„A hajnal nem találta többé Szegedet…”

Tavalyi, a katasztrófa 140. évfordulója alkalmából írt, cikkünkben már összegeztük a pusztító árvízhez kötődő legfontosabb adatokat. A Gergely napjának hajnalán a városra zúduló árhullám, többek között, a szabálytalanul végrehajtott vízrendezések és a heves esőzések következménye volt. A belvárosi rész néhány utcájának kivételével egész Szeged víz alá került, és ebben az állapotban is maradt, csaknem három hónapig. A halálos áldozatok száma megközelítőleg 140 volt, 5400-nál több ház dőlt össze, a város 75.000 lakosából több, mint 60.000 hajléktalanná vált.

A tragédia a kor számos politikai és közéleti szereplőjének, irodalmárának, művészének irányította a városra a figyelmét. Tisza Kálmán és Ferenc József is ellátogattak Szegedre, Munkácsy Mihály, Liszt Ferenc és Csontváry Kosztka Tivadar pedig a művészet eszközeivel igyekeztek előmozdítani az újjáépítést. A tragédiát személyesen is átélt Mikszáth Kálmán a következőképpen írt a katasztrófáról: „„Végtelennek tűnt az idő, amikorra virradni kezdett. De hát minek is virrad? A hajnal nem találta többé Szegedet, csak romjait.”

Az árvíz pusztítása Szeged-Alsóvároson

Értékek a pusztulás után: Szegedi papucs, napsugaras oromzatok, paprikakultúra

A teljes kétségbeesés sötétségéből azonban kivezetett az összefogás és az önzetlen segítségnyújtás. A túlélők és a környező települések önkéntesei együtt takarították el a romokat. Továbbá jelentős állami és egyházi segélyek érkeztek és számos európai, sőt Európán kívüli ország is hathatósan közreműködött Szeged „újraélesztésében”.

A városfejlesztő beruházások hatása pedig hosszú távon több új szegedi érték kialakulását vagy nagyarányú elterjedését is elősegítette. Az újjáépítés után kikövezett utcák tették például lehetővé, hogy a híres szegedi papucs utcai viseltként is elterjedjen. A paprikakultúra szintén az árvíz után kezdett igazán virágozni, és „víz utáni” jelenségek az alsóvárosi paprikások gyönyörű, napsugaras oromzatú házai is.

A katasztrófa utáni hatalmas összefogásból pedig a mai nehézségek között is erőt meríthetünk. A koronavírus-járvány kezelésében ráadásul rendelkezünk a naprakész információk gyors továbbításának lehetőségével. 1879-ben még a mozsárágyúk figyelmeztető lövéseire sem volt idő, ma pedig – a világháló ügyes használatával – miénk a hírek azonnali megismerésének előnye.

Ha már az internet lehetőségeinél tartunk: Számos kiállítóhelyhez hasonlóan a szegedi Móra Ferenc Múzeum is hozzáférhetővé tette több kiállításának anyagát. Képgalériákkal, virtuális túrákkal üthetjük el a kényszerű bezártság óráit. A nagyárvízről szóló oldalaik is szabadon használhatók, lapozgassuk őket bátran, ha helytörténeti ismeretekre, igényes szórakozásra vagy elődeink bátorító példájára vágyunk!

The post Árvíz után paprikakultúra. Vírus után…? appeared first on PaprikaMolnár.