Az Amerika felfedezőjeként számon tartott Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) genovai születésű hajós volt, aki végül spanyol színekben indult el útjára. Három karavellájával 1492. augusztus 3-án vágott neki az Atlanti-óceánnak. Sokáig hiába várt admirálisi kinevezéséhez azonban április 30-án jutott hozzá, erre az évfordulóra tehát éppen most emlékezünk.

Kolumbusz Kristóf

Kolumbusz életéről, kalandos hajóútjáról és a 15. század végi Európa kereskedelmi nehézségeiről egy alkalommal már beszámoltunk. Most lássuk, hogyan jelent meg a növény Európában, és hódította meg az Óvilág gasztronómiáját is.

Az amerikai kontinens egy korai ábrázolása

A paprika tulajdonképpen már az első hajókkal megérkezett. Kolumbusz orvosa, az előbb már említett Dr Chanca hozta be a növény magját, és innen spanyol és portugál kereskedők révén jutott el Európa többi részébe – elsősorban a Balkánra és a Kárpát-medencébe – majd Afrikába és Ázsiába. Kezdetben dísznövényként használták, majd amikor rájöttek, hogy a termése nem mérgező, hanem kiválóan használható húsok fűszerezésére, a paprika szédületes karriert futott be: számos változata, felhasználási módja alakult ki, és az indiai, thai, kínai és a magyar konyha alapvető fűszerévé vált.

Magyarországra feltehetően a Balkánon keresztül, török közvetítéssel került: a bors rokonaként ismerték, erre utalnak a törökbors, indiai bors, és az erdélyi pogánybors el-nevezések. A 16. században a cserépbe ültetett paprikanövény még főúri kerteket díszített, említést tesz róla például Széchy Margit, Zrínyi Ilona nevelőanyja is. Mint borsot helyettesítő fűszer, a 17. század végétől terjedt el, de kezdetben csak a népi konyha ismerte. Termesztési ismereteit valószínűleg bolgár kertészek hozták be a Bácskába, majd onnan Szegedre. Elterjedése széles körben köszönhető annak, hogy úgy tudták róla: jótékonyan hat az emésztésre és hatásos ellenszere a maláriának. Lehetséges, hogy a gyógyászatban is járatos szeged-alsóvárosi ferencesek füves kertjében is ott volt a paprikanövény.

A paprika a délszláv papar (bors) szó kicsinyítő képzős változata. A 18. sz. első felében bukkant fel, de sokáig használatban maradtak a tájszavak is, a pirosbors, vörösbors, pfeferóni és pipárka.

A paprika mára a világ egyik alapvető fűszerévé vált

Itt Röszkén sajátos magyarázatot találtak ki a paprika nevének eredetére. Állítólag a papok, amikor példát mutatva, elöl jártak a paprikaevésben, igencsak könnyeztek, azaz a növény papríkató.

A növény, amit Dr Chanca még különlegességként hozott magával, mára a világon már mindenhol megtalálható, és a bors mellett legalapvetőbb fűszerünkké vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az éttermek, konyhák háromféle ízesítési lehetőségre mindig felkészültek: az asztalon mindig van só, bors és paprika.

The post A paprika kalandos útja. Dr Chanca titokzatos szállítmánya appeared first on PaprikaMolnár.