Napjainkra természetesen már jócskán megváltoztak a körülmények, a gyorsan melegedő éghajlat miatt a paprikaszedés gyakran már augusztus végén is időszerű. Idén már néhány helyen lehetséges a korai, palántázott fajták szedése, az igazi terméshozamot azonban későbbre várjuk. Termelőink múlt hétvégén kezdték el a paprikaszedést, hamarosan kiderül, hogy a termésbecslésünk
beigazolódik-e.

Ahogy már korábban is utaltunk rá, az idei extrém meleg augusztusban az érés a súlygyarapodás rovására ment, kisebb hozammal számolnak a gazdák. Sajnos az évjárat mennyiség szempontjából sem a legjobb: A május végi, június eleji hideg esők miatt későn ültettünk, és a június végi néhány napos ködös reggel nem segítette a terméskötést.

Paprikaszedés akkor és most

Akármikor induljon is a szedés, van néhány alapszabály, melyekhez ugyanúgy alkalmazkodnunk kell, mint elődeinknek. Fűszerpaprikát csak akkor lehet leszedni, mikor a termések már teljesen bepirosodtak. Csak ebben az állapotban alakulnak ki a minőséget meghatározó vegyületek, például festékanyagok, illóolajok, ásványi anyagok és a paprika csípősségéért felelős kapszaicin.

A paprikaszedés több alkalommal zajló, nehéz, „derékszögű” munkafolyamat. A folytonos növekedésű paprikafajták termései szakaszosan érnek be, először az alul elhelyezkedő hüvelyek szedhetők. Igazán jó minőségű őrlemény alapanyaga az előszödés vagy a másodszödés során szüretelt paprika lehet.

A termés beszállítása paprikaszedés után

A majdani törött paprika színvonalát a kézi szedés módszere is emeli. Így el lehet különíteni a napégette, beteg, esetleg „kormos” (félig éretlen) csöveket az igazán pirosra érettektől. Gépi szedést olyan paprikafajták esetében lehet alkalmazni, ahol a termések egyszerre érnek el nagyjából azonos érettségi fokot. Az így előállított őrlemény elmarad a kézzel szedett paprikából készült minőségétől.

Érés a szedés után. Az utóérlelés folyamata

Bár a leszüretelt hüvelyek teljesen pirosnak látszanak, valójában a sárga és a narancssárga színanyagok dominálnak bennük. Ennek az az oka, hogy a paprika – lévén trópusi származású – a mi éghajlatunkon nem érik be teljesen. Az érés folyamatát tehát érdemes a szedés után még „meghosszabbítani”. Ez az utóérlelés, melynek során biztosítjuk az őrlemény valóban intenzív, piros színét.

Az utóérlelés ma már leggyakrabban Raschel zsákokban történik, de az is előfordul, hogy nagy mennyiségű termést öntenek szilárd burkolatra, hogy a hüvelyeket átjárja a napfény. Az autentikus módszer természetesen a paprikafüzérek készítése, és eresz alatt történő felakasztása volt.

Az utóérlelés során – csakúgy, mint a termesztés más mozzanatainál – az időjárás kiszolgáltatottjai vagyunk. A néhány nappal korábbi óriási vihar is azt bizonyítja, hogy bármikor előfordulhatnak váratlan események. Egy tartósan esős időszak nagyon sok kárt okozhat, míg egy hosszú, meleg ősz nagyszerű őrleményt biztosítana a következő szezonra. Reménykedünk tehát a legjobb időjárásban, és hamarosan újra jelentkezünk a friss hírekkel!

Utóérlelés: Az érés a szedés után is folytatódik

The post A fecskék költöznek, a paprikaszedés elindul. Betakarítás és utóérlelés appeared first on PaprikaMolnár.

Szeptember 8-án a régi szegediek – és szerte a világon a római katolikusok – áhítattal gondoltak Kisboldogasszony ünnepére. A reggeli misén valószínűleg sokan részt vettek, akik egyébként nem voltak templomjárók, akik pedig intenzívebb vallási életet éltek, gyalog indultak zarándoklatra a pálosszentkúti kegyhely felé. A gondolatok valószínűleg egyszerre keringtek a bűnbocsánat és az elvégzendő feladatok körül. Hiszen ez a nap, vallási jelentőségén túl, mezőgazdasági fordulónak is tekinthető.

A katolikus egyház szeptember 8-át tartja nyilván Kisboldogasszony napjaként, a dátumig éppen 9 hónap telik el december 8-a, a Szeplőtelen Fogantatás óta. A hagyomány szerint Szűz Mária a jeruzsálemi Betheszda-fürdő mellett született, az ottani templomot pedig szeptember 8-án szentelték fel, így lett ez a nap a Szűzanya születésének ünnepe.

Magyarországon közel 180 Kisboldogasszony-templomot és –kápolnát ismerünk, többek között Öttömösön is található egy. Ezek leghíresebbike a máriaremetei templom, ahol számos csodás gyógyulást és jelenést feljegyeztek már.

Ehhez a naphoz természetesen nemcsak hivatalos egyházi szertartások köthetők, hanem sok más, a néphagyományban gyökerező jelenség is. A hívek például a szabadban várták a hajnalt, és együtt zengték Mária tiszteletét. Úgy tartották, hogy az arra érdemesek megpillanthatják a felkelő napban a Szűzanyát.

A népi megfigyelés szerint a régóta gyülekező fecskék szeptember 8-án végképp szárnyra kelnek. Éppen ezért emlegetik gyakran Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is. Az elképzelés természetesen azt is tükrözi, hogy felmenőink ezt a napot a nyár végének, az ősz eljövetelének feleltették meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ezen a napon kezdődhet a dióverés is. Állítólag Kisboldogasszony napja az első lehetséges időpont, amikor a diószedéshez hozzáláthatunk. Továbbá úgy tartják, hogy ekkor adódik az utolsó esély az őszi búza elvetésére. Igazság szerint már Egyed napján, azaz szeptember 1-jén végezni kellett volna vele, de aki esetleg elkésett, Kisboldogasszony napján még behozhatja a lemaradást.

Míg a búzát vetni kell, a paprikát már be lehet takarítani. A II. világháború előtt még a legtöbb szegedi egyetértett abban, hogy a paprikaszedés Kisboldogasszony napján kezdődik. Ha hosszú, meleg ősz volt, szép, mélypiros színű paprikákat függeszthettek az eresz alá. Az eltelt évtizedekben azonban jócskán megváltozott az éghajlat, az egyre forróbb nyarak miatt a paprikaszedéshez sokszor már augusztus közepén hozzá lehet látni.

The post Fecskék, dió, paprika. Mit hoz Kisboldogasszony napja? appeared first on PaprikaMolnár.

A szedés hagyományosan szeptember 8-án, azaz Kisboldogasszony napján kezdődött. A régi szegediek tiszteletben tartották ezt a határnapot. Ugyanúgy, ahogy András napján (november 30.) indult a disznóvágások szezonja és Szent Györgykor, vagyis április 24-én történt az állatok kihajtása, a szedés első napja szeptember 8-ra esett.

A fűszerpaprika termése akkor szedhető, ha a hüvely teljesen bepirosodott. Ekkora alakulnak ki a minőséget meghatározó vegyületek: festékanyagok, illóolajok, kapszaicin, cukor, vitaminok, ásványi anyagok. A termésmennyiség évente és termőhelyenként változik, de hektáronként 8-10 tonna nyersterméssel lehet számolni.

Míg a paprikaszödés régebben Kisasszony utánra esett, addig ma a palántázott paprikát szeptember elején, a helyrevetettet szeptember végén, október elején kezdik szedni. A folytonos növekedésű fajták szakaszosan érnek be: először az első kötésű, teljesen beérett, alsó hüvelyek szedhetők. A felsőbb, későbbi kötésű terméseket a másod- vagy a harmadszedés során szedik le. A (fél)determinált fűszerpaprika fajtákat 1-2-szer szüretelik. Az előszödés és a másodszödés adja a legtöbb, legjobb minőségű paprikát.

A fűszer minősége szempontjából fontos, hogy csak a sötétpirosra érett, ép, egészséges terméseket szedjék le, a „kormos” (félérett) paprikát meg kell hagyni a következő szedésre. A beteg, napégette, sérült paprikát nem szabad feldolgozni: rontja az őrlemény minőségét, penészesedik tőle a paprika.

A kézi szedés a fűszerpaprika-termesztés legmunkaigényesebb része: derékba törve kell dolgozni, óvatosan, hogy ne törjön a paprika. „Haladatlan” munka, mely megőrizte hagyományos formáját: ma is az asszonyok szedik a paprikát, a férfiak végzik a zsákolást. Az 1970-es években dolgozták ki a gépi szedés technológiáját. Használata közép- és nagyüzemekben terjedt el: gyors és költségkímélő technológia, hiszen hozzávetőlegesen 100 fő kézi munkaerőt vált ki a gép teljesítménye. A gépi szedésre termesztett paprikát egyszer szedik, a termések közel azonos érettségi szinten vannak a szedéskor, az ebből készült őrlemény közepes minőséget ad.

The post A szedés. A termés feldolgozásának első lépése appeared first on PaprikaMolnár.