Sikeres vállalkozás, családi összefogás

Szánthó Mihály és fiai újító, innovatív szemlélete, malomalapítása már több alkalommal szóba került itt, a blogon. A szentmihályi kötetben a következőket olvashatjuk róluk: „Szánthó Mihály (1862-1930) és Fiai paprika- és liszt-gőzmalmát…1887-ben alapította a molnármester apa, Tóth Jánossal közösen, az első időkben csak helyben termesztett fűszerpaprika őrlésére. Családi alapú, közös céggé 1909-ben alakult…A kezdetektől az apa mellett a szintén molnármester Ifj. Szánthó Mihály és Szánthó Lajos (1887-1965) voltak a cég tagjai. Az előbbi 1915-ben, az apa 1922-ben lépett ki, de ekkor belépett a molnár Szánthó József (1893-1979) – minderre a cég nevének változatlanul hagyása mellett került sor.

1927-ben csak paprikaőrléssel foglalkoztak….A kétszintes, magas épületben lisztet őröltek, a mögötte lévő, földszintesben paprikát, s amögött állt az utca mentén a gépház. A bal oldali épület szolgált a Szánthó család lakásául, részletgazdagon formált ajtókkal és mennyezetrozettákkal. Előtte az alsó útig virágoskert pompázott szökőkúttal s különlegesen míves, kovácsoltvas kerítéssel és kapuval.”

Szánthó-emléktábla és -paprikamalom a történelem sodrában

A szöveg folytatásából azonban kiderül, hogy a virágzó üzlet és polgári jólét nem tarthatott örökké. Bár az épület máig áll, eredeti funkcióját már régen nem tölti be, arra csupán a Szánthó-emléktábla figyelmeztet: „Szánthó Lajos és József / állitotta ezt a táblát / annak tiszteletére és emlékére, / hogy itt, ezen a helyen, 50 évvel ezelőtt, / 1887. évben épitett: / Szánthó Mihály / gőzüzemű paprikaőrlő malmot, / Szeged-Szentmihálytelek 1937. év / Szentmihály napján.”

Az emléktáblával – és azon keresztül a malommal, Szánthóékkal és a paprikás örökséggel – a továbbiakban is számolt a közösség. Tóth Pördi Jánosné például visszaemlékezik egy koszorúzásra: „Lajos még 1970 előtt möghalt, és a testvére kijött, mögkérte a tsz-t arra, hogy a fekete emléktáblára koszorút helyözhessön el. Engedélyt kért. Nagyon mögható volt. A szövetkezet természetösen mögengedte.”

Bár a Szánthó-emléktábla még utal az épület eredeti funkciójára, a volt a paprikamalmot a 20. század második felében rendkívül változatosan használták. Az 1950-es években katonák, majd tanítók szolgálati lakása lett, a beszolgáltatások idején pedig gabonaraktárként működött.  1999-től vált családotthonná, ezt a funkcióját máig betölti.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek III. „Nagyon mögható”. Szánthó-emléktábla – a paprikás múlt mementója appeared first on PaprikaMolnár.

Az 1919-es paprikalázadás felidézése

A Délmagyarország 1924. március 13-i száma már izgatott előrejelzést nyújt a hat nappal későbbre kitűzött főtárgyalásról: „Március tizenkilencedikén rendkívül érdekes izgatási bűnperben tart tárgyalást a szegedi törvényszék. Néhány röszkei paprikás polgár kerül a vádlottak padjára; a bűnügyet Szánthó József és társai címen könyvelte el a törvényszéki iktató. Az eset még 1919 decemberében történt. Szeged városában a francia megszálló katonaság parancsolt még abban az időben, de azért a közigazgatási hatóságok már felvették az érintkezést a város megmaradt környékével, így a szerb megszállás alól fölszabadult Röszkével is. Az első érintkezési kísérletek azonban balul ütöttek ki….”

A körülmények átismétlésére az 1924-es szegedi olvasóknak minden bizonnyal szükségük volt, hiszen csaknem öt év telt el a paprikalázadástól a főtárgyalásig. Igaz, nem mindent sikerült hitelesen felidézni, hiszen a cikk írója Röszkét említi Szentmihálytelek helyett. Érdekes, hogy tévesen idézik a paprikalázadás helyszínét, hiszen a Szánthó család neve ekkorra már egyértelműen Szentmihálytelekhez kötődött. A „francia megszálló katonaság” kifejezés negatív hangulata azonban egyértelmű. Különösen, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy 1924-ben csupán négy év telt el Trianon óta. Talán a sajtó is a paprikalázadási per vádlottjaival szimpatizál?

Az elnapolt főtárgyalás és a kegyelmi eljárás

„A vádlottak olyan sokan vannak, hogy teljesen megtöltik a termet egészen a bíróság rácsáig. Mind egyszerű földművesek, nyűtt ruhában, csak a Szántó testvérek vannak zsakettben.

A szegedi Törvényszéki Palota a századfordulón

Az ügyész indítványt tesz ezután a tárgyalás megtartására. Dr. Nékich Richárd védő a főtárgyalás elnapolását kéri. Az új paprikarendelet — mondotta —, amely akkor jelent meg, még kissé komnunista ízű volt. Elnök: A kormány rendeleteit ne tessék így bírálni! Nékich: De már a kormány is hatályon kívül helyezte. Elnök: Mindegy! Törvényes rendelet volt. Dr. Nékich ezután bejelenti, hogy miután ebben a régi ügyben pertörlés van folyamatban, illetőleg kegyelmi eljárás, kéri az eljárás befejezéséig a főtárgyalás elnapolását….

Juhász elnök kihirdeti, hogy a törvényszék a főtárgyalást elnapolja, bevárja a kegyelmi eljárás lefolytatását, azonban felszólítja a védőket, hogy egy hónapon belül tegyenek jelentést, hogy hogyan áll a kegyelmi eljárás…Ezek után a 34 szentmihálytelki paprikásember csöndesen elvonult a nagy esküdtszéki teremből.” – írja a Délmagyar március 19-én.

Bár a történet itt még mindig kissé befejezetlennek tűnik, eredménye a későbbiek ismerete nélkül is kikövetkeztethető. Az ügyész és a bíró is hajlott arra, hogy a kegyelmi eljárás eredményét tekintsék irányadónak. Tudjuk továbbá, hogy a paprikalázadás egy „kommunista ízű” politikai közegben robbant ki, „megszálló francia” városkormányzóság alatt. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kegyelmi eljárás végül felmentette Szánthó Józsefet és társait.

The post A száz éve kirobbant paprikalázadás vége. Szánthó József és társai a bíróság előtt appeared first on PaprikaMolnár.

A korabeli sajtó közvetlenül az eset után így tudósított: „A sebesültek közt van Szánthó Lajos szentmihálytelkei paprikamalom-tulajdonos. Bordarepedés miatt ápolják a közkórházban. Azt állítja, hogy mikor a többi Szentmihályteleken letartóztatott emberrel őt a malomhelyiségben elsőízben kihallgatták, a rendőrök összeverték. Szánthó benn volt a városban, amikor arról értesült, hogy rendőrség vonult ki Szentmihálytelekre, s hogy éppen az ő malmában összegyűlt paprikát akarják lefoglalni. Ezért a városból ügyvédet, dr Barta Dezsőt hívta magával. Barta tanúja annak, hogy mikor Szánthó a rendőrségi kihallgatásra ment, nem volt semmi baja…”

A szentmihálytelki paprika-ribillió címet viselő cikkből világosan látszik, hogy az ügy hatalmas indulatokat generált. A kihallgatások után az ügyészség vádiratot nyújtott be Szánthó József malomtulajdonos és további 33 mihálytelki termelő ellen. A nekik felrótt vétségek között izgatás, súlyos testi sértés és hatóság elleni erőszak szerepelt. Bár a Szánthó család lépéseket tett a jogi védelem biztosítása érdekében, és kegyelmi kérvényt is benyújtottak, a tárgyalásokat többször elnapolták, az ügy csaknem 5 éven át húzódott. Ha ismét a korabeli újságokat vizsgáljuk, feltűnő, hogy A Röszkei paprikalázadás epilógusa című íráshoz az 1924. március 13-i dátum tartozik. Az ügyből Szánthó József végül szerencsésen került ki, a főtárgyalás menetét a kegyelmi kérvény elbírálásához igazították.

Miután lecsengett a paprika-ribillió, a Szánthó család csaknem húsz éven keresztül különösebb nehézség nélkül üzemeltethette újra az oly nagy becsben tartott malmot. A fivérek édesapja, Mihály, 1933-ban hunyt el, 86 tevékeny évet tudhatott maga mögött. A feldolgozás és értékesítés zavartalan folyását természetesen akadályozta a második világháború, az igazi csapás azonban 1950-ben következett be. A malmot államosították, egy időre katonák szálláshelye lett. A Szánthó testvérek nem tudtak megbékélni a gondolattal, hogy malmukkal többé nem ők rendelkeznek. Számos módszert kipróbáltak jogos tulajdonuk védelmében, de erőfeszítéseik haszontalanok maradtak. A továbbiakban földterületeik bérbe adásából igyekeztek keresethez jutni. A paprikamalom – egy család életet munkája, fejlesztések színtere, indulatok tárgya – eredeti formájában már nem létezik, nem őröl többé paprikát.

The post A paprika-ribillió vége és a Szánthó család további sorsa appeared first on PaprikaMolnár.

Mielőtt azonban egy kiállítóhely épült volna az emlékük köré, Szánthó Mihály és fiai élő és rendkívül aktív tagjai voltak a mihálytelki paprikatermesztő közösségnek. Az 1847-ben született Szánthó Mihály, Tóth János társaságában, 1888-ban alapított gőzmalmot Szentmihálytelken. Ahogy sok más paprikás példáján is látjuk, elsődlegesen ők is gabonaőrléssel foglalkoztak, majd később átálltak a fűszerpaprikára. Szánthó Mihály két fiával, Lajossal (1887-1965) és Józseffel (1893-1979) 1909-ben alapított közös céget, Szánthó és Fiai néven. A Szánthó-testvérek újító ötleteikről, merész vállalkozásaikról váltak híressé. Az egyre inkább fellendülő fűszerpaprika-termesztésben meglátták a lehetőségeket, ezért a feldolgozást szerették volna még hatékonyabbá tenni. Hogy ez sikerült is nekik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint „Eljárás és gép paprika feldolgozására” című, 1929-es szabadalmi kérelmük, melyet egy évvel később sikerült is okiratra váltaniuk.

A család fordulatos története természetesen nem csak sikerekből áll. A Szánthó fivérek életének minden bizonnyal egyik legfelkavaróbb epizódja a paprikalázadás esete, mely  éppen 100 évvel ezelőtt, 1919-ben kezdődött. Közvetlenül az új paprikarendelet megjelenése után az éppen francia megszállás és kormányzóság alatt álló Szegedről a gyógynövény-kirendeltség két megbízottat delegált Szentmihálytelkére. A paprikaellenőrök feladata a paprikaminősítések teljesítése lett volna.

A mihálytelki paprikások azonban rendkívül ellenségesen fogadták őket. A két paprikaellenőr meg is futamodott, majd rendőrök védelme alatt tértek vissza. A szentmihálytelkiek azonban kőzáport zúdítottak rájuk, a kirendeltségnek szinte minden tagja megsérült. Jónak látták hát ismét visszavonulni, később pedig egy ötventagú különítménnyel szálltak ki harmadszor is Szentmihálytelkére. A faluban félreverték a harangokat, a paprikások ásóval-kapával támadták a városi kirendeltséget. Pottyondy Miklós, a rendőri egység vezetője, tüzet parancsolt, belelőttek a tiltakozók tömegébe. Az összecsapásnak két halálos áldozata és számos sebesültje volt.

A paprikalázadás ügye azonban még korántsem ért véget. A történetnek ezen a pontján valószínűleg egy résztvevő sem sejtette, hogy az események évekig tartó bírósági huzavonát indítottak el.

The post Malomalapítás, szabadalom, paprikalázadás. A Szánthó család regényes története appeared first on PaprikaMolnár.

Tizedik születésnapunkról már többször is megemlékeztünk, arról azonban eddig nem esett szó, mi adta az ötletet a Múzeum létrehozásához. Egy iratcsomótól jutottunk el a múzeumig.

Minden egy hagyaték megvásárlásával kezdődött. A Röszkei Paprika Múzeum 2008-as megnyitása előtt Molnár Albert jutott hozzá a Szánthó család hagyatékához egy gyűjtőtől. Az irategyüttes fantasztikus információkat őriz. Dokumentálja, hogyan fordultak a gabonamolnárok a fűszerpaprika irányába, milyen bevételek és kiadások merültek fel egy paprikamalom üzemeltetése során, milyen szerepet vállaltak a molnárok szülőfalujuk közéletében. Egyszóval maga a múzeumig vezető út. Komplex képet ad egy vállalkozás mindennapjairól a 20. század első felében, és a Röszkei Paprika Múzeum gyűjteményének gerincét képezi.

Kik is voltak a Szánthó testvérek? A szentmihálytelki illetőségű család tehát kezdetben gabonaőrléssel foglalkozott, majd az 1800-as évek végén átállt a fűszerpaprikára. Döntésük nem volt rendhagyó, követték az időszak más gabonamolnárainak mintáját. Paprikafeldolgozással a Szánthó Mihály és Fiai elnevezésű cég 1909-től foglalkozott. Szánthó Mihály és fiai (József és Lajos) pedig a dokumentumok tanúsága szerint sokoldalúan képezték magukat, a közösség megbecsült tagjai voltak és kreatív, új ötletekkel igyekeztek fellendíteni malmuk termelését.

Utóbbira a legjobb példát a Szánthó-fivérek 1930-as szabadalma jelenti. Az „Eljárás és gép paprika feldolgozására” című beadvány 1929. március 5-én kelt, és alig egy évvel később – pontosabban a következő év január 8-án – meghozta a testvéreknek a hitelesített szabadalmi okiratot. A gépesítéssel elérték, hogy malmuk magasabb termelékenységi fokon működjön, de a paprika minőségében se essen kár. A korszerű berendezésnek még szegedi egyetemista csoportok is a csodájára jártak.

Műszaki tehetségük mellett azonban jellembeli értékeik is említést érdemelnek. Néhány évvel a sikeres szabadalmaztatás után, 1936-ban, nyilvánvalóvá vált, hogy a mihálytelki hívők kinőtték az elemi iskola irodahelységét, ahol addig (jobb híján) a szentmiséket tartották. Szánthó Lajos volt a templomépítő-bizottság elnöke, és amellett kardoskodott, hogy minél előbb készüljön el az új templom. Érdekesség, hogy Ládbi István, a másik szentmihálytelki malomtulajdonos ellene szavazott. Szánthó Lajos törekvéseit azonban a csandái püspök, Móri Glattfelder Gyula is támogatta, így Szánthó bizottsága megkezdhette a gyűjtést. Az adományokról a Szánthó-hagyatékot jellemző precizitással vezettek feljegyzéseket, így a templomépítő-bizottság munkája is jól nyomon követhető. 

The post A gabonától a paprikáig – Egy iratcsomótól egy múzeumig appeared first on PaprikaMolnár.