A Szánthó-ház az 1950-es évek elején

Horvay János, akinek az Emlékek a Szánthó-házról és a Horvay családról című fejezetet köszönhetjük, már kisgyermekkorában az épületbe került. Bérlőként, hiszen a II. világháború vége és a kommunista hatalomátvétel után az új politikai közeg nem kedvezett a Szánthó családnak. Magántulajdonukat államosították, meg kellet válniuk a malmuktól és a lakóházuktól is. Horvay János így emlékszik vissza gyermekkorának helyszínére:

„1949-ben születtem, és 1950-ben kerültünk Szentmihálytelekre, ott utaltak ki a családunk számára egy lakást. A korábban Szánthó-házként ismert új otthonunk az IKV tulajdonában állt akkor, amikor bérlőként oda költöztünk, és lakbért fizettünk.

Amikor a faluba költöztünk, új otthonunkban, a téglából készült épületben csodálatos volt minden. A szobák parkettásak, a négy méter magas lakosztály plafonja stukkóval díszített, a dupla szárnyú ajtókon és ablakokon rézkilincs. Volt már villanyvilágítás, de lehetett ott egykor egy hatalmas csillár is, melynek közepén egy petróleumlámpa, körben pedig gyertyák voltak öntöttvas gyertyatartókban…

Angol WC másutt biztosan nem épült még akkoriban a faluban egy házban sem, de itt az is volt már, mint ahogy külön fürdőszoba is…”

Az épület részletei és további sorsa

Horvay János visszaemlékezései világosan mutatják, milyen sok megmaradt a Szánthó-ház régi fényéből, még eredeti tulajdonosainak távozása után is:

A Szánthó-ház

„Sokan azt hitték akkor, sőt azóta is azt hiszik az egykori osztálytársaim, hogy mi gazdagok voltunk, valószínűleg a szép ház miatt, melyben laktunk…

A malom épülete – mint említettem – akkor már nem működött, gabonát tároltak benne, több méter magasan állt a termény. Mi gyerekként az emeleti gerendáról ugráltunk a búzába, és élveztük, ahogyan derékig belesüppedünk.

A ház előtti szökőkutas szép kert, ami az alsó kocsiútig kiért, és kerítéssel volt körbevéve, járda kialakítása miatt át lett törve…A kert ezután már nemigen volt gondozva.”

A Horvay család 1976-ban hagyta el az egykori Szánthó-házat, beköltöztek Szegedre. Utánuk már nem következtek újabb bérlők, az épületet a TSZ kezdte használni, a padláson sokáig gabonát tároltak. A jelentős súly károkat okozott a ház szerkezetében, a körültekintő használat hiánya pedig végül (a 2000-es évek elején) a lebontásához vezetett.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Malomtulajdonosok modern otthona: A Szánthó-ház appeared first on PaprikaMolnár.

Mielőtt azonban egy kiállítóhely épült volna az emlékük köré, Szánthó Mihály és fiai élő és rendkívül aktív tagjai voltak a mihálytelki paprikatermesztő közösségnek. Az 1847-ben született Szánthó Mihály, Tóth János társaságában, 1888-ban alapított gőzmalmot Szentmihálytelken. Ahogy sok más paprikás példáján is látjuk, elsődlegesen ők is gabonaőrléssel foglalkoztak, majd később átálltak a fűszerpaprikára. Szánthó Mihály két fiával, Lajossal (1887-1965) és Józseffel (1893-1979) 1909-ben alapított közös céget, Szánthó és Fiai néven. A Szánthó-testvérek újító ötleteikről, merész vállalkozásaikról váltak híressé. Az egyre inkább fellendülő fűszerpaprika-termesztésben meglátták a lehetőségeket, ezért a feldolgozást szerették volna még hatékonyabbá tenni. Hogy ez sikerült is nekik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint „Eljárás és gép paprika feldolgozására” című, 1929-es szabadalmi kérelmük, melyet egy évvel később sikerült is okiratra váltaniuk.

A család fordulatos története természetesen nem csak sikerekből áll. A Szánthó fivérek életének minden bizonnyal egyik legfelkavaróbb epizódja a paprikalázadás esete, mely  éppen 100 évvel ezelőtt, 1919-ben kezdődött. Közvetlenül az új paprikarendelet megjelenése után az éppen francia megszállás és kormányzóság alatt álló Szegedről a gyógynövény-kirendeltség két megbízottat delegált Szentmihálytelkére. A paprikaellenőrök feladata a paprikaminősítések teljesítése lett volna.

A mihálytelki paprikások azonban rendkívül ellenségesen fogadták őket. A két paprikaellenőr meg is futamodott, majd rendőrök védelme alatt tértek vissza. A szentmihálytelkiek azonban kőzáport zúdítottak rájuk, a kirendeltségnek szinte minden tagja megsérült. Jónak látták hát ismét visszavonulni, később pedig egy ötventagú különítménnyel szálltak ki harmadszor is Szentmihálytelkére. A faluban félreverték a harangokat, a paprikások ásóval-kapával támadták a városi kirendeltséget. Pottyondy Miklós, a rendőri egység vezetője, tüzet parancsolt, belelőttek a tiltakozók tömegébe. Az összecsapásnak két halálos áldozata és számos sebesültje volt.

A paprikalázadás ügye azonban még korántsem ért véget. A történetnek ezen a pontján valószínűleg egy résztvevő sem sejtette, hogy az események évekig tartó bírósági huzavonát indítottak el.

The post Malomalapítás, szabadalom, paprikalázadás. A Szánthó család regényes története appeared first on PaprikaMolnár.

Bizonyára sokan emlékeznek Szögi Antalra és családjára, akik a Hűvös közben laktak egykor. Ők is foglalkoztak paprikakikészítéssel. Idős Szögi Antalné mindig azzal biztatta a panaszkodó, fiatal munkásokat, hogy „nézzétek lányok, én is dolgozok, és az enyémet egy csöppet sem csípi!” Mivel a mag mosása több órát is igénybe vett, és sokan várakoztak a kutaknál, nem mindenki került sorra az ősz folyamán – hiába volt a faluban négy helyen medence, azaz a két malomban, a falu közepén és a felső végén– ez a munkálat a télbe is átnyúlt. Azok jártak jobban, akik ezzel még ősszel végezni tudtak, mert sokan a téli mosás alkalmával egy életre szólóan felfáztak, hiszen a medencében végzett munka közben gyakran ruhájuk alját jégcsapok ékesítették. Az őrlés a Lábdy- illetve a Szánthó-malomban történt.

A múlt század első felében a malmok éjjel-nappal működtek, annyi volt a darálnivaló. Lábdy Mária (1914-2007) így emlékezett vissza édesanyjára, Lábdy Ákosnéra, aki férjével üzemeltette a malmot: „Éjjel is ment a malom, anya akkor sem feküdt le, vagy ha igen, ruhástól. A falusiak a főmolnárnak mindig borravalót adtak. Vett is rajta bort, és ittak éjszaka. Anya meglátta, mérges lett, szó nélkül kivágta az üveget az utcára. Mondták is neki, hogy Naccsága, nem tudna inkább aludni?”

A paprika értékesítése az 1930-as, 40-es években minta alapján történt. A paprikaellenőrök még a malomban mintát vettek az őrleményből, és megállapították, hogy első-, másod- vagy harmadrendű, majd leplombálták a fűszert tartalmazó zsákokat. A termelők a mai Bartók térre – az volt egykor a paprikapiac, neve akkoriban Valéria tér, Paprika tér volt – csak a mintát vitték el, ami alapján a kereskedők el tudták dönteni, hogy megveszik-e a paprikát.Ha minta után elkelt, Jung Jenő közeli élelmiszerboltjából telefonáltak haza, azaz a malom irodájába, ahol Lábdy Mária fogadta a hívásokat. Igen, ezen a két helyen már a háború előtt is biztosan volt telefon! A malom gazdasági ügyeit a mai rendőrörs, vagy ha úgy tetszik egykori gyógyszertár épületében intézték, itt várták a telefonhívást, mely szerint ha elkelt a paprika, már indulhatott is a gazda a zsákokkal megrakott lovas kocsival a városba, a paprikapiacra, ahol már fizette is a kereskedő a fáradságos munkával előállított, messze földre készülő, még a legrosszabb ételt is megízesítő, piros, szeretnivaló fűszert, Szentmihály büszkeségét.

Lábdyéknak nemcsak telefonjuk volt, hanem autójuk is, az ún. Magomobil, melyet 1928-ban vásároltak. Nagy szó volt ez akkoriban, sőt szenzáció – főleg amikor nő vezette, azaz az egyik Lábdy lány, Erzsébet – mert csak nekik, és a Textilgyár tulajdonosának volt autója abban az időben Szegeden. Lábdyékat nagyon szerették a faluban, minden lakodalomba meghívták és el is vitték őket lovaskocsival, méghozzá úgy, hogy nem lovak húzták a fogatot, hanem a vendéglátók saját maguk, a malmosék iránti tiszteletük és szeretetük jeléül.

Szánthóék malmát két fiútestvér, Lajos és József működtette. Őket is szerették, de Lábdyék valamiért népszerűbbek voltak, hozzájuk többen jártak, és talán ezért tudtak a mai kultúrház épületében egykor működő, saját maguk építette malmuk mellett még egy épületet – Farkasék darálóját –  megvenni, és munkájukat ezzel is kibővíteni. Ez lett Lábdyék kis malma, ott ma élelmiszerbolt működik. A Lábdy-malmot 1948-ban államosították, az 1910-es évek végén a Ruhr-vidékről hozatott modern gépeit szétverték és ócskavasként eladták.

Amikor már nem működtek a malmok, a Paprikafeldolgozó Vállalat (Paprikabeváltó) vette át a szerepüket. Ez úgy működött, mint egy bank. Szögi Antal így emlékezett vissza: „Otthon volt a padláson a sok zúzott paprika, olyankor vittük a beváltóba, amikor gyorsan kellett egy kis pénz valamire. Egyébként a padláson jól elvolt, nem kért kenyeret, jól meg volt szárítva, és nem penészedett. Olyan sok volt, hogy az előző évi mindig megérte az újat, de semmi baja nem volt”.

A paprikát, ha már a magját szétszórták, össze is kell szedni – tartja a mondás. Napjainkban is teszik ezt sokan, fő munkájukként, vagy másodállásban, fizetésük kiegészítéseként. A munka fáradságos, de egyszerűbb, mert a szárítás gépesített, az őrlés pedig házilag megoldott. Paprikapiac nincs, az jár jól, akinek vannak megszokott vevői. Hamarosan ismét lehet érezni a levegőben az ősz beköszöntét jelző, száradó paprikaillatot, ami Szentmihályt páratlanná teszi a környező települések között.

The post Szentmihály II. A Lábdy- és a Szánthó-malom appeared first on PaprikaMolnár.