A Paprikalendárium kezdeti munkái

Az előző évben gondosan kiválogatott paprikamagokból márciusban kezdtek a gazdák palántákat nevelni. A palántának való ágyat Gergely és József napja (március 12. és 19.) között előkészítették és lehetőleg március 25-ig, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig vetették ki a palántáságyba. Az egyház ezen a napon Mária csodás fogantatására emlékezik, tavasz- és termékenységünnepet köszönt. A népi kalendáriumban a gazdasági év indulását sok tekintetben ettől a naptól számították.

A május 12-én, 13-án és 14-én a Paprikalendárium fenyegető Fagyosszentjei – Pongrác, Szervác és Bonifác – a népi megfigyelések szerint talajmenti fagyokat okozhattak. Szintén az időjárás hidegre fordulását feltételezték Zsófia és Orbán napján is (május 15 és 25), ezért a palánták kiültetésével rendszerint megvárták a veszélyt jelentő napok elmúlását.

Az ültetéshez hiedelmek is kötődtek. A déli alvás például tilos volt, mert akkor a palánta nem fogan meg. Illetve úgy tartották, szerencsés termést hoz, ha a kimaradt palántákat odaajándékozzák az ültetésben segítőknek.

Kedvezőtlen májusi idő esetén a paprikaültetés június 13-ig, Szent Antal napjáig, is elhúzódhatott. Szent Antal alakját a paprikatermelők körében nagy tisztelet övezte, Antal napon tartották a röszkei búcsút is. Erre az időre az első kapálást is illő volt elvégezni, amit még kétszer vagy háromszor meg kellett ismételni augusztus közepéig.

Szedés, betakarítás és feldolgozás a naptár szerint

Szeged környékén augusztus hónapnak az 5-e volt a legfontosabb dátuma: Neves Mária-ünnep, Havas Boldogasszony napja. A paprikatermelők mind megjelentek a szegedi Mátyás téri templom búcsúján és vélhetően sikeres paprikaszedésért is imádkoztak.

Kisboldogasszony napjához, Mária születésnapjához, szeptember 8-án számos egyházi szertartás és sok, a néphagyományban gyökerező, jelenség is köthető. A hívek a szabadban várták a hajnalt, és együtt zengték Mária tiszteletét, az arra érdemesek megpillanthatták a felkelő napban a Szűzanyát.

A népi megfigyelés szerint a régóta gyülekező fecskék ezen a napon útra kelnek, ezért emlegetik Mária ünnepét Fecskehajtó Kisasszony napjaként is. A régi szegedi paprikások ezen a napon kezdték a szedést.

A Paprikalendárium körülbelül novemberrel zárul. Erre az időre a szedéssel végeztek, kezdődött a fűzés, a téli hasítás, a feldolgozás ideje. Mindenszentek ünnepén és Halottak napján, 1-jén és 2-án, azonban nem illett dolgozni, mindkét nap az ősöké, a család halottaié volt.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Paprikalendárium az évkezdéshez appeared first on PaprikaMolnár.

A lakóház és a gazdasági épületek

A házépítés számunkra egy mestert és szaktudást igénylő, bonyolult, összetett munka. A régi parasztság számára azonban természetes volt, hogy az ehhez hasonló feladatokban is aktívan részt vegyen. Nem volt ez alól kivétel egy paprikatermesztő háza sem. Az alábbi személyes visszaemlékezés jó példa erre:

„Dorozsmai kőművesekkel építette édesapám a házunkat 1926-ban. A vertfalakhoz a földet a kertből hordták. Levertek 5-6 oszlopot, melléjük deszkát tettek, majd bedöngölték a földet, közé nádat tettek….Olyan kemény a fal, hogy a szöget alig lehet beleverni….Az építéskor fölrakott cserép van most is házon. Akkor kemencével fűtöttünk, s körülültük. Abban sütöttük a kenyeret, pék még nem volt a faluban….
Belül hármas osztatú, elől az ereszet, annak végében a tenyérnyi nyárikonyha, az ereszet másik végéből nyílt az istálló, s mindez egy födél alatt, s az udvarban a gémeskútnál egyéb létesítmény semmi.”

Egy paprikatermesztő háza – A paprikatermesztésnek alárendelve

Ha a házat lakó család fűszerpaprika-termesztésből tartotta fenn magát, azt a ház és az udvar felépítése is tükrözte. Sőt, tudatosan alakították őket úgy, ahogy az paprikás mesterségük szempontjából a legideálisabb volt:

„…az épületeket a telkek északi szélére állították még akkor is, ha ez a porta hátsó határa: Így biztosíthatták ugyanis a kertnek az ideális mértékű benapozását és az északi szelektől való védelmét. A paprika különösen napfényigényes, a gyöngébb fóliasátor pedig érzékeny a széllökésekre…
Bálint Sándor is megfigyelte, hogy a házak ereszükkel szinte kivétel nélkül délre vagy keletre, tehát a nap járásának irányában épültek, s a paprika így födél alatt, de szellős, napos helyen várja földolgozását. Az őszi napfényben ereszet alatt szikkadó paprikafüzérekről írta SzentMihályteleken járva Móricz Zsigmond a mottóul választott gondolatait. (Elképzelhetetlenül szép a paprika-díszű falusi udvar.)
A beérett paprikát 6 méteres fonalra fűzték, egy holdról kb. 200 füzér készült. Egy füzér súlya 8-10 kg. A paprika tárolása és szárítása általában a ház falán történt: A falba kampókat vertek, s a rájuk tett rúdba vagy az eresz alatt a falba vert, hajlított szögekre akasztották a füzéreket.”

Száradó füzérek

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek II. Egy paprikatermesztő háza appeared first on PaprikaMolnár.