeden százak és ezrek irtóznak arra a gondolatra, hogy ismét itt a tél. Hogy nincs cipő, ruha, szén, fa. Hogy külön ajándék lenne,… ha a város drága pénzén szenet, fát, élelmet, ruhát osztatna ki a lakosság között.” – Írja szintén a Délmagyarország november 3-án, az idézetből pedig világosan látszik, hogy a háború után a gazdasági helyzet rendkívül bizonytalan volt.

Az élelmiszerhiány, az egyre feljebb kúszó árak és a hiányzó munkaerő természetesen a Szeged arculatához rendkívül szorosan kötődő paprikatermelést is visszavetette. Jóval nehezebben haladt a földmunka, a termelés visszaesett, a kereskedőknek pedig az értékesítés során akadtak problémái. „…a fogyasztó arra haragszik, akitől az árut utolsó kézből kapja. Azt nem kutatja a fogyasztó, hogy a kereskedő is drágán vette a portékát, mezőgazdától vagy árdrágítótól. Legelsősorban azokra kell tekintettel lenni, akik a háború nyomorát legjobban érezték, a hivatalnokokra és a katonákra.” – hangzott el Szegeden szintén 1918 novemberében, a helyi kereskedők részvételével tartott fórumon. A megjelentek megpróbáltak megoldást találni a problémákra, valamint támogatni a hazatérők megélhetését.

Érdekesség, hogy az ülésen a szegedi paprika éppen pozitív példaként szerepelt. A fűszer kilójának ára tartósan 35 korona – olvashatjuk a cikkben – ez pedig 500%-os árcsökkentést jelentett. Mindez annak ismeretében talán jobban érthető, hogy a paprika árát hatóságilag rögzítették 1917-ben. A rendelet egyaránt bosszantott termelőt és értékesítőt, hiszen így a szabad kereskedelem tulajdonképpen lehetetlenné vált.

The post Szegedi paprika a Nagy Háború után appeared first on PaprikaMolnár.