„…nagy kosárba szödte a palántát, olyan gólyafészkösre rakta.”

Tanács Istvánné Nyári Piroska az Olyan sok mindönt mögéltünk című fejezetben, egy interjú formájában foglalta össze régi, szentmihályi emlékeit. A történetek között a paprika palántázása is nagy hangsúlyt kapott:

„Hát én az öregapámat – mert így hívtuk: öregapám, a nagymamámat mög „szülém” – nem nagyon ismertem, mert korán möghalt. A szülém sokáig beteg vót, hát amit tudott, csinált a kertben, palántát nevelt, mög szödött, mög hát akkó még fúrúval űtettünk. A nagy koléba (palántásláda – a szerk.) szödte bele a palántát, azt négy embör tötte fő a lovaskocsira, olyan nehéz vót. Előfordút, hogy gyütt ránk az eső kinn a fődben, az Isten háta mögött. Beletöttük a kolét palántástú a búzába, otthagytunk mindönt, és másnap möntünk folytatni. Itthon mög a szülém, mive a kolé oda vót, nagykosárba szödte a palántát, olyan gólyafészkösre rakta.”

A palántaültetés jelentőségéről

Az idézetből a továbbiakban kiderül, hogy a palántaültetés a falu minden tagjának elfoglaltságot jelentett, még az apró gyerekeknek is.

„- Hát az milyen volt, ilyet még nem hallottam!
– Előbb a nagykosár fenekibe égy csomó palántát összekötött, s azt mindig rakta körül-körül, azt ráfogtuk, hogy gólyafészkes kosár. Beletért annyi, hogy égy egész hold fődbe elég vót.
– Ezt csinálták már Piri néniék kisgyermek koruktól kezdve?
– Jaj Istenöm, hát, azt köllött csinálni! Aki mán olyan nagyobbacska vót, az mán űtetött, a Pista öcsém az mög hányta a palántát (palántahányás: a palánták adogatása az ültető elé – a szerk.). Az Imre vót a legkisebb, hát ugyé az még kicsi vót, nem tudott mit csináni.
– Hallottam, hogy az iskolából elengedték egy-két hétre a gyerekeket, amikor a palántaültetés időszaka volt.
– Hát persze, löhetött ilyet, akit kikértek, azt elengedték.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Palántaültetés gólyafészkösre rakott kosárból appeared first on PaprikaMolnár.

A palántáknak talán az a legnagyobb előnyük a helyrevetett módszerrel szemben, hogy a tavasszal még szórványosan előforduló fagyok kisebb veszélyt jelentenek rájuk. Sokkal biztonságosabb, ha a palánták melegágyban növekedhetnek, igaz, ez a módszer sokkal összetettebb és megerőltetőbb is a helyrevetésnél.

A palántanevelést a régi szegedi paprikások – mikor még nem állt rendelkezésükre fóliasátor – saját maguk végezték, az udvar végében felállított szögletes deszkaalkalmatosságban. Az eszköz neve Bogyiszlón kötröc volt, szórványosan a Dél-Alföldön is előfordul ez az elnevezés. Az építményt Bálint Sándor kolë-ként írja le, és részletesen bemutatja A szegedi paprika termelési hagyományai című munkájában. A palántaneveléshez itt rétegezték a homokot, a kötöttebb talajt, az istállótrágyát, a rétegeket pedig meg is locsolták, így jól tartották a hőt. A legfelső rétegbe kerültek a hasítás során gondosan félretett magok, tetejüket hálóval fedték le, hogy a baromfi és az egyéb madarak ne férhessenek hozzájuk. A márciusban elvetett magok hamarosan csírázni kezdtek, nemsokára kibújtak a földből, május közepére pedig annyira megerősödtek, hogy következhetett a kiültetés. Az ültetéssel mindig megvárták a Fagyosszentek (Pongrác, Szervác, Bonifác – május 12; 13; 14.) elmúlását, nehogy a hirtelen visszatérő fagyok elpusztítsák a gyenge palántákat. 

Mikor a szorosan ültetett palántákat kiszedték, hogy a földekre vigyék őket, a munka rendkívül sürgős volt, nehogy a zsenge növények tönkremenjenek. Ilyenkor több paprikatermelő család és barátaik, rokonaik kalákában dolgoztak. Mindenki sietett az ültetéssel, hiszen – amint azt szintén Bálint Sándor írja – a palánta olyan, mint a halott: vinni kő. További érdekességet jelent, hogy a néphit úgy tartotta, az ültetés napján tilos a délutáni pihenő, ebéd utáni szunyókálás. Hogy miért? Mert ha az ültető pihen, az általa palántált növény is elalszik, azaz lekonyul, elgyengül és végül elpusztul.

A múlt után következzen néhány hír a jelenből: az idén pár nappal később kezdődik az ültetés, hiszen az utóbbi egy hétben hűvös, felhős volt az időjárás. A tápkockás palántákat május 15-e körül ültetik, már elkészültek a palánták. A tépett palántákat azonban sok helyen csak 25-e, azaz Orbán napja, után fogják kiültetni. A PaprikaMolnár Kft-nél mi is ezt a gyakorlatot követjük. Reméljük, hogy a mostani hideg, hűvös napok az utolsók idén tavasszal, nagyon várjuk a napsütést!

Ültetés nálunk, néhány évvel ezelőtt

The post Ültetés napján tilos a déli szunyókálás! appeared first on PaprikaMolnár.