A Móricz Zsigmond szegedi benyomásait rögzítő Paprikaszagú levegőben egy szemtanú részletes leírást ad a szegedi nagy árvíz katasztrófájáról. Mivel a nagyvíz éppen 140 éve – pontosan 1879. március 12-én – rombolta földig és rendezte át örökre a várost, ebből az alkalomból mi is megemlékezünk róla.

A hajnali órákban a városra zúduló víz több hatás együttes eredményeként árasztotta el Szegedet. Amint azt Lechner Lajos, a kor egyik legtehetségesebb mérnöke is megállapította, a szabálytalanul végrehajtott vízrendezési munkák miatt a város tulajdonképpen mindig ki volt téve az elöntés veszélyének. 1876-ban már kis híján megtörtént a tragédia, de sikerült elhárítani. Három évvel később, Gergely napján azonban a korábban támadt szélvihar is tetézte a fenyegetést, ráadásul a Tiszába ömlő, megáradt Maros vize is a városra szabadult.

Víz alatt az Aradi vértanúk tere

A pusztítás leírhatatlan volt. A dél-alföldi város népének a török dúlás óta nem kellett hasonló kataklizmával szembenéznie. A Palánknak nevezett, belvárosi rész néhány utcájának kivételével egész Szeged víz alá került, és ebben az állapotban is maradt, csaknem három hónapig. A halálos áldozatok száma megközelítőleg 140 volt, 5400-nál több ház dőlt össze, a város 75.000 lakosából több, mint 60.000 hajléktalanná vált.

Az árvíz túlélői és a mentés szervezői a várfalon gyűltek össze. A tragédia közvetlen hatása alatt még a továbblépés terve is kilátástalannak tűnt. Az elképzelések szerint Szegedet egy új helyszínen próbálták volna meg „újjáéleszteni”.

A katasztrófa elszenvedői azonban a természet erőinek tombolása után az emberi segítőkészséget is intenzíven tapasztalhatták. Világméretű összefogás indult az árvíz sújtotta Szeged megsegítésére. Makóiak, hódmezővásárhelyiek, temesvári utászcsapatok és még számos más önkéntes szervezte meg a mentés munkáját. Március 17-én Tisza Kálmán miniszterelnök és Ferenc József osztrák császár és magyar király együtt látogattak Szegedre, és kezdtek tárgyalásokat a rendkívüli támogatásokról. A tragédiát személyesen átélt Mikszáth Kálmán és Jókai Mór írásaikban hívták fel a figyelmet a város helyzetére. Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar és Liszt Ferenc szintén művészi eszközöket segítségül hívva mozdították elő az újjáépítést. Jelentős segély érkezett Bécsből, de kivette a részét Szeged támogatásából Oroszország, Németország, Olaszország és még sok további európai és Európán kívüli állam. Nagylelkűségük emlékét a körút egyes szakaszainak elnevezései őrzik.

A tudatos (újra)tervezés és a belváros épületeinek egységes képe Szegedet az egyik legmodernebb, legtakarosabb európai várossá emelték. Alsóváros paprikatermelőinek napsugaras oromzatú parasztházai is víz utáni képződmények. Ferenc József optimista jóslata végül valóra vált: Szeged szebb lett, mint valaha volt.

The post Pusztítás és újjáépítés. 140 éve történt a szegedi nagy árvíz appeared first on PaprikaMolnár.