A történet most folytatódik! 1913. június 1. napján Ankét a szegedi paprikáról címmel jelent meg egy izgalmas cikk.

„…gondoskodni kellene e fontos magyar világcikk mennyiségének növeléséről.”

Az ankét bemutatása ezzel a felvezetéssel indul: „Vasárnap délelőtt a szegedi kereskedelmi és iparkamarában impozáns, tartalmas és rendkívül érdekes tanácskozás volt. A tanácskozás tárgya a magyar, elsősorban a szegedi paprika termelése és forgalombahozása.
Az előadói javaslatokból és felszólalásokból megállapítható, hogy a paprikaekszport örvendetes növekedésével nincs arányban a szegedi és kalocsavidéki paprika termelésének fokozódása. A földbér és a munkaerő drágulása, a paprikatermelésre igénybevehető idő rövidsége, sokszor az időjárás kedvezőtlen hatása, a szárítás körüli bajok, a paprikamagvak tökéletlensége, degenerálódása és más hasonló dolgok a paprikatermelés rentabilitását nagyban csökkentették.

Ezért a termelés a fogyasztás és a kivitel céljaira nem szolgáltat kellő menynyiségű anyagot. Pedig gondoskodni kellene e fontos magyar világcikk mennyiségének növeléséről.”

Fontos hangsúlyozni, hogy az itt felsorolt gondok nem csak a múltat jellemezték. Tökéletlen magvak, a kereslet és a kínálat egyensúlyának hiánya, az időjárástól való függés, a munkaerő drágulása…Ismerős problémák, melyek 109 évvel ezelőtt is megfeleltek a mai nehézségeinknek.

Vita a szegedi paprikáról. Felvetések és megoldási javaslatok

„A vita anyagát Vágó József budapesti kamarai titkár határozati javaslatából ítélhetjük meg, melyet az értekezlet magáévá is tett s amely itt következik:

1. a földmivelésügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltósága felkérendő az országos chemiai intézet odautasítására, hogy az más tudományos állomásokkal és laboratóriumokkal együttesen megállapítandó közös munkaterv szerint folytassa a paprika hamisításának és minőségének vegyészeti vagy górcsövi után biztonsággal leendő megállapithatására vonatkozó kísérleteket s e kísérletek eredményeiről folytatólagosan tájékoztassa az érdeklődőket.

2. A paprika közforgalom mindaddig végleges szabályozás tárgya ne lehessen, amíg az 1. pontban említett kísérletek közmegnyugtatást keltő tudományos eredményekre nem vezetnek.

3. Az országos paprikaszakértekezlet felkéri a földmivelésügyi m. kir. miniszter úr őnagyméltóságát egy újabb, a paprika közforgalmat ideiglenesen szabályozó körrendelet kiadására, amelyet életbeléptetése, illetve végleges megszövegezése előtt a szegedi és budapesti kereskedelmi és iparkamarákhoz kér véleményezés végett leküldeni.

4. Az új rendelet foglalja össze a meglevő rendelkezésekből mindazt, amit belőlük az újabb tudományos kutatások szem előtt tartásával még érvényben hagyható; nevezetesen ne állapítson meg az új rendelet olyan rendelkezéseket, amelyek betartásának ellenőrzése a vegyészeti és górcsövi tudomány jelen állásában kivihetetlen.

5. A vegyészeti intézetek szakvéleményezése arra volna szorítandó, hogy csak a paprika hamisítatlanságáról nyilatkozzanak újonnan előírandó egységes és megfelelő vizsgálati módszerek alapján.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Paprika Napló IV. Ankét a szegedi paprikáról, 1913-ban appeared first on PaprikaMolnár.

A Szeged körüli paprikaföldek és művelőik

Igaz, falu és város között vékony a határ. Hiszen jól tudjuk, hogy a szentmihályi, röszkei és hattyasi termelők Alsóvárosból rajzottak ki, amikor a paprikás családok ott már helyszűkében voltak. Ráadásul maga Alsóváros sem mondható a városok tipikus példájának. A napsugaras oromzatok alatt száradó paprikafüzérek, a sokáig kikövezetlen utcák és az ott lakók szoros közössége a településrészt egy kis darab vidékké tette a városon belül.

A Szeged környéki falvakba kivándorolt egykori lakóinak – ahogy más gazdasági ágazat művelőinek is – a növénytermesztés jelölte ki természetes életrendjét. Bálint Sándor leírja, hogy a környező falvak talajtípusai egyaránt alkalmasak voltak a paprikatermesztésre.

A termesztők a telet a szerszámok javítgatásával töltötték, március táján pedig már a palánták nevelése felé fordult a paprikásgazdák figyelme. A baromfi elől gondosan letakart udvari kolё rejtette a palántákat, melyek Fagyosszentek után, tehát május második felében, a földbe kerültek.

A termelők innentől rettegve figyeltek az időjárás változásaira. Szerették volna elkerülni a fagyot, ellenben igényelték a csendes, áztató esőket, az egyenletes meleget. A nyár öntözéssel és megerőltető kapálással telt, a paprikaszedés pedig szeptemberben indulhatott. A termést a paprikásgazdák – utóérlelés után – nagy szekerekre halmozták, és egy malomba vagy a szegedi füzéres piacra igyekeztek vele.

Paprika Szegeden belül. A piacok hangulata

A 20. század elején jó néhány, méltán híres, piac működött Szegeden. Ezek közül kettőn – a Széchenyi téri literös vagy őröttes, illetve a Valéria téri füzéres piacon – árulták pirosló portékájukat az éles eszű és pergő nyelvű paprikakofák.

A barátságos, ám ügyesen üzletelő, kosarak vagy mérleg mellett üldögélő asszonyt mindkét téren paprikaillat lenget körül, mindkét téren ízes, szögedi dialektusban köszöntötte a járókelőket, pletykálkodott a szomszédaival.

A Széchenyi téri őröttes piacon az őrölt paprika mellett többek között mákot, hüvelyeseket és szemestakarmányt is mértek. A Valéria téri füzéres piacon azonban a hosszú láncba fűzött csörgős, piros paprikacsövek keltek el.

A faluról, a tanyavilágból érkező termelők ezeken a helyeken bonyolították az értékesítést, kerültek kapcsolatban egymással, malomtulajdonosokkal, reménybeli vásárlókkal. A paprika Szegeden belül történő értékesítése strukturálta falu és város munkafolyamatainak szintézisét.

Erdei Ferenc így ír témánkkal kapcsolatban: „Városi termék ez. A nyersanyag megtermelése, feldolgozása, a nyersanyag, majd a késztermék kereskedelme kezdettől fogva összefüggő láncolatba kapcsolódott, amikor a >>vertikális integrációnak<< még a gondolata sem merült fel.”

The post Falu és város. Paprika Szegeden kívül és belül appeared first on PaprikaMolnár.