Sok egyéb eredménye között a fűszerpaprika-történet kutatói számára is rendkívül értékes forrást jelent. Bálint Sándor és a fűszerpaprika kapcsolata már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hiszen a kutató szegedi, alsóvárosi paprikatermesztő családban született. Korán özvegyen maradt édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki maga is paprikakofa volt, jól kereskedő asszony hírében állott. A Móricz-leírásokból megismert Ágnes néni is az ő rokonságához tartozott, Bálint Sándor tehát maga is „paprikaszagú levegőben” nevelkedett.

A gyermekkor elmúltával Bálint Sándor a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig a pesti egyetemen is tanult, ahol végérvényesen elkötelezte magát az Alföld kutatása mellett. Szülővárosa, Szeged és az Alföld élete végéig számot tartottak érdeklődésére. 1962-ben írta meg „A szegedi paprika” című monográfiáját, melyben összegezett mindent, amit a Szeged környéki paprikások munkamódszereiről, hagyományairól, valamint a paprikatermesztésről és –feldolgozásról megtudott.

Bálint Sándor paprikamonográfiája

Alsóváros és a környező falvak paprikatermesztését egyaránt a dohánykultúra előzte meg. A dohánymonopólium 1851-es bevezetése után ugyanis a termelők átálltak a paprikára, hiszen a növény feldolgozásának technikája, eszközkészlete hasonló volt a dohánytermesztés során megismerthez. Bálint Sándor leírja, hogy a folyamat során használt szavak, kifejezések is a dohánytermesztési múltban gyökereznek.

Tőle származik a feltevés is, miszerint a paprikával talán az alsóvárosi ferences szerzetesek ismertették meg a szegedieket. A növény kolostorkertben elfoglalt helyéről és számos pozitív tulajdonságáról szintén megemlékezik.

Bálint Sándor mindig hangsúlyozta a növény erős kötődését Szeged városához. „Szeged városának nevétől a paprika szinte elválaszthatatlan. Szemléletes hasonlat szerint a paprika igazán Szeged vére, amely közvetlenül vagy közvetve élteti ennek a nagy magyar városnak népét, táplálja gazdasági életét.”  A legszögedibb szögedi a könyvét egyenesen Alsóváros népének ajánlotta.

The post A legszögedibb szögedi és a legszögedibb fűszer appeared first on PaprikaMolnár.

Alsóváros (régebben: Alszeged) mindig is Szeged azon városrésze volt, melyet magyar nemzetiségű lakosságáról, lakóinak szigorú, katolikus vallásáról és mezőgazdasági tevékenységéről ismertünk. A településrész jól elkülönült a Belvárostól (Palánktól), melynek heterogén népessége inkább üzleti és közigazgatási ügyekkel, szellemi tevékenységgel foglalkozott. A vízimalmairól ismert Felsőváros népe a Tiszán bonyolított közlekedési és szállítási feladatokat, illetve ipari tevékenységet folytatott, a szegényebb Rókus lakossága pedig céhes képzettséget nem igénylő szakmákból (fuvarozás, kukoricatermesztés, sertéshizlalás…stb) tartotta fenn magát.

A városrész falusi környezetet idéző, girbegurba utcái sajnos az 1879-es nagy árvízzel mindörökre eltűntek. Nagy mennyiségben megjelentek viszont a takaros, napsugaras oromzatú parasztházak, melyek ma is Alsóváros – vagy ahogy lakóinak vallási buzgalma miatt nevezték, Jámborváros – utcaképeinek tipikus elemei.

Paprikatermesztésre szinte kizárólag Alsóváros népe specializálta magát, ezért is hívták ezt a településrészt Paprikavárosnak. Érdekes, hogy a Szegedhez közeli paprikás falvakban, például Röszkén és Szentmihálytelkén is azért alakult ki intenzív paprikakultúra, mert Alsóváros gyorsan szaporodó lakossága ezekre a területekre rajzott ki.

Alsóvároson és a környező falvakban a paprikatermesztést egyaránt a dohánykultúra előzte meg. A dohánymonopólium 1851-es bevezetése után ugyanis a termelők átálltak a paprikára, hiszen a növény feldolgozásának technikája, eszközkészlete hasonló volt a dohánytermesztés során megismerthez. Bálint Sándor leírja, hogy a folyamat során használt szavak, kifejezések is a dohánytermesztési múltban gyökereznek.

Bálint Sándor egyébként maga is Alsóváros szülötte, a városrész paprikakultúrájáról, népéletéről, vallási hagyományairól számos tudományos munkája látott napvilágot. Tőle származik a feltevés is, miszerint a paprikával talán az alsóvárosi ferencesek ismertették meg a szegedieket.

A Kisboldogasszony napján indult szedés után az alsóvárosi paprikás gazdák füzéreiket az eresz alá akasztották, hogy az őszi napsugarak utóérleljék a terméseket. A „kipirosodott” szeptemberi-októberi Alsóváros Móricz Zsigmondot is rabul ejtette. Egyik írásában kifejti, hogy Szeged utcái ilyenkor olyan látványosságot jelentenek, amelyre komoly turizmust lehetne alapítani.

Szeged paprikatermesztő múltjához, egyben a jelenkori lehetőségek kiaknázásához kötődik a 2018. október 12. és 14. között tervezett Szegedi PaprikaShow és Chili Weekend. Az esemény számos izgalmas programlehetőséget és kóstolót tartogat.

The post Alsóváros, Jámborváros, Paprikaváros appeared first on PaprikaMolnár.