Sör, bor és pálinka

Az anyagi kultúrát vizsgáló néprajzkutatók kontinensünket, a domináns italok tekintetében, három fő régióra osztják: Bort, sört és égetett szeszesitalokat preferáló területekre.

A három övezet éppen Közép-Európában metszette egymást, a történelmi Magyarország a bor- és a pálinkafogyasztó halmaznak is részét képezte. Ezzel együtt elmondható, hogy a magyar paraszti táplálkozáskultúrában a bor, a gyümölcsbor, a pálinka, a méhsör és a sör is szerepet játszott.

Utóbbi kategóriának egy érdekes terméke a kölessör, mely az Alföldön volt domináns és erősen kötődött a kun népcsoporthoz. A komlózatlan kölessör, azaz a boza, a honfoglalás emlékét őrzi. Őseink valószínűleg már a Kárpát-medencébe érkezésükkor is éltek vele, a köles felhasználása és termesztése az ázsiai török népeknél kiemelt jelentőségű volt.

A gyümölcsbor előállítása ezzel szemben a letelepedett életmódhoz és a szőlőtermelő övezetekhez kapcsolódott. Az Alpok előterében például jelentős volt az almabor-készítés. A gyümölcsborok erősen kötődtek az ecet háziipari előállításához, ezért a nagyüzemi ecetgyártással fogyasztásuk jelentősen visszaszorult.

Minden nyavalya ellenszere: A paprikapálinka

Az égetett szeszesital elkerülhetetlenül „összetalálkozik” az adott régió fűszereivel, gyógynövényeivel. Így történt Alsóvároson is, valószínűleg a Szeged történetét olyan jelentősen formáló ferences barátoknak köszönhetően.

A szerzetesek gyógyítói feladatokat is elláttak, kelléktáruknak pedig egy jelentős darabja volt a paprikapálinka. Füveskertjükben számos gyógynövény tudatos termesztését valósították meg, melyek szárítása, feldolgozása és tárolása is a kolostor területén történt. A paprikát valószínűleg nem az elsők között telepítették – az a Mátyás téri templom felszentelése idején inkább dísznövénynek számított.

A paprikapálinka előtörténetéhez tartozik, hogy a barátok valószínűleg balkáni vándorlásaikon vehették magukhoz, és ültethették el a kolostorkertben a paprikát. Itt ismerkedhetett meg vele Alsóváros népe, akik – miután meggyőződtek egészségmegőrző hatásáról – szívesen használták.

A fűszer a néphit részévé vált, úgy tartották, a paprikapálinka „minden nyavalyát eredményesen kúrál”. Lázrohamok esetén például 7 paprikamagról kellett inni, „hiszen a hideglelés is éppen 77-féle”. Sőt, a párlatot külsőleg is alkalmazták, hiszen nagyszerű fertőtlenítőszer volt.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Kölessör, almabor és paprikapálinka appeared first on PaprikaMolnár.

Gyógynövények és gyógyítás a szegedi ferences kolostorban

A 16. század elején, Szegeden megtelepedő ferences barátok tevékenységének nemcsak a gyönyörű Mátyás téri templomot, hanem a mellette lévő kolostorkertet is köszönhetjük.

A Mátyás téri templom és kolostor napjainkban

A szerzetesek egyaránt gondoskodtak a rájuk bízott gyülekezet hitbéli vezetéséről és egészségügyi ellátásáról is. Mi sem volt természetesebb, hiszen a kora újkorban az orvosok szolgáltatásai csak a kiváltságosok számára elérhető luxust jelentették, a parasztság például borbélyokkal, bábákkal, füvesasszonyokkal kúráltatta magát.

Az Alsóvároson megtelepedett barátok szintén kivették a részüket a gyógyító munkából. Füveskertjükben számos gyógynövény tudatos termesztését valósították meg, melyek szárítása, feldolgozása és tárolása is a kolostor területén történt. A paprikát valószínűleg nem az elsők között telepítették – az a Mátyás téri templom felszentelése idején inkább dísznövénynek számított.

A ferencesek valószínűleg balkáni vándorlásaikon vehették magukhoz, és ültették el a kolostorkertben a paprikát. Bálint Sándor, a növény szegedi termesztésének 20. századi kutatója is így vélekedik: „Tudjuk azt is, hogy a szegedi kolostornak valamikor hatalmas kertje volt, amely gyógyító füvekben, egzotikus növényekben, hatalmas fákban egyaránt bővelkedett….Tudjuk, hogy ezekben a századokban különösen a hideglelés (malária) tizedelte népünket, és éppen ennek orvossága, csillapító szere gyanánt tűnik föl a paprika.”

Minden nyavalya gyógyszere a paprikapálinkában

Szeged-Alsóváros népe a kolostorkertben ismerkedett meg a paprikával, meggyőződött gyógyító erejéről, és hamarosan maga is termeszteni kezdte. A fűszer a néphit részévé vált, úgy tartották, pálinkába áztatva „minden nyavalyát eredményesen kúrál”. Lázrohamok esetén például 7 paprikamagról kellett inni, „hiszen a hideglelés is éppen 77-féle”.

A paprikapálinkában azonban nem csak a bevehető, lenyelhető csodaszert tisztelték, alkalmazását külsőleg is javasolták.  A folyadék magas alkoholtartalma (és a beáztatott fűszer ereje) a paprikapálinkát általános fertőtlenítőszerré tette. Segítségül hívták rovarcsípések vagy vágott sebek esetében. A kezelés természetesen nagyon kellemetlen, égető érzéssel és kipirosodó bőrrel járt, a célnak azonban kiválóan megfelelt.

A paprikapálinka nem csak elődeink csodagyógyszere volt, készítését és alkalmazását az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont is többször bemutatta, például az októberben rendszeresen megrendezett paprikafesztiválok során. 

The post Fűben, fában, paprikapálinkában van az orvosság! appeared first on PaprikaMolnár.

Ferencesek Alsóvároson

A történet a ferences rend szegedi felbukkanásával kezdődik, amelyre 1316-ban került sor. Majd a szerzetesek első templomukat 1509-ben szentelték fel, az épület akkor még nem a mai, Mátyás téren látható formájában állt, azóta többször átépítették, rekonstruálták.

A ferences barátok nemcsak a közösség papjai, hanem gyógyítói is voltak. Segítségükre igazán szükség volt, hiszen az orvosi szolgáltatások a 16. században még egyáltalán nem voltak olyan könnyen hozzáférhetőek, mint napjainkban. A régi parasztság számára egyértelmű volt, hogy saját gyógyíttatásáról gondoskodik. Pontosabban azért támaszkodhatott bizonyos specialisták (például füvesasszonyok, bábák, borbélyok és persze a szerzetesek) tudására, de a betegségre – csakúgy, mint minden más felmerülő problémára – maga keresett megoldást.

Kolostorkert és egyéb gyógymódok

És hogy hogyan vált a kolostorkert Alsóváros „gyógyszertárává”, a paprika pedig annak egyik leghatékonyabb csodaszerévé? A paprikát – melyet a Mátyás téri templom felszentelése idején inkább dísznövénynek tartottak – a ferences barátok valószínűleg balkáni vándorlásaikon vehették magukhoz, és ültették el a kolostorkertben. Bálint Sándor, a növény szegedi termesztésének 20. századi kutatója is így vélekedik: „Tudjuk azt is, hogy a szegedi kolostornak valamikor hatalmas kertje volt, amely gyógyító füvekben, egzotikus növényekben, hatalmas fákban egyaránt bővelkedett….Tudjuk, hogy ezekben a századokban különösen a hideglelés (malária) tizedelte népünket, és éppen ennek orvossága, csillapító szere gyanánt tűnik föl a paprika.”

Fűszer, zöldség, orvosság

A növény első állomása tehát valószínűleg a kolostorkert volt, onnan terjedhetett el az alsóvárosi gazdák kertjeibe, majd később a környező termőterületekre. Tömeges jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben az időszakban nálunk is minden felületet beterít, a szárítónk pedig éjjel-nappal működik.

Munkában a szárító

A paprika gyógyító hatása hamarosan a népi hiedelemvilágnak is részévé vált. Úgy tartották, a paprikapálinka szinte minden nyavalyát eredményesen kikúrál, a lázrohamok ellen pedig 7 paprikamagról kellett inni, mondván, hogy a hideglelés is éppen 77-féle.

Az alsóvárosi templom, a ferences kolostor és kertje ma is a városrész szellemi központja. Különösen ezeken a szép, kora októberi napokon pezseg körülötte az élet. Idén ősszel, pontosabban október 3-án, piknikre várják a résztvevőket a kolostorkertbe. A Finomságok Udvara és a jótékonysági bográcsozás bevételét a Szent Ferenc Szegénykonyha javára fordítják.

The post Barátok és paprika, a kolostorkert öröksége appeared first on PaprikaMolnár.

Esett már szó a paprika termesztéséről, dekoratív oldaláról és a kapszaicin áldásos hatásáról is. Most azonban lássuk, hogy miként használta a csípős paprikát orvosságként a 19. századi szegedi parasztság!

Mivel az orvosok szolgáltatásai még a múlt század első felében sem voltak magától értetődőek, a régi parasztság számára egyértelmű volt, hogy saját gyógyíttatásáról gondoskodik. Pontosabban azért támaszkodhatott bizonyos specialisták (például füvesasszonyok, bábák, borbélyok) tudására, de a betegségre – csakúgy, mint minden más felmerülő problémára – maga keresett megoldást.  Természetesen közvetlen környezetük tipikus, könnyen elérhető elemeivel is próbálkoztak, így derülhetett fény a paprika áldásos hatásaira.

A fűszerpaprika rendszeres fogyasztása, magas C-vitamin tartalma miatt, nem csak a gyógyításnak, a megelőzésnek is nagyszerű eszköze lehet. Ha azonban a baj már megtörtént, felfedezték, hogy a paprika az egészség helyreállításához is használható.  A fűszerpaprika erejét adó, fent már említett kapszaicinnek is számos jótékony hatása van. Egy jó csípős étel elfogyasztása például átmenetileg csökkenti a náthás és allergiás tüneteket. A teába szórt kevés erős paprika pedig gyerekek esetében is használható, torokfájás ellen jól beválik. Gyulladás-csökkentőként is működik, valamint láz- és fájdalomcsillapító hatása is ismert. Ha például az apróságok torokfájás miatt panaszkodtak, ezzel a módszerrel kúrálták őket. A csípős őrlemény először valóban égeti az érzékeny felületet, később azonban elzsibbasztja, érzésteleníti, nem is beszélve erős baktériumölő hatásáról. Továbbá úgy tapasztalták, hogy vágott sebre szórva megelőzi a sérülés elfertőződését. A csípős paprikát (az erős vörösborral együtt) a Szeged mocsaras vidékein gyakran pusztító, morbus hungaricus nevű tífuszos megbetegedés ellen is hatásosnak találták. Pálinkába áztatva pedig szinte minden nyavalya ellen felhasználható, univerzális gyógyszernek vélték. A hiedelem szerint lázrohamok ellen 7 paprikamagról kellett inni, mert a hideglelés is éppen 77-féle.

A paprika gyógyhatásainak bemutatását Móra Ferenc soraival zárom: „A torokgyíknak tehát megadtuk a magáét, de a többi nyavalyát kutyába se vettük, azon az alapon, hogy a kutya is csak azt harapja meg, aki ijedezik tőle. A kolera ellen például – már csak olyan házikolerát gondolok, a nostrast – engem mindig paprikás pálinkával kúráltak. (Különben hatesztendős koromban mindennapos betevő falatom bolt a pálinkás kenyér, s nem mindig barackból főztük a pálinkát. El lehet gondolni, hogy hát még enélkül milyen okos ember lettem volna!)”

The post Torokfájás, láz? 7 paprikamag csodatévő ereje appeared first on PaprikaMolnár.