A hatékony átszervezés és a kezdetek

A vesztes háborút követő erőszakos államosítás a paprikatermesztés területén jóval szerencsésebben ment végbe, mint számos más gazdasági ágban.

A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat – a továbbiakban: Szepa – jogelődjének az 1936-ban alakult Fűszerpaprika Termelők Kikészítők Értékesítők Szegedi Szövetkezete tekinthető. Ebben az évben, amikor a nagyállomás mögötti épületben a Szövetkezet működni kezdett, tagjainak több szervezeti változással kellett szembenézniük: Az iparengedélyt kvótához kötötték, a szabad kereskedelmet a kötött gazdálkodás váltotta fel. Az új, 1936-os szabályok teljes egészében lefedték a paprikafeldolgozás és -kereskedelem területeit. A cél nemcsak a minőségi termékek előállításának biztosítása volt, hanem a paprika jövedelmező exportálásának megalapozása is.

Az összetett, tudatos struktúra alapot adott az államosítás szervezettebb véghezviteléhez. A Szepa 1952. július 1-jétől önállóan működött, és – tulajdonképpen máig tartó módon – határozta meg Szeged arculatát.

A Szepa termelési mutatói, profiljának változásai. Szeged mint paprikafeldolgozó város

Bár a Szepa nyilvánvalóan a paprikafeldolgozás egységesítésének, „központosításának” jegyében jött létre, működésének első éveiben még párhuzamosan üzemelt a korábbi 19 malomból 7-tel. Tovább folyt az őrlés például a Cserepes soron és a Kolozsvári téren is, a Szepa kapacitásbeli korlátai miatt.

A szegedi paprikafeldolgozás az 1960-as évekre vált igazán nagyüzemi arányúvá. Ekkora már áttértek a ládás-prizmás-zsákos tárolásra, és a kézi munkát egyre több technológiai újítással sikerült kiváltani. Modern hengermalmi berendezéseken őröltek, és főként gépi csomagolást alkalmaztak.

1954-ben a Paprikafeldolgozó évi 2500 tonna őrleményt állított elő, ez a szám 1968-ra 5000 tonnányira nőtt. Utóbbi mennyiség 60%-a exportra készült.

Az 1950-es évek közepétől a Paprikafeldolgozó már nem csak paprikával, és nem csak szezonálisan működött. A vállalatnál megkezdődött a kamilla-, a zöldség- és a gyümölcsfeldolgozás is, továbbá az 1960-as évek közepétől húskonzervgyártással is foglalkoztak. Ekkorra már a vállalat több, mint ezer dolgozónak biztosított állandó munkalehetőséget. Korábbi paprikatermesztők, hasítólányok- és asszonyok csipedték, hasították és csomagolták a termékeket.

Amint az a Délmagyarország cikkéből kiderül, a szegedi konzerv-tyúkpörköltet leginkább a Szovjetunióban kedvelték, míg a saját levében főtt tyúkhús az NDK-ban volt igazán népszerű. A pörkölt- és pacalkonzervek, leveskockák, ételízesítők ma is az utódvállalat fő profiljához tartoznak.

Közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben a Szepa évi 7300 tonna paprikaőrleményt állított elő. A rendszerváltás után azonban a vállalatot felszámolták. A Szeged mezőgazdaságát, iparát oly sokáig meghatározó vállalat többször gazdát cserélt, majd újraalakult, ma sikeres konzervgyártó cégként működik.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk.

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post A Szepa és a szocializmus. A paprikatörténet fehér foltja: a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat appeared first on PaprikaMolnár.