Fagyosszentek három napján régen arra számítottak, hogy – bár a tavasz már megérkezett, majdnem véget is ért – az időjárás hirtelen hidegre fordulhat. A Fagyosszentek zimankós körülményeit Ady Endre humorosan mutatja be azonos című versében:

A Fagyosszentek

A Fagyosszentekhez kötődő három nap fontos gazdasági fordulónak tekinthető, amely megszabta a régi földművesek évi menetrendjét. A kényesebb növényeket, például a paradicsomot, babot és természetesen a paprikapalántákat, csak Fagyosszentek után ültették ki, mert féltették őket a fagytól. Persze bizonyos szerencsétlen esztendőkben a fagy még Fagyosszentek után is bekövetkezhetett. Ilyenkor a régi bogyiszlai paprikások azt mondogatták: „Megjött a nagy felvásárló, elvitte az össze paprikát!” A fagyot értették alatta, amely tönkretette a termést.

A Fagyosszentektől való félelem sok magyar – sőt, közép-európai – népszokásban, időjósló babonában tetten érhető. Berettyóújfaluban például azt mondogatták: „Szervác, Pongrác, Bonifác / Megharagszik, fagyot ráz”. Baranya megyében és a Drávaszögben, amely ma már Horvátország része, a három nap időjárásából a szőlőtermésre igyekeztek következtetni: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken sem látsz”. Tehát ha tiszta, napos idő van Fagyosszentekkor, valószínűleg jó lesz az ősszel a szőlőtermés.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a Fagyosszentek közeledése vajon napjainkban is fenyegetést jelent-e. Hiszen az utóbbi években inkább a túlzott felmelegedéssel kellett számolni, a májusi fagy nehezen elképzelhetőnek tűnik. A gyakorlati tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy ha fagy nem is, de hirtelen lehűlés gyakran előfordulhat ilyenkor. Az idei évben pedig ez nemcsak május közepén, hanem egész májusban problémát jelentett. A túlzott esőzések, a napfényes periódusok hiánya hamarosan olyan kockázatot jelent majd, mint egy kiadós talaj menti fagy. Remélhetőleg a szép idő hamar megérkezik, hogy a paprikáknak pirulni is legyen alkalmuk!

The post A Fagyosszentek hó helyett esővel fenyegettek appeared first on PaprikaMolnár.

Régen az előző termésből – a hasításnál, azaz a paprika ereinek és magjainak eltávolításánál – félretett magok melegágyban növekedtek, ezt Bogyiszlón kötröcnek nevezték. A magok elvetésének klasszikus időpontja Szegeden március 12-re, Gergely napjára esett. A kötröc az udvarban kapott helyett, alapját téglalapként kell elképzelni, az oldalrész kialakításához a kórószára (napraforgó) volt alkalmas, ami a melegágyat foglalta keretbe. Az alapot egy ásónyomnyira kellett kimélyíteni, a létesítmény alját pedig trágyával félig megtöltötték, erre pedig pontosan 4cm homok került. A homokot alaposan meg kellett öntözni, és beleágyazni a gondosan kiválogatott magokat, amik számára a trágya folyamatosan hőt termelt. A magokat 3cm vastagon érett, kirostált trágya fedte, amit szigorúan megkülönböztettek az alulra került nyerstrágyától. A megfelelően rétegezett melegágyat ajánlatos volt bolthajtásos ágakkal, vagy akár halászhálóval leborítani. Így a madarak (elsősorban a baromfi) nem férhettek hozzá. Hűvösebb éjszakákon egy ponyva is elkelt, hogy megóvja a magokat a hidegtől.

 A palántakezdeményeknek körülbelül kétnaponta öntözésre van szüksége. Az ültetés után 3–4 héttel a magok kicsírásodnak, úgy tartják, hogy ha két levél előbújik, a növény már alkalmas arra, hogy kiültessék. A csírázás – népi megfigyelés szerinti – időpontja állítólag éppen az év 100. napjára esik, tehát április 10-e körül bújnak elő az első hajtások.

A kiültetésnek pedig május 15-e, illetve 25-e után jön meg az ideje, rögtön a Fagyosszentek elmúltával. Május 12-ét, 13-át és 14-ét, azaz Pongrác, Szervác és Bonifác napját tartjuk számon a Fagyosszentekként. A három névnaphoz lazán kötődik Orbán napja (május 25-e) is, illetve az Ipoly mentén a néphagyomány Zsófia naptól (május 15) is fagyot vár. A Fagyosszentekhez kötődő három nap fontos gazdasági fordulónak tekinthető, amely megszabta a régi földművesek évi menetrendjét. Ezeken a napokon arra számítottak, hogy – bár a tavasz már megérkezett, szinte véget is ért – az időjárás hirtelen hidegre fordulhat. Éppen ezért a kényesebb növényeket, például a paradicsomot, babot és természetesen a paprikapalántákat, csak Fagyosszentek után ültették ki, mert féltették őket a fagytól. A Fagyosszentektől való félelem sok magyar – sőt, közép-európai – népszokásban, időjósló babonában tettenérhető. Berettyóújfaluban például azt mondogatták: „Szervác, Pongrác, Bonifác / Megharagszik, fagyot ráz”.

A naptár szerint éppen aktuális a negyedik Fagyosszent, Orbán eljövetele, május 25-én. Míg a fent említett három névnapot minden érzékenyebb növény ültetésével összefüggésbe hozzák, addig Orbán kifejezetten a szőlőre jelent veszélyt. Orbán figurája tehát még a rettegett fagyosszentek között is különösen sötét alaknak számít, hiszen a bor mennyiségét és minőségét vetheti vissza. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma szerint például a szegedi öregek gyakran mondogatták, hogy azt is agyon kellett volna ütni, aki Orbánt beletette a kalendáriumba.

Május 25-tel kapcsolatban számos népszokás és időjósló hiedelem fennmaradt. Ezen a napon a Magyar nyelvterület több pontján is az asszonyok seprűvel igyekeztek szimbolikusan kiverni Orbánt, és vele együtt a fenyegető rossz időt a konyhából. A népi bölcsesség pedig úgy tartja, hogy ha ezen a napon esik, akkor az ősz is hideg, nedves less, míg napsütés esetén hosszú és meleg őszre lehet majd számítani. További érdekes hagyomány, hogy a bortermő vidékeken gyakran a falu határában áll Orbán szobra, és jó bortermés esetén a szent kőalakjának is vittek hálából egy korsóval. Persze a helyzet fordítottjára is akadt példa: Ha Orbán megfagyasztotta a szőlő virágait, és megfosztotta a közösséget a bortól, akkor szobrát büntetésül kövekkel dobálták meg.

The post Palántanevelés és Orbán fenyegető alakja appeared first on PaprikaMolnár.