A múlt heti bejegyzés  már felvillantott néhány epizódot a Szentmihályi életutak c. kötetre hivatkozva. Ebben a cikkben folytatjuk a korábban elkezdett témát: Lábdy Mária visszaemlékezésein keresztül lássuk, hogyan is festett egy éjszakai műszak a malomban, min különbözött össze Naccsága és Vince bácsi és hogyan osztották be egymás közt a feladatokat a Lábdy-szülők.

Anyáékat nagyon szerették a falusiak, minden lakodalomba kocsival húzták el őket, de nem lovakat fogtak ám a kocsi elé, hanem az emberek saját magukat! Ugyanígy haza is hozták őket. Én is szerettem táncolni, gyakran táncoltam nyitótáncot a városban az egyetemi bálokon.

Mindig anya volt az ügyesebb, mert anya ötlete volt minden. Éjjel is ment a malom, akkor sem feküdt le, vagy ha igen, akkor ruhástól. Volt egy Vince bácsi nevű főmolnár, nem a Gardi Vince, hanem még előtte egy másik Vince, nagyon jól tudott paprikát őrölni. A falusiak a főmolnárnak mindig borravalót adtak, mert az volt a szokás. Vettek is rajta bort, és itták éjszaka. Anya meglátta, mérges lett, szó nélkül megfogta a borosüveget, és kivágta az utcára. Főzött a konyhában kávét, és kivitte: Na, ezt igya meg Vince bácsi! – mondta. Ezután mindig féltek, hogy jön a naccsága, de azért biztos ittak egy keveset, de anya mindig utánanézett rendesen, hogy menjen a munka. Szentmihályon akkor még nem volt villany, de nálunk a lakásban is égtek a villanyok, meg a malomban is, mert éjjel a malom termelte az áramot. Saját termelésű villanymotorunk volt, és volt egy Hodács-féle gázos pumpálós lámpa is.

Szóval anyán volt mindig a hangsúly. Apa is csak csinált azért valamit! A falusiak mindig kérdezték anyát: Naccsága nem tud aludni? Ő kelt föl mindig leghamarabb, mert már hajnalban kelt. Ő vette át a paprikát a falusiaktól, mielőtt ők kimentek a földbe. Azután jöttek a paprikamalom-ellenőrök, mintát vettek a paprikából, szortírozták, hogy első, másod-, harmadrendű, leplombázták a zsákokat. Mindig plombázott paprika került a piacra.

The post Naccsága és Vince bácsi. Újabb szentmihályi életképek appeared first on PaprikaMolnár.

Egy korábbi bejegyzésben hivatkoztam már a Szentmihályi életutak című, informatív helytörténeti kiadványra. Most azonban – a különféle „paprikás” életutak között – olvassuk változatlan formában a malomtulajdonos Lábdy Ákos negyedik gyermekének, Máriának (1914-2007) visszaemlékezéseit:

„Apa minden reggel 5-kor gyalog ment ki a városból Szentmihályra, ahol darálót működtetett, ő darált. Ez jóval Trianon előtt volt még. Apa dolgozott csak. Anya délben vitte neki az ebédet, és éjfélkor jöttek haza gyalog. Amikor volt elég pénz, akkor vettek egy házat Szentmihályon. A mai gyógyszertár, ami akkor még természetesen nem volt fölépülve, mögött volt egy kis kert és egy verandás, két szobás parasztház. Amikor több pénzük lett, akkor felépítették a nagy malmot, azaz a mai kultúrházat. Amikor felépült a nagymalom, apa a Ruhr-vidékről hozatta a gépházat. A gyár, amelyik adta a gépet, munkásokat is küldött, hogy beszereljék a berendezést. Azután felépült az iroda, majd később az új ház (a mai Hűvös közi iskolaépület) is, a régi parasztház helyére. Ahol most a gyógyszertár van, az volt az iroda és a bátyám, Pista szobája, a lakóházba néhány lépcső vezetett föl. Fönt is volt konyha és ebédlő, rendes körülmények között ott ettünk, de lenn a szuterénben – pincében – is volt konyha és szoba. Hétköznap, amikor sok munka volt, lenn ettünk. Anya főzött és a nővérem, ételliften lehetett felhúzni az ételt a lenti konyhából a föntibe….

A falusiak a mai Bartók térre vitték a mintát, ott kereskedők voltak, nekik eladták a minta után a paprikát, majd telefonáltak haza a falusiak, hogy elkelt a paprika, lehet vinni kocsival. A paprikapiacon a Jung Jenő élelmiszerboltjából telefonáltak hozzánk. Itthon én voltam az inspekciós, vártam a telefont, hogy ki adta el a paprikát. Nekem általában az irodában (a mai gyógyszertár épülete) volt feladatom, ott segítkeztem. A paprikaellenőrökért mindig úgy kellett bemenni a városba, egyik héten a Szánthó, másikon mi mentünk be értük. Szánthó konkurencia volt, de õ is megélt. A falusi választott, hogy hova megy, szabadkereskedelem volt. De nekünk jobban ment. A Szánthóék nem jöttek soha hozzánk. Nem voltunk jóban, de haragban se. Ott két férfi volt, de úgy gondolom, ott nem lett leszármazott. Alsóvárosra költöztek be. 1930-ban – vagy lehet, hogy utána pár évvel, de akörül – egy angol képviselő jött Röszkére. Mi rendesen benne voltunk az idegenforgalomban a paprika miatt, és akartak mutatni az angol képviselőnek valami látványosságot, ezért elhozták Szentmihálytelekre. Előbb megnézte a malmot, majd a lakást is. Emlékszem, még a száját is eltátotta, és mondott valamit angolul, de mi persze nem értettük, annyira meglepődött, hogy Magyarországon, falun, ráadásul a határ mellett ilyet lát!”

The post Az angol, aki a malmot megjárta, és földbe gyökerezett a lába appeared first on PaprikaMolnár.