Szegedi vásárok. A szabad királyi várostól az interetnikus kapcsolatokig

Szeged előnyös földrajzi fekvése magától értetődően katalizálta gyors gazdasági növekedését. A Maros és a Tisza összefolyása természetes találkozóponttá tette, a vízi út használata pedig a szállítás terén jelentett lehetőségeket. A Máramarosból, illetve Erdélyből leúsztatott fa a várost óriási területeket kiszolgáló faelosztóhellyé fejlesztette. Az épületfán kívül Szeged nagy sótára miatt is jelentőséggel bírt, a sóraktárak is az áruforgalmat élénkítették. A kedvező körülmények hatására szeged már 1498-ban elérte a hazai városfejlődés legmagasabb fokát, szabad királyi város lett. Innentől kezdve különleges jogok és kiváltságok garantálták fejlett árucseréjének kibontakozását.
Szeged forgalmazható javait, ahogy Bálint Sándor is leírja, elsősorban a Tisza biztosította. Az eredményes halászat a szegedi halpiac felvevőkörét még az országhatárokon túlra is kiterjesztette. A szegedi vásárok ugyanis nagy számban vonzották a román és szerb ortodox vallású látogatókat, akik itt szerezték be a szigorú böjtökhöz szükséges sózott, szárított halat.

Nagyvásár, hetivásár, vásárfia

A szegedi vásárrend még a 19. század során is öt nagyvásár-napot jelölt meg az évben: Az első a Donát-napi (február 17-i) volt, melyet a következő napokon követtek vásárok: Május 5-én, július 31-én, október 10-én és november 30-án. A nagyvásárok egy teljes hétig, vasárnaptól vasárnapig tartottak, a vár és a város közötti területen rendezték őket, a kedvükért pedig az egész magyar nyelvterületről érkeztek eladók és vevők. Valamivel kisebb léptékűek voltak a hetivásárok, ezeket minden szerdán és szombaton megrendezték. A nagykereskedők itt már nem jelentek meg minden alkalommal, de az árukészlet a hetivásárokon is bőséges volt.
Bálint Sándor szerint a vásárok (pontosabban a hetivásárok és a piacok) két, sajátosan „szegedi” árucikkel rendelkeztek. Ilyen volt a Klauzál téren árusított kenyér és a Széchenyi téren forgalmazott paprika.

A kép forrása: Arcanum.com

A vásárok, nyilvánvaló gazdasági oldalukon kívül, számos szociális vonatkozással is bírtak. Meghatározták a parasztok és iparosok rendszeres útjainak idejét és irányát, találkozási helyek voltak, színfoltok a hétköznapok sorában. Számos új együttműködést (És nemegyszer házasságot is! Lásd: leányvásár) rendeztek el a vásári forgatagban.

A vásárra utazó családfő gyakran apró ajándékot, vásárfiát, vitt magával háza népének. Talán a faragott játékok, mézesbábok és szépítőszerek teremtik meg az elsődleges kapcsolatot a régi szegedi vásárok és a mai Hídivásár között. Utóbbi inkább szórakozás, mint gazdasági törvényszerűség, a belvárosi hídon kapható kézművesremekek már egy egészen másfajta életforma vásárfiái.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Vásárfia eladó! Vásárok a régi Szegeden appeared first on PaprikaMolnár.