Korábban már sok szó esett a paprikáról mint ételeink alapvető fűszeréről vagy mint Szeged népének elsődleges tevékenységéről és megélhetési formájáról a 20. században. Most azonban lássuk, milyen erős kapocs lehet egy közösség életében, hogyan segíthet megvalósítani egy csoport közös céljait. Mindezt jól példázza a paprikaharang története.

A történet az I. világháború sötét, fegyverropogástól hangos éveiben kezdődik. Mivel pedig fegyverből végtelen mennyiségre volt szükség, a szeged-alsóvárosi ferences templom harangja is arra a sorsa jutott, mint sok más harang háborús időkben: Beolvasztották, hogy anyagát a hadászat terén hasznosíthassák újra.

A templomhoz tartozó hívők ezután néhány évig nélkülözték a harangszót. 1921-ben aztán, főleg Alsóváros paprikatermelőinek közreműködésével, sikerült megfelelő mennyiségű adományt gyűjteni, és a befolyt összegből új harangot önttetni. A munkát Szlezák László végezte el Budapesten, az általa készített új harang 710 kg-ot nyomott, és alsó átmérője 112 cm volt. A templom tornyának új büszkesége azért kapta a paprikaharang nevet, mert – az adományozókra való tekintettel – vállrészét körbefutó paprikamotívumok díszítették. A harang védőszentjéül Szent Piroskát választották, azon egyszerű oknál fogva, hogy 1921-ben sokan viselték ezt a nevet Alsóvároson.

A harangra a védőszent képe is rákerült, csakúgy, mint a nagylelkű adományozók névsora. A nevek tulajdonosai pedig okkal lehettek büszkék magukra. Mindössze egy évvel Trianon után a nemzeti összefogás szép példáját állították elénk, együttműködésük eredményeként újra harangszó zengett a Mátyás téren. Az adományozók büszkesége a haranganyák arcán is tükröződik, akik a mellékelt képen meghatottan állnak a paprikaharang, és ez utóbbival együtt öntött három kisebb harang mellett.            

A paprikaharang felszentelését nagy várakozás előzte meg. Elterjedt a hívek között, hogy az új harang talán túl nehézre sikerült, és nem tudják majd feljuttatni a toronyba, mert a kötél esetleg elszakad. Míg a harang a helyére került, tömegek tartották vissza a lélegzetüket a templom körül, de szerencsére nem történet baleset.

Eltekintve attól, hogy a II. világháborúban majdnem elődje sorsára jutott, a paprikaharang vígan teljesítette a kötelességét. Egészen 2005-ig. Akkor ugyanis – 84 évvel a felszentelése után – a paprikaharang megrepedt. A paprikaharang helyett Gombos Miklós készült 750 kg-os új harangot önteni. Eredetileg a paprikaharangot is elvitte, hogy anyagát beszámítsa az új árába. A Szegedi Városvédő és Hagyományőrző Egyesület és a Móra Ferenc Múzeum azonban gyűjtést szervezett az anyagköltségért, hogy a paprikaharang megmenekülhessen. Sikerült is összegyűjteni a hiányzó 940.000 forintot, melyhez a PaprikaMolnár Kft. is hozzájárult 50.000 forinttal. Az új harangot Bálint Sándorról nevezték el, a paprikaharang pedig az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont kiállítási tárgyaként él tovább. 

The post „Akiért a harang szól”. Alsóváros népe és a paprikaharang appeared first on PaprikaMolnár.