A paprika jelentősége a magyar gasztronómiában közismert és vitathatatlan, az elnevezés eredete azonban valószínűleg tisztázást igényel. Hogyan lett a papar és a peperke szavakból paprika? A száraznak és teoretikusnak tűnő nyelvészeti téma tulajdonképpen nagyon izgalmas: A fűszer különböző neveinek végigkövetésével információkat kapunk arról is, mikor milyen körökben jelent meg, kik használták, és így tovább.

Sok nyelvben nem tesznek különbséget – legfeljebb jelzők segítségével – a bors és a paprika szavak között. Ez igencsak megnehezíti a fordításokat, így születhettek meg az olyan kifejezések, mint a cayenne-bors, a bors-spray meg a forró csilibors. A magyar szóalakok láthatóan különböznek egymástól, bár az írásos emlékeink szerint a 18. század közepéig  mi sem alkotunk rá külön szót. De vajon honnan vettük e nevet? Mi az elnevezés magyarázata?

A 16. század második felében, Széchy Margit híres kertjében már ott pompázott a tűzvörös termésű törökbors vagy pogánybors. Az elnevezés mindenképpen azt jelzi, hogy a növény keleti, illetve balkáni közvetítéssel került hazánkba.

A paprikát, mint a borsot helyettesítő, általános fűszert kezdetben a népi konyha használta, és minden kertben megtalálható volt. Talán ezért is nevezték magyarosnak a paprikával fűszerezett ételt. A 19. századra azonban kialakultak a tájkörzetek, a fűszer tulajdonképpen elvesztette általánosan magyar jellegét. A paprikatermesztés jellegzetesen szegedi és Szeged környéki foglalkozássá vált. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a paprika családnév lett.

Magyarországon bors helyett kezdték el használni a paprikát. Az intenzív, csípős ételeknek ugyanis már a középkorban nagy kultusza volt, de a borsot nem mindenki engedhette meg magának. Ez a fűszer drága volt, messze keletről kellett importálni, veszélyes kereskedelmi utakon. A nyugatról érkezett paprika azonban egy idő után bárki számára elérhetővé vált. A paprika tehát a bors helyettesítésére szolgált.

Innen ered paprika szavunk is. A borsot jelentő peperi, piper szóból, a délszláv papar kicsinyítőképzős alakjából paparka, peperke, piperke változatokon át alakult ki a magyar nyelvben a paprika szó. Egyéb tájszavaink a paprika növényre változatosak, és egészen a 20. század elejéig használatban voltak. Továbbá a röszkeieknek is megvan a maguk tudományos névmagyarázata: Szerintük a paprika olyan erős, hogy még a papot is megríkatja, azaz papríkató.

A paprika elnevezés napjainkra tehát a magyar nyelv szerves részévé vált, sőt nemzetközi használatának is magyar neve volt a kiindulópontja.

The post Papar, peperke, piperke. A név törzsfejlődése appeared first on PaprikaMolnár.

Sok nyelvben nem tesznek különbséget – legfeljebb jelzők segítségével – a bors és a paprika szavak között. Ez igencsak megnehezíti a fordításokat, így születhettek meg az olyan kifejezések, mint a cayenne-bors, a bors-spray meg a forró csilibors. A magyar szóalakok láthatóan különböznek egymástól, bár az írásos emlékeink szerint a 18. század közepéig  mi sem alkotunk rá külön szót. De vajon honnan vettük e nevet? Mi az elnevezés magyarázata?

A paprikát, mint a borsot helyettesítő, általános fűszert kezdetben a népi konyha használta, és minden kertben megtalálható volt. Talán ezért is nevezték magyarosnak a paprikával fűszerezett ételt. A 19. századra azonban kialakultak a tájkörzetek, a fűszer tulajdonképpen elvesztette általánosan magyar jellegét. A paprikatermesztés jellegzetesen szegedi és Szeged környéki foglalkozássá vált. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a paprika családnév lett.

Magyarországon bors helyett kezdték el használni a paprikát. Az intenzív, csípős ételeknek ugyanis már a középkorban nagy kultusza volt, de a borsot nem mindenki engedhette meg magának. Ez a fűszer drága volt, messze keletről kellett importálni, veszélyes kereskedelmi utakon. A nyugatról érkezett paprika azonban egy idő után a népi konyha meghatározó elemévé vált, és bárki számára elérhető volt. A paprika tehát a bors helyettesítésére szolgált.

Innen ered paprika szavunk is. A borsot jelentő peperi, piper szóból, a délszláv papar kicsinyítőképzős alakjából paparka, peperke, piperke változatokon át alakult ki a magyar nyelvben a paprika szó, melyet minden nyelv ismer. Egyéb tájszavaink a paprika növényre változatosak, és egészen a 20. század elejéig használatban voltak. A kertibors, törökbors és az erdélyi pogánybors mind arra utal, hogy a borsot helyettesítő fűszer balkáni közvetítéssel került hazánkba. Továbbá a röszkeieknek is megvan a maguk tudományos névmagyarázata: Eszerint a paprika olyan erős, hogy megríkatja a papot is, azaz papríkató.

A paprika elnevezés napjainkra tehát a magyar nyelv szerves részévé vált, sőt nemzetközi használatának is magyar neve volt a kiindulópontja.

The post Papar, paparka, paprika. Az elnevezés története appeared first on PaprikaMolnár.