Advent és ünnep. A felkészülés és várakozás közti különbség

Szegeden még a múlt század közepén is magától értetődő természetességgel váltak el egymástól az ünnepek és a hétköznapok. Az igazi ünnep a karácsony volt: December 25-26-a. Nem 24-e, ami napjainkban szinte a legnagyobb jelentőségű. Az mindössze a karácsony előestéje volt, ami a szenteste nevet is csak városi környezetben, a német heiler Abend kifejezés tükörfordításaként nyerte el.

December 24-e tehát (ami eredetileg karácsony böjtje volt) ünnepi rangra emelkedett, manapság pedig mintha ugyanez történne az advent teljes négy hetével is. Visszafogottságról, halk felkészülésről szó sincs, egymást érik az izgalmas programok, a kirakatok már októberben fényárban úsznak, a reklámok azonnali fogyasztásra buzdítanak.

Márpedig ha általánossá válik a csillogás, nagyon nehéz az igazi ünnepet különlegessé tenni. Tegyünk most egy próbát! Talán a karácsonyi vacsora is jobban ízlik majd – és valószínűleg a szervezetünk is hálás lesz érte – ha előtte egy kicsit szerényebben étkezünk.

A böjti fűszerpaprika szerepe most igazán felértékelődik, hiszen a zsírtalan, húsmentes fogásokat is képes igazán ízletessé varázsolni!

A böjti fűszerpaprika egy adventi zöldségraguban

Ez a finom, kímélő fogás úgy indul, mint bármelyik lecsó: Egy serpenyőben hevítsünk olajat – Ennél a mozzanatnál is tartjuk a böjtöt! – majd pirítsunk meg benne 2 kisebb fej, vékony szeletekre vágott vöröshagymát. Nyomjunk rá két gerezd fokhagymát, utána pedig adjunk hozzá 5-6 darab, felkarikázott paprikát.

Sózzuk és borsozzuk, tetszés szerint őrölt köménnyel ízesítjük, illetve itt jut szerephez a böjti fűszerpaprika is. Három nagy paradicsommal főzzük sűrűre a ragunkat, ezután már túlléphetünk az alaprecepten, csak az egyéni ötletek megvalósítsa marad hátra.

Most ugyanis hanyagoljuk a lecsóhoz annyira passzoló kolbászt és virslit, válaszunk inkább további zöldségeket. Különösen jól illik a ragunkba a cukkini vagy a padlizsán.

Fűszerezésre pedig nem csak a böjti fűszerpaprika alkalmas. A szárított zöldfűszerek, például a bazsalikom, a rozmaring, az oregánó, de akár a petrezselyemzöldje is, nagyon sokat emelnek a zöldségragunk színvonalán.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A böjti fűszerpaprika és az adventi zöldségragu appeared first on PaprikaMolnár.

Nemzetek feletti klasszikus: A lecsó

Valószínűleg mindenhol, ahol megterem a paradicsom és a paprika, született egy, a mi lecsónkhoz hasonló, ízletes, nyárias egytálétel. A hozzávalók listája – és aránya – természetesen nemcsak a különböző országokban, hanem a különböző családi ebédeken is más-más formát ölt. Lássunk egy listát a lecsó néhány különleges verziójáról!

A francia ratatouille valószínűleg a legismertebb variáns. A 2007-es, Remy, a mesterszakács patkány főszereplésével készült Walt Disney-mese óta mindannyiunk emlékeiben ott él. A ratatouille külön lepirított paprika-, padlizsán- és cukkiniszeletekből áll, amik együtt kerülnek a sütőbe, később pedig hagymás-paradicsomos sűrű szósszal tálalják őket.

Némileg egyszerűbben készül a török menemen. A fenti zöldségek itt egy közös serpenyőben párolódnak, üthetnek közéjük tojásokat is vagy tálalhatják a menement a beyaz peynir nevű fehér sajttal.

Az andalúziai pisto elkészítési módjában leginkább a ratatouille-ra emlékeztet. A zöldségeket külön pirítják le, és paradicsomos-fokhagymás szósszal kínálják.

El is érkeztünk a piperade kérdéséhez, melynek a pistóhoz és a ratatouille-hoz való viszonya máig bizonytalan.

A piperade fűszeres egytálétel és vizuális szimbólum

A piperade eredete vitatott. Egyes gasztrotudorok a ratatouille spanyol verziójának látják, mások szerint a pisto és a piperade inspirálta a ratatouille-t. Akárhogy is, a baszk konyha egyik ikonikus fogásáról van szó. Készítésénél alapszabály, hogy zöld paprikát is válogassunk hozzá. A piros-zöld színhatás pedig a büszke és önálló identitású baszk népnek különös gyönyörűségére szolgál: Kiadja ugyanis zászlajuk színeit.

A piperade készítésének első lépéseként olívaolajon pirítunk hagymát, paradicsomot, és különböző színű étkezési és fűszerpaprikákat. A paprikák a piperade esetében többségben vannak a paradicsomhoz képest. Miután a zöldségek megfelelő állagúvá váltak, és a paradicsom szaftosra főtt, gondoskodunk a piperade intenzíven fűszeres jellegéről. Sóval, borssal, majorannával és kakukkfűvel ízesítjük. Néhány perccel azelőtt, hogy készre főtt volna, tojást is adunk hozzá. A tojás felhasználásának szintén számos módja van. Sokan külön keverik ki a sárgáját és a fehérjét, mások mélyedéseket készítenek a zöldségbe, abba ütik bele. A piperade-ot melegen tálalják, szaftját gyakran bagettel tunkolják ki.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Piperade. Baszk lecsó, sok paprikával, hazafias színekben appeared first on PaprikaMolnár.

Amerika felfedezésétől Karinthy vacsorájáig. Rövid lecsótörténet

Bár a fogást a „klasszikus magyar” étkek közé szokás sorolni, ha egy kicsit eltöprengünk a lecsó alapanyagain, nyilvánvalóvá válik, hogy nem lehet évszázados története. Legfontosabb összetevői – a paradicsom és a zöldpaprika – csak Amerika felfedezése után, a 16. században kerültek Európába. Első megjelenésük után pedig még évszázadok teltek el, mire általánosan elérhető (és általánosan fogyasztott) zöldségek lettek.

A zöldpaprika kinemesítése csak a 19. század második felében történt meg, bolgárkertészek hathatós közreműködésével.

A lecsó történetének kutatásához nyelvészeti adatok is hozzájárulnak. Maga a lecsó szó, és annak különböző változatai, a 20. század elejétől fordulnak elő rendszeresen különböző receptgyűjteményekben.

A fogás egyik szépirodalmi említése rendkívül étvágygerjesztő. Karinthy Frigyes Nevető betegek című művében így ír róla: „Többször kikukkantam a konyhába, és elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska.”

Egy a lecsó számtalan receptje közül

Ahogy a fent már említett paprikás csirkének, a lecsónak is minden háztartásban megvan a maga bevett receptje. A hagymás-paprikás-paradicsomos alap persze adott, de a végeredmény lehet édeskés, sós vagy csípős, készülhet tojással vagy tojás nélkül, rizzsel, árpával vagy akár kölessel is.

Ez egy egyszerű, mégis kiadós lehetőség: Pirítsunk szalonnát, annak a zsírján felkockázott vöröshagymát, majd hintsük meg fűszerpaprikával. Tegyük a lábosba a felszeletelt paradicsomot és zöldpaprikát, és öntsük fel annyi vízzel, hogy ellepje. A rotyogó lébe kolbászkarikák is kerülhetnek, utolsó lépésként pedig néhány tojást is üthetünk bele. Miután ezek is megfőttek, a lecsót legjobb forrón, egy szelet kenyérrel tálalni.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése júliusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post PaparikaGastro IX. Nyári Gastro. Lecsó napsütötte zöldségekből appeared first on PaprikaMolnár.

A lecsót mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát a bájos Walt Disney-meséből. Remy, a patkány ugyan nem a számunkra megszokott lecsót, hanem a francia ratatauille-t készíti el, a mese mottója mégis cikkünk elejére kívánkozik: „Főzni bárki tud!” Ennek jegyében tekintsünk át egy egyszerű receptet, és ejtsünk néhány szót a nemzetközi párhuzamokról!

Kiadós, mégsem emészthetetlenül nehéz ételről van szó, ami a magyar konyha egyik nyári zöldségekből készült, megbecsült tagja. Alapja a paradicsom-paprika-vöröshagyma hármas, ami tetszés szerint kiegészíthető különféle húsneműekkel. Igazság szerint a legtöbb időt az előkészületekre kell fordítanunk. Felszeleteljük a paradicsomot, az étkezési paprikát, apróra vágjuk a szalonnát és a hagymát. Ezután a szalonnát megpirítjuk, míg üvegessé nem válik, rászórjuk a hagymát, sóval és borssal ízesítjük, majd pirospaprikát is adunk hozzá. Felöntjük egy kevés vízzel, majd a felvágott zöldségek is a lábosba kerülnek. Ettől a ponttól számos lehetőség áll előttünk: Az egyszerű megoldások hívei 5-10 perces főzés után már fogyaszthatják is az ételt, akik azonban szívesen „feldobnák” még valamivel, keverhetnek a lecsóba virslit, kolbászt, akár tojást és / vagy rizst is.

A paprika és a paradicsom annyira általános zöldségek, és olyan jól összeillenek, hogy „házasításukkal” számos más nemzet is megpróbálkozott. Szegeden és környékén bizonyára nem ismeretlen a délszláv đuveč (gyuvecs vagy dzsuvecs), melynek összetevői között a padlizsán és a rizs is megjelenik. Rizzsel dúsítani a lecsót a magyar nyelvterületen sem szokatlan, ezt a változatot is sokan szívesen elkészítik. A gyuvecs egyébként valószínűleg török közvetítéssel jutott a Balkán-félszigetre. A napjainkban ismert török variáns neve pedig menemen, és a mi tojásos lecsónknak feleltethető meg. A már fenti is említett ratatouille pedig egy franciásan könnyed fogás, főleg sütőben készítik, kevés zsiradékkal. Igazság szerint nem más, mint rakott zöldség, ahol a már ismert összetevőkön kívül a padlizsán és a cukkini is megjelenik, a fűszerezésnél pedig fokhagymát és petrezselymet használnak.

Jó étvágyat! 🙂

The post Csapjunk bele a lecsóba! appeared first on PaprikaMolnár.