A kezdeményezés eredete és a programok sokfélesége

Az érdeklődők hazánkban először 2002-ben vehettek részt Múzeumok Éjszakáján. A kezdeményezés külföldi mintára honosodott meg nálunk is, és mivel nagyon népszerű volt, évről évre több intézmény csatlakozott hozzá.

Az eseményt rendszerint a nyári napforduló idejére, Szent Iván éjjeléhez közel időzítik. Idén éppen a múlt hétvégén, június 22-én tartották. Bár egyes programokkal csak a Múzeumok Éjszkáján találkozhattak a vendégek, a repertoárban olyan állandó kiállítások vagy ismétlődő előadások is helyet kaptak, melyek hosszabb távon is hozzáférhetők. Most ezekből szemezgetünk egy kicsit.

A Múzeumok Éjszkájának hivatalos honlapja elárulja, hogy az eseményt mindig egy központi tematika köré szervezik. Idén – fokozva a szurkolói hangulatot – a „gólpassz” volt a hívószó, melyre bárki programokat építhetett, de adódtak más lehetőségek is.

Mi a természettudományos-környezettudatos eseményekből válogattunk most egy csokorra valót. Hiszen ahogy a már többször hivatkozott nemzetközi konferencián megtudtuk, a társadalmi szerepvállalás a múzeumoktól sem idegen. Kiállhatnak a fenntarthatóság mellett passzív házakkal (intézményekkel), újrahasznosított anyagokból készült kiállításokkal vagy interaktív, edukációs programokkal.

”Zöld” lehetőségek a Múzeumok Éjszakáján

Lássunk most ezekből néhányat! A Magyar Természettudományi Múzeum Sokszínű ÉLET – felfedezőúton Magyarország tájain című állandó kiállítása az első helyre kívánkozik. A Múzeum a biológiai sokféleség bemutatásának és fenntartásának egyik dedikált intézménye – ennek megfelelően a kiállítás is megjeleníti azt a számtalan élőlényt (és a köztük meglévő, bonyolult kölcsönhatásokat), melyek igazán sokszínűvé teszik az életet.

Szintén a Természettudományi Múzeum prezentálja a Tehetsz méh többet! című tárlatot, mely a beporzók fontosságával ismertet meg.

A kép forrása: minimatine.hu

Ideje azonban elszakadni a fővárostól és közelíteni a Dél-Alföldhöz! A szegedi Móra Ferenc Múzeum új állandó, természettudományi kiállítása, a Folyónk és földje szintén az életformák összetett egymásra hatását mutatja be. A Tisza tengelye mentén, hiszen a folyó kulcsszerepet játszik a dél-alföldi ökoszisztémában.

A kép forrása: moramuzeum.hu

A csongrádi megyeszékhely ajánlja a MÓRA RENGETEG – A zöld Móra című kiállítást is. Móra Ferencet a legtöbben az irodalmi oldaláról (esetleg régészként) ismerik, a tárlat azonban a természetszerető Móra tárgyait, emlékeit hozza elénk.

Akárcsak az új kiállítások, mi is szeretnénk hangsúlyozni az interaktivitás szempontját. A fenntartható vagy környezetvédelmi törekvésekben bárki részt vehet, akár egy otthoni, biodiverz kiskert létrehozásával is. Az MTVSZ A mi sokszínű kertünk című kampánya részletesen tájékoztat a megvalósítás módszereiről és a kapcsolódó nyereményjáték díjairól is.

A képek forrása: moramuzeum.hu; minimatine.hu és a Múzeumok Éjszakája Facebook-oldala

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Környezettudatosság és fenntarthatóság a Múzeumok Éjszakáján appeared first on PaprikaMolnár.

Móricz Zsigmond, a Paprikaszagú levegőben c. kötet szerzője

Szerette Szegedet: sokat járt itt, s tanúság rá e kis kötet: sokat írt róla. „Debrecenben otthon vagyok, Vásárhelyen nagyon jól éreztem magam, de azt nem tudom, hogy miért nem lakom Szegeden?” – mondta tréfásan.

…

Eddigi tudásunk szerint Móricz először 1913 január közepén járt Szegeden; legalábbis ekkor jelentek meg Az Est hasábjain első szegedi riportjai A szegedi papucs, A szögedi embör és A szegedi dudás címmel. Szakolcai száműzetésében Juhász Gyula figyelt föl rájuk: „most, lámpagyújtás előtt, a magány legszentebb órájában – írja hazaküldött cikkében, a Szeged és Vidéke január 27-i számában – Móricz Zsigmond gazdagon, rusztikusan hímzett szögedi benyomásait olvasgatom egy pesti estilapban. Hogy dobog a szívem, hogy lázul a vérem, a magyar délről Tótországba szakadt bennszülött szegedi…”

…

Amikor 1923-ban itt járt, a Közművelődési Palotában már Móra Ferencet találta. Róla is nekrológban vallott, 1934-ben; szinte rárímelt a Tömörkényről mondottakra: „Elment, és vele eltűnt a magyar irodalomból egy eredeti, sajátlagos, meghatóan őszinte s megilletően ragyogó magyar szín” – írja, s megrajzolta írótársa bensőséges arcképét. Kívülről indult ki: „Olyan szép fehér hajat sose láttam. Olyan fehér volt a haja, mint a tiszta fehér selyem.” „Sose láttam félszivar nélkül. És sose láttam humor nélkül.” „Sose mondott olyat, aminek ne lett volna egy adag keserűség a mélyén.” „Fojtott mosoly, ami mindig ott vibrált a szája csücskében, ha megszólalt, és jó, alföldi, kedves szók közt bujkálva meglepő és jóízű történetet bugyogtatott ki azon a nagyon színes és mégis végtelenül természetes, egyszerű magyar nyelven, amit csak a szögedi ember tud.”

…

„1932 karácsonya előtt két nap, december 16-án és 17-én, ismét itt volt. Megint Vér György írta róla: „Csak nézegette a szegedi várost, csak hallgatta a szegedi embereket. Szegeden pihent az új munkához, és egy sereg új följegyzéssel szombaton visszaindult Pestre…”

…

1936 nyarán Móricz két riportban számol be a szentmihályteleki és röszkei paprikások gondjairól: Szegedi paprika az egyiknek a címe, a másiké, mely könyvecskénk címadó írása lett: Paprikaszagú levegőben. Ebben is emlegeti Rózsa Sándort, látszik, folyton foglalkoztatja a téma, gyűjtögeti az adatokat, érlelődik benne a mondanivaló.

Rózsa Sándor, Móricz több regényének hőse

…

Azután 1940 októberének végén bevette magát a nagyállomással szemben levő akkori Európa Szállóba, s napi tíz órát dolgozva írta, a Rózsa Sándor a lovát ugratja fejezeteit. „Egyedül Ágnis nénit kereste fel, és hozzánk jött ebédre, amikor szívesen eltársalgott velünk, és megbeszélte azokat a kérdéseket is, amelyek írás közben fölmerültek benne, és amelyekre a feleletet tőlünk várta.” – emlékezett vissza Bálint Sándor.

A következő évben megindult a korrektúrák vándorlása Szeged és Leányfalu között: a nyelvjárási alakok helyesbítése végett. A kiadó sürgetése, hogy a mű könyvnapra megjelenhessék, megakadályozta, hogy ezt következetesen végigvigyék: innen van, hogy maradt benne sok ö-zésbeli tévedés. 1913-ban Juhász Gyula ezt írta Móricz szegedi riportjairól: „S micsoda elégtétellel állapítom meg, hogy még ő se tud hibátlanul szögediesen beszélni az írásában.” Mintha a Rózsa Sándor regények keltette későbbi vihart jövendölte volna meg!

Móricz 1941 nyarán kezdett hozzá a második kötethez. Folyton készült Szegedre, de a hajszolt munkatempó nem engedte. Bálint Sándoréknak írott utolsó levelében, 1942. április 27-én is így panaszkodott: „Csak az bánt, hogy még mindig nem tudok elmenni Szegedre. Most nem mozdulhatok ki a könyveim közül, amik toronymagasságban vannak felrakva itt körülöttem. Majd a harmadik kötethez azonban le kell költöznöm Szegedre hosszabb időre, mert azt a szakaszt a helyszínen akarom megírni, maga az esemény is sokkal jobban a helyhez van kötve, mint a mostani kötet, ami az ország dolgát tárgyalja, Rózsa Sándor csak ürügy.”

A trilógia befejezetlen maradt; Móricz többé nem jutott le Szegedre.

Péter László

The post A „paprikaszagú” riportok epilógusa: Móricz és Szeged appeared first on PaprikaMolnár.

A tény, hogy Szeged városa alapvetően a paprika asszociációját vonzza, nem szorul különösebb bizonyításra. Szegedhez tartozik azonban egy emblematikus írógárda is, akiknek a fűszerpaprikával való kapcsolata adja a mai bejegyzés témáját. Különösen most, mikor alig néhány napja – pontosabban augusztus 1-jén – múlt el Bálint Sándor 114. születési évfordulója. Az 1904-ben született „legszögedibb szögedi” ugyan nem tartozik kifejezetten a szépírók közé, a fűszerpaprika iránti elkötelezettsége mégis vitathatatlan.

A Kiskunfélegyházán született Móra Ferenc (1879-1934) egész élete a Szegedi Nagytájhoz kötődött. Szegényparaszti sorban élő szülei örökségeként mindvégig magáénak tudhatta a föld, a becsületes munka és az egyszerű emberek szeretetét. A fűszerpaprika műveiben többször megjelenik mint a magyar identitás és a kemény pusztai attitűd szimbóluma. Erre tökéletes példát jelent Triász és társai c. novellájának egy jelenete. A címszereplő Triász, aki tudniillik egy kutya, gulyás-státusza veszélybe kerül, amikor a tiszttartó új kutyákat tervez hozatni Bécsből. Marhapásztor gazdája azonban úgy véli, „úri” kutyának semmi keresnivalója a pusztán, hiszen ha a krumplistarhonyában megégeti a szájukat a paprika, még szétzavarják a gulyát.

Többször megemlékezik a paprikáról a ceglédi születésű, ám középiskolai éveit már a szegedi piaristáknál eltöltő Tömörkény István (1866-1917) is. A néprajz és a régészet területén is jártas író egyik legismertebb novellája, a Valér a földbe megy például egyenesen a paprikaföldön kezdődik. Sajnos a szépen fejlődő növények szomorú esemény hátteréül szolgálnak: Míg a gyönyörű tavaszi időben a paprikák egyre növekednek, Toponárszki Gergely fiatal felesége, Valér, hirtelen holtan esik össze.

Végül ejtsünk néhány szót a fent már említett Bálint Sándorról (1904-1980) is! Ő volt ugyanis az, aki egyszerre volt képes beavatottként és külső szemlélőként tekinteni a fűszernövényre. A személyes kapcsolat nyilvánvaló, hiszen ő maga is paprikás-családból származott. Korán megözvegyült édesanyja paprikakofaként dolgozott, a piacra pedig nemegyszer Bálint Sándor is elkísérte. Valószínűleg gyerekkori élményei is hozzájárultak ahhoz, hogy felnőttként a tudatos kutató szemszögéből kezdjen a paprika kérdésével foglalkozni. A szegedi paprika című, 1962-es kötete kimeríthetetlen forrása a termesztésről, a paprikások társadalomszervezetéről és a munkák eszközkészletéről szóló információknak.

The post Felpaprikázott irodalmárok. Paprika a szegedi írók műveiben appeared first on PaprikaMolnár.