Tízévesek lettünk. 2008. április 17-én nyitottuk meg ünnepélyesen a röszkei Paprika Múzeumot. Az azóta eltelt tíz évben több, mint tízezer vendéget fogadtunk Magyarországról, a Kárpát-medencéből, és azon túlról. A Paprika Múzeum létrehozásakor célunk azt volt, hogy emléket állítsunk a szegedi és Szeged környéki, különösen a röszkei és szentmihálytelki paprikás családoknak, akik megteremtették a magyar paprika hírnevét és olyan értékeket és tudást hagyományoztak ránk, melyet kötelességünknek tartottunk és ma is tartunk megőrizni, művelni.

Legnagyobb meglepetésünkre, a Paprika Múzeum sokaknak sokkal többről szólt, mint csak a paprikáról. A legtávolabbi magyarul beszélő látogatónk egy gyomaendrődi bolgárkertész családból származó új-zélandi látogató, Dragan volt, aki a családjának 60 évvel ezelőtti termesztő berendezéseit ismerte fel a múzeumi képeken. Hasonlóan messziről jött az a Kunágotáról elszármazott tasmaniai kedves vendég is, aki a fényképen szereplő röszkei asszonyokat elérzékenyülten nézte, mert azok az édesanyjára emlékeztették és azt mondta: ilyen kerek térdük és könyökük csak a dél-alföldi asszonyoknak van!

A legtávolabbi nem magyar származású látogatónk Clifford volt, aki paprikakutatóként dolgozott a hatvanas években Californiában, utoljára 45 évvel ezelőtt járt paprikás konferencián Szegeden. Legnépesebb kelet-ázsiai vendégcsoportom Dél-Korából jött és kifejezetten a paprikaszárítónk miatt utaztak ilyen messzire.

Leghíresebb látogatónk Krencsey Marianne volt, a legtöbbet Borbás Marcsi, Gianni és a Gasztroangyal látogatásán dolgoztunk, egyben ez volt a legszórakoztatóbb is. Paprikát ültettünk, tolikapáztunk, paprikás pálinkát ittunk Szeged város cambridge-i vendégeivel, miközben a küldöttség matematikusa egy szép kerek paprikát horgolt a tárlatvezetés alatt. Ez volt a legszürreálisabb.

És, sorolhatnám a sok-sok érdeklődőt, akik a dél-Alföldet választották a családi nyaralás helyszínéül, vagy keresték még a múltból azt a régi magyarországi képet és emléket, amikor a házak ereszei alatt paprikafüzérek lógtak. Ők valószínűleg egyetértenek Móricz Zsigmonddal, aki  a paprikafüzéres házak látványáról ezt írta: „Valami olyan egzotikus dísz ez, hogy ennek kedvéért idegenforgalmat lehetne indítani Kalkuttától és Londontól kezdve akárhonnan, mert ez valami csodálatos specialitás.”

És, mi lett közben a magyar paprikával? A szegedi paprika elnevezés 2010-ben uniós védelmet szerzett, 2016-ban bekerült a nemzeti értéktárba, hungarikum lett. Közben a termőterület, sajnos, tovább csökkent. De nem adjuk fel, mert időközben nekünk is sokkal többet jelentett és jelent ez a kiállítás és a tartalom, amit létrehoztunk, mint egy múzeum. Sok szeretettel várunk mindenkit!

The post 10 éves a röszkei Paprika Múzeum appeared first on PaprikaMolnár.