Paprika a dohány örökében

Bár Szentmihálytelek – ha mezőgazdasági termelésről beszélünk – a paprikaföldek végtelen sorait juttatja eszünkbe, a 19. század közepéig még egy másik növény termesztésének adott helyet. Ahogy Bálint Sándor is leírta, a paprikakultúra kialakulásának a korábbi dohánytermesztés „ágyazott meg”. A dohány- és a paprikatermesztés közötti váltásról szentmihályi könyvünk is tudósít:

„A dohánytermesztés az 1820-as évektől csökkent le a kereslet visszaesésével, majd az állami monopólium bevezetésével (1851). A paprika pedig Napóleon kontinentális zárlata folytán vált országosan elfogadott fűszernövénnyé, s terjedt el – a kötött, áradmányost talajt kedvelve – az alsóvárosi kertekből kilépve az addig elsősorban szőlő- és dohánykultúrájáról nevezetes Szentmihályteleken is, biztosítva a kertészségek fönnmaradását és fejlődését.

Bálint Sándor igen természetesnek találta, hogy Szeged-Alsóvároson kívül paprikatermesztéssel csak ott találkozhatunk, ahová alsóvárosiak költöztek ki. (Ilyen Szentmihálytelek mellett Röszke és Alsótanya szomszéd határrészei: Nagyszéksós, Domaszék, Mórahalom.)”

A paprikaföldek mint Szentmihály szerves részei

Az újkori betelepülési hullámok és a jellemző gazdálkodási formák c. fejezet Szentmihálytelek és Alsóváros közeli kötődéséről, lakosainak vérségi kapcsolatáról is tudósít. A következő idézet jól szemlélteti, hogy a mihálytelkiek „hazajártak” Szegedre:

„…Szeged-Alsóvárosig kellett hazamennie. Makacsul így nevezték a városba menést, és nem magyarázták meg soha az értetleneknek, mintha ilyen nyilvánvaló tényt illene tudni a rendes szentmihálytelekieknek. (K. L.né)”

Az összefoglalás a paprika domináns gazdasági növénnyé válásával zárul: „A 485 korábbi szőlőparcella nagy részén uralkodó lett a paprika. A dohányhoz hasonlóan munkaigényes növény termesztésében élen jártak az 1-2 holdas örökfölddel rendelkező, alsóvárosi családok, továbbá a bérlő kertészek.

A szegedi paprikatermesztés fölvirágzásában nagy szerepe volt annak, hogy – többek között – a szentmihályteleki parasztemberek is a hasonló dohánytermesztésben már kiváló tapasztalatokat és jártasságot szereztek. A paprikát >>ha már megérett, fölfűzik és fölakasztják, azután sütőkemencében megszárítják, és összetörik<< (Hoffmannsegg német utazó, 18. század vége).

A paprikatermelésnek és háziipari földolgozásának köszönhetően nagyobb volt a jórészt alsóvárosi és helybeli tulajdonú feketeföldek népességeltartó képessége, mint a homokföldeké.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése áprilisban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek VI. Paprikaföldek a dohány helyén appeared first on PaprikaMolnár.