A hamisítás vádja 1911-ben

A paprika hamisításának kérdése máig napirenden lévő, provokatív téma. Most mégsem a mai helyzetet szeretnénk elemezni, sőt, nem is múltbeli visszaélésekről lesz szó. Az 1911. november 16-i, Tizenkét zsák paprika című cikk azt mutatja meg, mi történik, ha a hatóság túl korán farkast kiált.

„A szegedi paprikának már olyan rossz híreit költötték, hogy minden csekélység elegendő a közönség bizalmatlanságának fokozására. Ezért nem is szívesen foglalkozunk ezzel az üggyel.

Ma azonban az egyik szegedi esti lap azt írta, hogy a rendőrség tizenkét zsák hamisított csöves paprikát kobzott el Balogh Zsigmond kereskedőtől, aki ezt a paprikát őrlés végett elküldötte Kiss Róza Laudon utca 14. szám alatt levő paprikamalmába. Azt is megemlítette a nevezett közlemény, hogy a rendőrség mintát vett a paprikából és azt Csonka Ferenc városi vegyészhez küldte megvizsgálás véget.”

Látlelet az „agyonkompromittált” paprikakereskedelemről

Bár ez a történet jó véget ér – hiszen a hamisítás vádja nem állta meg a helyét – mégis ékesen vall a terméket övező bizalmatlanságról.

„A szegedi kereskedelem és különösen az agyonkompromittált paprikakereskedelem érdekében felkereste a Szegedi Napló munkatársa Csonka Ferenc városi vegyészt, aki a következőket mondotta:

A rendőrség által elkobzott paprikából már megkaptam a mintát, a rendőrség átiratával együtt. A vizsgálatot még nem tartottam meg, de azért már is kijelenthetem, hogy ez a paprika nem hamis. Közönséges negyedrendű paprika. Ipari célokra szokták felhasználni. Úgy tudom, hogy az illető kereskedő is ilyen célra hozta forgalomba.

Negyedrendű paprikának azt a hulladékot nevezzük, amelyet nem használhatunk már fel ételpaprikának. Ép tegnap tanácskoztunk Budapesten az országos vegyészeti laboratóriumban, hogy az ilyen hulladék paprikának más nevet adjunk, olyant, amelyikben a paprika szó nincs benne.

Így nyilatkozik Csonka Ferenc. Az elkobzott paprikát a napokban valószínűleg vissza is adják Baloghnak.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Sajtó annó I. A hamisítás hamis vádja appeared first on PaprikaMolnár.

Pirosmalom, pirosmónár, édösmalom, erősmalom

A szögedi paprika vonatkozó fejezete Bálint Sándor „szögedi” tájszavaival összegzi a pirosmalom működését:

„Az édösmalom lehetőség szerint elkülönült az erősmalomtól, külön dolgozott tehát az édösmónár és az erősmónár. A köves malomban átlagosan tíz kőpár üzemelt, magas padozaton, külön-külön dolgoztak a kövek, mellettük a mónár fölöntött, zsákolt, szitált.

A paprikakű egy mozdulatlan, rovátkolt alsókőből és egy forgó fölsőkőből állt, a két kő között, annak érdes felületén történt az őrlés. Az érdes felületet a vájatok, rémisek biztosították. A kőpárt kérög vette körül: ezen állt a garat.

A sárospataki vagy nagymuzsalyi malomkövek készre faragását, bejáratását, a malmi munka irányítását, és a féltermék összeállítását, a bőr és mag arányát, a megrendelői igények szerint, a paprikamónár végezte. A paprika első, durva őrlése a dercézés, darálás, így kapták a dercét. Az ismételt őrlést, darálást nyolc-tízszer is elvégezték, közte szitálták és hűtötték a paprikát, így állították elő az egyenletes minőségű, finom őrleményt. A paprikamolnárnak vigyáznia kellett, nehogy előrje a paprika színét.”

Őrlési tanácsadás és humor: Molnárok Lapja, 1927.

A molnárok közötti szakmai diskurzust segítő folyóirat, a Molnárok Lapja, 1927-ben így írt a paprikaőrlés kérdéséről:

„A paprikát Szeged és Kalocsa vidékén sűrű tótköveken és Hungána-műköveken őrlik. Rázószitákon szitálják e czélnak való szita-szövet alkalmazásával. Legújabban szitálás nélküli visszaöntéssel őrlik és így állítólag a paprika őrleménye ízletesebb és ha már elég finomra őrlődött, úgy egy karszitán szitálják át. A paprikaőrlés sem a szemnek, sem a tüdőnek, de még a halpaprikásnak sem ártalmas, legfeljebb kezdetben kissé megtrüszkölteti a vele foglalatoskodót…

Kolléga úrnak legjobban ajánlom, ha a paprikaőrléssel közelebbi ismeretségbe óhajt jönni, fáradjon le Szegedre, ott töltsön el két hetet és ha molnár, mint kitűnő paprikaőrlő fog hazakerülni. Mint erős fűszer, bizonyára midőn őrölve lesz, kellemes prüszkölést és könnyezést idéz elő, de ha jó a tüdeje, jó a szeme, akkor nem árt, de ha rosszak ezek a szervei, úgy nem kell feltétlen paprikamalomba menni, hogy a kis kapun kivigyék.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A szögedi paprika. Az egykori pirosmalom appeared first on PaprikaMolnár.

Molnárok Lapja, 1934. december 29. 244. kérdés

A szaklap 1934. decemberi számában például egy dél-amerikai magyar molnár tette fel kérdéseit. A gyakorlatot a szakmai demokrácia elve igazolja – érdekes megfigyelni, hogy már az 1930-as években is hangsúlyt fektettek rá. A kérdéseket és a részletes válaszokat több bejegyzésben közöljük, éppen azzal a céllal mint a Molnárok Lapja: Információmegosztás és önképzés.

Az első kérdésre (Újabban milyen eszközökkel őrlik és készítik piacra az édes paprikát?) a következő válasz érkezett:

„Hazánkban a paprikaőrlés eléggé magas nívón áll. Mint ismeretes, kizárólag a hegyes, erős, piros paprikát termeljük, amelyből megfelelő szakértelemmel előkészítve édes-nemes, félédes, rózsa, II., III. rendű és merkantil-paprikát őrölnek. A paprikát leszedéskor füzérekre fűzik fel, amelyet a szabadlevegő járásának tesznek ki, hogy a meglehetősen bő víztartalma kiszáradjon.”

Hungária kvarckő és rögsziták

„Az őrlés kizárólag kövön történik, amelyhez a legalkalmasabb a Hungária kvarckő, amelyet a budapesti Kann és Heller-cég gyárt. Kemény kövek paprikaőrléshez nem alkalmasak. Őrlés előtt a hüvelyt a maggal összekeverjük és együttesen őröljük. A kő fölött elhelyezett garat alatt egy zárógarat van elhelyezve. Egyéb adagolókészülék nem alkalmas.

Az első töretésből nyert szitaátejtést mint szitaport félretesszük, a további töretést fokozatosan eszközöljük szita nélkül (parasztra), addig, amíg a paprika eléggé aprószemű lesz. Azután kezdjük a szitálást, ami történhet kéziszitákkal vagy a régi tömlős szitákkal, amely egy szekrénybe van behelyezve, oly módon, hogy a szekrény elejéből kiérjen és megfelelően feszíthető legyen. A szitát a szekrényben elhelyezett szitavillára fülek segítségével ráfűzzük. A szekrény végén elhelyezett vasember (Peidl-Mandl) átlós irányában van beékelve az ütközőfa, mely egy rúgó segítségével a kő szálvason elhelyezett 3—4-ágú vasra (triangeli) van feszítve, amely a forgás által a tetszés szerinti zárást megadja.

A szita anyaga szőrből van, amely lehet 16, 18, 20, 22. számú. A szitákat üzem közben többször kell kefélni és az őrlésmenethez megfelelően cserélni. A szitákat szárítani kell és a betapadást kidörzsölni. Ezt a rendszert leginkább az alacsonyabbrendű paprikák őrlésére lehet használni. Erre a célra jól beváltak a Radiál- és rögsziták.

Egy pár 42″-os kő teljesítménye óránként 15—20 kg, amely teljesítmény mindig az áru előkészítésétől függ. Hazánkban tudtommal a Graepel Hugó b. t. szerelt paprikamalmokat, főleg egy modemet is Kalocsa mellett.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post 1934-es kérdezz-felelek és a Molnárok Lapja válaszai appeared first on PaprikaMolnár.

Miklós napja adventben

Miklós napja – hasonlóan az András-, a Borbála- vagy éppen a Luca-naphoz – a karácsonyt megelőző négyhetes adventi időszak hangsúlyos napja volt. Ellentétben a mai gyakorlattal, adventben az ünnep előtti elcsendesedés, a felkészülés, az önmérséklet volt meghatározó. Kisböjt – mondta a szegedi népnyelv, megkülönböztetve az adventet a húsvét előtti nagyböjttől. Az időszakban magától értetődően kap helyet több szent áhítatos tisztelete.

Szent Miklós a kis-ázsiai Myra városának püspöke volt a IV. században. Kétszáz évvel később ereklyéi Itáliába kerültek és kultusza már a nyugati egyházban is virágzott. A jól ismert legenda szerint úgy segített egy elszegényedett családon, hogy éjjel aranytallérokat hagyott az ablakukban. Innen ered az ajándék ablakba való helyezésének szokása.

Szeged és Szent Miklós alakja

Egy másik történet azt meséli el, hogy a püspök temetése után lábánál tiszta vizű kút fakadt. Éppen ezért Szent Miklós vízhez való kötődése erős: Az oltalmába ajánlott középkori bencés apátságok egytől egyik folyók mellé települtek. Így a szegedi is, a 13. században.

Miklós a vízen közlekedőket és a vízi mesterségekből élőket is óvta. Korábban már említettük, hogy a 19. században a felsővárosi vízimalmokban folyt a paprika őrlése. Arról azonban még nem számoltunk be, hogy a malomtulajdonosok megélhetésük forrását Szent Miklós kegyeibe ajánlották – ahogy Bálint Sándor is írja az Ünnepi Kalendáriumban.

Forrás: szegedpanorama.blogspot.com

Miklós püspök megtestesülése azonban ijesztő is lehet. Szeged Miklós-hagyományai a középkorig nyúlnak vissza, és nyugati forrással rendelkeznek. A német eredetű céhes polgárság gyermekeit látogatta meg először a hazájuk szokásrendszerét idéző, fenyegető Miklós püspök. Megjelenítője óriási szürke szakállt viselt, „nyelve” egy rőfnyire kilógott és láncot csörgetett. Az ajándékok (alma, dió) mellett virgács is volt nála, amit minden alkalommal használt, ha megfegyelmezendő rossz gyerekkel találkozott. Az előbbiek tükrében már érthető a mondás: „Fél mint a német gyermek Szent Miklóstul.”

A ma ismert, Mikulás napi hiedelemvilág viszonylag új keletű, csak a 19. század utolsó harmadából ismerjük az első forrásait. Szeged parasztsága az ajándékozás szokását csak a polgárosodás útján vette át.

A képek forrása: mkvm.hu és szegedpanorama.blogspot.com

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post „Fél mint a német gyermek Szent Miklóstul”. Miklós napja Szegeden appeared first on PaprikaMolnár.

A Szánthó-ház az 1950-es évek elején

Horvay János, akinek az Emlékek a Szánthó-házról és a Horvay családról című fejezetet köszönhetjük, már kisgyermekkorában az épületbe került. Bérlőként, hiszen a II. világháború vége és a kommunista hatalomátvétel után az új politikai közeg nem kedvezett a Szánthó családnak. Magántulajdonukat államosították, meg kellet válniuk a malmuktól és a lakóházuktól is. Horvay János így emlékszik vissza gyermekkorának helyszínére:

„1949-ben születtem, és 1950-ben kerültünk Szentmihálytelekre, ott utaltak ki a családunk számára egy lakást. A korábban Szánthó-házként ismert új otthonunk az IKV tulajdonában állt akkor, amikor bérlőként oda költöztünk, és lakbért fizettünk.

Amikor a faluba költöztünk, új otthonunkban, a téglából készült épületben csodálatos volt minden. A szobák parkettásak, a négy méter magas lakosztály plafonja stukkóval díszített, a dupla szárnyú ajtókon és ablakokon rézkilincs. Volt már villanyvilágítás, de lehetett ott egykor egy hatalmas csillár is, melynek közepén egy petróleumlámpa, körben pedig gyertyák voltak öntöttvas gyertyatartókban…

Angol WC másutt biztosan nem épült még akkoriban a faluban egy házban sem, de itt az is volt már, mint ahogy külön fürdőszoba is…”

Az épület részletei és további sorsa

Horvay János visszaemlékezései világosan mutatják, milyen sok megmaradt a Szánthó-ház régi fényéből, még eredeti tulajdonosainak távozása után is:

A Szánthó-ház

„Sokan azt hitték akkor, sőt azóta is azt hiszik az egykori osztálytársaim, hogy mi gazdagok voltunk, valószínűleg a szép ház miatt, melyben laktunk…

A malom épülete – mint említettem – akkor már nem működött, gabonát tároltak benne, több méter magasan állt a termény. Mi gyerekként az emeleti gerendáról ugráltunk a búzába, és élveztük, ahogyan derékig belesüppedünk.

A ház előtti szökőkutas szép kert, ami az alsó kocsiútig kiért, és kerítéssel volt körbevéve, járda kialakítása miatt át lett törve…A kert ezután már nemigen volt gondozva.”

A Horvay család 1976-ban hagyta el az egykori Szánthó-házat, beköltöztek Szegedre. Utánuk már nem következtek újabb bérlők, az épületet a TSZ kezdte használni, a padláson sokáig gabonát tároltak. A jelentős súly károkat okozott a ház szerkezetében, a körültekintő használat hiánya pedig végül (a 2000-es évek elején) a lebontásához vezetett.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Malomtulajdonosok modern otthona: A Szánthó-ház appeared first on PaprikaMolnár.

Zsákokban sorakoznak a paprikák, ilyenkor zajlik az utóérlelés folyamata, ami által az őrlemények elérik a kívánt intenzív színüket.
Látogass el hozzánk!
Szeretettel várunk a PaprikaMúzeumunkban Röszkén!
Előzetes bejelentkezés szükséges!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post A PaprikaMolnár Malom és Múzeum madártávlatból appeared first on PaprikaMolnár.

A termesztéstől a fájdalmas hasításig

A híres szegedi őrlemény előállítása természetesen a paprikanövény megfelelő nevelésével kezdődik. A cikk folytatásában erről olvashatunk:

„Az elvetett mag palántája pünkösdig van érlelésben. A hideg ellen, fagyok ellen éjszakára letakarják. Ha kevés a csapadék, akkor este-reggel locsolják. Pünkösd után kezdik a palántákat az ágyasokba kiültetni. Ez a “kirakodás” tiznapi, lázas, komoly munkát igényel. Rá egy-két hétre megnézik az eredményt. Ha itt-ott nem fogamzott meg a palánta, akkor az üres területeket kifoltozzák.

Augusztus utolján kezdődik a szüret, s tart végig egész szeptemberben. Október elsejével a termelők túlvannak a szüretelésen s hozzálátnak a paprikatermés felfűzéséhez. A felfűzött paprikát tárolókban felaggatják s egy-két hétig várnak vele, hogy szikkadjon. Ezután kezdődik a “hasítás”. Ilyen nagy üzemben, mint ez is, kétszáz lány is foglalkozik a hasítással. Egyik legnehezebb, leggyötrőbb munka ez. A paprika októbertől januárig, amig teljesen ki nem szárad, levet ereszt, a lé bemarja magát a bőrbe és rendkívül kinzó, égési fájdalmakat okoz.”

Standard, hajtásbavaló, dicséretes…Huszonháromféle őrlemény

A színezés alcím alatt már az őrlés és a többféle őrlemény előállításának folyamata jelenik meg.

„Az őrlésre előkészített, szárított paprikabőrt és magot a termelő beszállítja a malomba. Megállapodnak a molnárral, hogy a nyilvántartott huszonhárom-féle paprikaminőség közül milyen fajtára akarja megőrletni a behozott termelvényt. Mert huszonhárom-féle minőséget tartanak számon a szegedi paprikamolnárok s a hivatalos vegyvizsgáló. Az egyes fajtákat háromféle osztályba sorolják. Van például “dicséretes”, csemege, “hajtásbavaló” csemege és “standard” csemege. Dicséretes édes, hajtásba való édes és standard édes. Így jön ki a huszonháromféle minőség.

Vannak malmok, ahol hétszer öntik fel a paprikamasszát a garatra, mire a kívánt lágyságát, selymességét elnyeri. Az őrölt paprikaanyagot aztán addig lapátolják, keverik, kavargatják, amig egységes szint nem kap. Szegeden több mint 20 paprikamalom működött a legutolsó időkig, zümmögte, hömpölygette a napi 100-150 mázsa őrölt paprikát. Ez a mennyiség indult el aztán világhódító útjára. A külföldre induló szállítmányok leplombált zsákokban, a megfelelő gyári védjegyzéssel indultak el, a belföldi piacszükségletét a kétdekás, ötdekás, negyedkilós, félkilós, kilós csomagokkal a központi csomagoló serény munkáskezei elégítik ki.

Ezek a paprika méregtől kérges munkáskezek, amelyeket gondolatban meg kell, hogy szorítson mindenki, aki a szegedi paprika világhírét hallotta, vagy zamatját érezte a paprikás szalonnán vagy a pirosra fűszerezett étele izében.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése szeptemberben-októberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Egy paprikamalom belülről II. Standard, hajtásbavaló és dicséretes őrlemény appeared first on PaprikaMolnár.

Sikeres vállalkozás, családi összefogás

Szánthó Mihály és fiai újító, innovatív szemlélete, malomalapítása már több alkalommal szóba került itt, a blogon. A szentmihályi kötetben a következőket olvashatjuk róluk: „Szánthó Mihály (1862-1930) és Fiai paprika- és liszt-gőzmalmát…1887-ben alapította a molnármester apa, Tóth Jánossal közösen, az első időkben csak helyben termesztett fűszerpaprika őrlésére. Családi alapú, közös céggé 1909-ben alakult…A kezdetektől az apa mellett a szintén molnármester Ifj. Szánthó Mihály és Szánthó Lajos (1887-1965) voltak a cég tagjai. Az előbbi 1915-ben, az apa 1922-ben lépett ki, de ekkor belépett a molnár Szánthó József (1893-1979) – minderre a cég nevének változatlanul hagyása mellett került sor.

1927-ben csak paprikaőrléssel foglalkoztak….A kétszintes, magas épületben lisztet őröltek, a mögötte lévő, földszintesben paprikát, s amögött állt az utca mentén a gépház. A bal oldali épület szolgált a Szánthó család lakásául, részletgazdagon formált ajtókkal és mennyezetrozettákkal. Előtte az alsó útig virágoskert pompázott szökőkúttal s különlegesen míves, kovácsoltvas kerítéssel és kapuval.”

Szánthó-emléktábla és -paprikamalom a történelem sodrában

A szöveg folytatásából azonban kiderül, hogy a virágzó üzlet és polgári jólét nem tarthatott örökké. Bár az épület máig áll, eredeti funkcióját már régen nem tölti be, arra csupán a Szánthó-emléktábla figyelmeztet: „Szánthó Lajos és József / állitotta ezt a táblát / annak tiszteletére és emlékére, / hogy itt, ezen a helyen, 50 évvel ezelőtt, / 1887. évben épitett: / Szánthó Mihály / gőzüzemű paprikaőrlő malmot, / Szeged-Szentmihálytelek 1937. év / Szentmihály napján.”

Az emléktáblával – és azon keresztül a malommal, Szánthóékkal és a paprikás örökséggel – a továbbiakban is számolt a közösség. Tóth Pördi Jánosné például visszaemlékezik egy koszorúzásra: „Lajos még 1970 előtt möghalt, és a testvére kijött, mögkérte a tsz-t arra, hogy a fekete emléktáblára koszorút helyözhessön el. Engedélyt kért. Nagyon mögható volt. A szövetkezet természetösen mögengedte.”

Bár a Szánthó-emléktábla még utal az épület eredeti funkciójára, a volt a paprikamalmot a 20. század második felében rendkívül változatosan használták. Az 1950-es években katonák, majd tanítók szolgálati lakása lett, a beszolgáltatások idején pedig gabonaraktárként működött.  1999-től vált családotthonná, ezt a funkcióját máig betölti.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek III. „Nagyon mögható”. Szánthó-emléktábla – a paprikás múlt mementója appeared first on PaprikaMolnár.

Mesudevel, török szomszédunkkal megbeszéltük, hogyan lett a törökborsból paprika. Nála a törökbors, nálam a magyar paprika!

Német, osztrák és svájci nagykövetség Német.Karrier.Siker kampánystábja a Paprika Múzeumban.

Köszöntöttünk már látogatókat Tunéziából, Dániából  és számlatan magyarországi településről is.

A Paprika Múzeumban található szövegek magyar, angol, német nyelvűek, idegenvezetést magyar és angol nyelven biztosítunk, Paprika Filmünk magyar nyelvű, angol felirattal ellátott. Szeretettel várjuk!

Bejelentkezés: Molnár Anita, +36 30 371 80 44, iroda: + 36 62 272 788

The post Az Egyenlítő mellől is érkeztek már látogatóink a Paprika Múzeumunkba appeared first on PaprikaMolnár.

Vastag regény oldalaira kívánkozik annak históriája, hogyan és honnan indultak az alsóvárosi paprikások és hová érkeztek. Ezért csak néhány epizód után érdeklődtem egy-két alsóvárosi embertől. Ez egyszer nem a termelő paprikásoktól, hanem a feldolgozóktól, mert igaza van Csóti Antal, Hattyas sor 47. szám alatti lakosnak, hogy a malmi munkások, a vörös molnárok tudnak igazán párhuzamot vonni a múlt és a jelen között.

Egy alsóvárosi ház napsugaras oromzata

Csóti bácsi mióta csak emlékszik, itt él Alsóvároson. Kedvesek neki a régi, napsugaras tűzfalú vályogházak, s köztük a munkások villaszerű, tetszetős új házai, a földes, a köves és az aszfaltos utcák. Itt született, s másutt talán nem is tudna élni. Apja is itt mezőőrösködött, le- és felmenő rokoni ága többnyire ugyancsak paprikásokból tevődött ki. Volt, aki termelt, leginkább felesből, egy részük csak hasította, fűzte a másét. Ő maga zsákoló munkásként kezdte. Most a Paprikafeldolgozó Vállalat malmi munkása. Hozzánőtt ő ezekhez a házakhoz, malmokhoz, amelyből régen Alsóvároson 18 volt üzemben; az új feldolgozó telephez, amely felváltotta a paprika kikészítésének háziipari módját.

…

A láb meg a szív tönkrement a sok cipekedéstől, lépcsőzéstől. Fel kellett vinni hatszor is a paprikát, míg megfelelő finomságú lett. A modern üzemben most egyszerre öntik fel, a hengerszékes malom pneumatikus eljárással működik. Egynémelyik munkás alig tudja kiejteni az eljárás nevét, de annál inkább tudják, mi a jó benne.

Munkaruhájuk most is piros színű, mint 15-20 évvel ezelőtt, amikor még a kőműveslegények is, ha építkezés felé szállították a paprikát, szívesen dörzsölték hozzájuk kis darab ebédszalonnájukat. Haza is így jártak. Fürdő, öltöző akkoriban nem volt divatos a paprikamalmokban. Hárman mosdottak egy vödör vízben. A bejáró ruha újkeletű fogalom. Tíz-tizenöt éves vívmány. Szebb és jobb, mint annak idején az ünneplő volt. Erre tömörséggel annyit mondanak: Változna az idők, változnak az emberek.

…

A régi Alsóváros olyan faluvég volt, a szegedi kertek alja, ott kezdődött, ahol véget ért az autódudáktól, berregéstől hangos város. A kis földszintes házak itták fel a városi lármát, s alkották Szeged falusias táját, paprikás negyedét. Ezek alkotják ma is összeölelkezve, a régi az újjal, a paprikagyárral, a termelőszövetkezettel, az autóbuszjárattal. Nehéz, nagyon nehéz lekophatni a falusi külsőt, de az a lényeg, hogy változik, fejlődik ez a városrész, s szüntelenül javul a munkások, paprikások élete.

A cikk itt ér véget. Ma  – éppen hatvan évvel később – örömmel mondhatjuk, hogy Alsóváros falusias külseje még mindig nem „kopott le.” Illetve, hogy az eltelt idő nemcsak a városrész, hanem a múlt értékeihez való hozzáállás tekintetében is változást hozott.

The post Munkások, modern üzemek, falusias külső. Alsóváros, 1959. appeared first on PaprikaMolnár.

A Szentmihálytelek életében oly nagy szerepet játszó Szánthó család emlékét már több cikkben felidéztük. Az először gabona-, majd paprikaőrléssel foglalkozó, Szánthó és Fiai néven bejegyzett cég önálló találmánnyal, egy malom-szabadalommal büszkélkedhetett. Korszerűen berendezett üzemüket egyetemi hallgatók is látogatták, továbbá jelentős szerepet vállaltak a mihálytelki közéletben, gondoljunk csak templomépítési törekvéseikre.

A Szánthó család paprikamalma azonban a kommunista diktatúra során „közös tulajdonná” vált, a Szánthó testvérek tulajdonjogukat elvesztették. Egy élet munkája, a szegedi paprikatörténet egy jelentős fejezete vált semmivé, Szánthóék veszteségét a következő leltár tételekké degradálva hozza elénk.

Az 1949. január 31-én kelt dokumentumot változatlan formában, az aláírókkal együtt közöljük.

Leltár

Készült: Szántó Mihály és fia paprika malmában Szentmihálytelek.

10 pár teljesen felszerelt üzemképes malomkő, /egyen csak fél szij van/.

1 drb.  csiszoló korong tengelyre szerelve és falra – erősítve.

1 ”       szitáló gép szijakkal felszerelve üzemképes állapotban

1 ”       szerszám-szekrény ,ebben különféle köszerelő szerszám ? drb.

2 ”       kővágócsákány.

2 ”       koronakalapács.

1 ”       kőemelő álvány.

1 ”       lépcső a kőpadra

1 ”       lépcső a padlásra.

8 ”       lefolyóláda.

3 ”       létra a kőpadhoz.

1 ”       lpcsőlétra a szitálógépé

1 ”       irodafülke üvegfallal.

1 ”       iróasztal.

1 ”       szék.

1 ”       700 kg.-os 100 ados mázsa.

1 ”       hordozható villanylámpa, égővel.

5 ”       felszerelt villanylámpa égőkkel és üvegburákkal.

2 ”       falraszerelt villanycsengő.

1 ”       1 m.-es erőmüközlőtengely a szitálógépen, szijakkal.

1 ”       kétkerekü zsákoló kocsi. /kézikocsi/

1 ”       kézikefe. /portvis/

1 ”       villanyfalifoglalat. /az irodában felszerelve

1 ”       malomépület egybeépítve a lisztmalommal és közös hajtóerővel

Szeged 1949 január 31.-én.

………………………           ………………………           ………………………

Szántó Mihály fia                   Kovács József                        Valtner Mihály

volt malomtulajdonos            paprikaellenőr                         válalatvezető

A malom a felszabadulás óta üzemen kívül ált.

Leltár a paprikamalomról

The post Reggel malomtulajdonos, estére volt malomtulajdonos. Leltár a Szánthó-malomról appeared first on PaprikaMolnár.

A múlt heti bejegyzés  már felvillantott néhány epizódot a Szentmihályi életutak c. kötetre hivatkozva. Ebben a cikkben folytatjuk a korábban elkezdett témát: Lábdy Mária visszaemlékezésein keresztül lássuk, hogyan is festett egy éjszakai műszak a malomban, min különbözött össze Naccsága és Vince bácsi és hogyan osztották be egymás közt a feladatokat a Lábdy-szülők.

Anyáékat nagyon szerették a falusiak, minden lakodalomba kocsival húzták el őket, de nem lovakat fogtak ám a kocsi elé, hanem az emberek saját magukat! Ugyanígy haza is hozták őket. Én is szerettem táncolni, gyakran táncoltam nyitótáncot a városban az egyetemi bálokon.

Mindig anya volt az ügyesebb, mert anya ötlete volt minden. Éjjel is ment a malom, akkor sem feküdt le, vagy ha igen, akkor ruhástól. Volt egy Vince bácsi nevű főmolnár, nem a Gardi Vince, hanem még előtte egy másik Vince, nagyon jól tudott paprikát őrölni. A falusiak a főmolnárnak mindig borravalót adtak, mert az volt a szokás. Vettek is rajta bort, és itták éjszaka. Anya meglátta, mérges lett, szó nélkül megfogta a borosüveget, és kivágta az utcára. Főzött a konyhában kávét, és kivitte: Na, ezt igya meg Vince bácsi! – mondta. Ezután mindig féltek, hogy jön a naccsága, de azért biztos ittak egy keveset, de anya mindig utánanézett rendesen, hogy menjen a munka. Szentmihályon akkor még nem volt villany, de nálunk a lakásban is égtek a villanyok, meg a malomban is, mert éjjel a malom termelte az áramot. Saját termelésű villanymotorunk volt, és volt egy Hodács-féle gázos pumpálós lámpa is.

Szóval anyán volt mindig a hangsúly. Apa is csak csinált azért valamit! A falusiak mindig kérdezték anyát: Naccsága nem tud aludni? Ő kelt föl mindig leghamarabb, mert már hajnalban kelt. Ő vette át a paprikát a falusiaktól, mielőtt ők kimentek a földbe. Azután jöttek a paprikamalom-ellenőrök, mintát vettek a paprikából, szortírozták, hogy első, másod-, harmadrendű, leplombázták a zsákokat. Mindig plombázott paprika került a piacra.

The post Naccsága és Vince bácsi. Újabb szentmihályi életképek appeared first on PaprikaMolnár.