A Szeged Napja Ünnepségsorozat

A programsorozat, ami vitathatatlanul Szeged egyik legnagyobb turisztikai vállalkozása, holnap indul. A számtalan szórakozási lehetőség közül a 29. Szegedi Borfesztivált kell első helyen említeni.

A bortermelők ezúttal is a Széchenyi téren felállított standoknál mutatkoznak be, a kóstolgatást itt érdemes kezdeni. A fizetési rendszerről, a különböző poharakról és az idei év egyedi ajándéktárgyairól Rácz Attila, a Fesztivál szervezője adott részletes interjút.

Az esemény gasztronómiai részét természetesen nem csak a borok képviselik. A Kézműves- és Gasztroudvar kínálatában az erdélyi kürtőskalács, az őrségi lepény, de még az ázsiai streetfood is terítékre kerül.

A Dóm téri kavalkád nagyszámú koncertjét itt lehetetlen lenne felsorolni, de annyi biztos, hogy a széles zenei repertoárban mindenki talál majd kedvére valót.

Ugyanez elmondható a május 24-25-re tervezett Hídivásár kincseiről is. A Híd utcán és a Belvárosi hídon 250 hazai kézműves kínálja majd a portékáját: Az egyedi tervezésű ékszerek, bőr lábbelik és kerámiatárgyak között népművészeti ihletésű viseleti darabok is feltűnnek majd.

A kép forrása: szegediborfesztival.hu

Ha pedig népművészet, a Somogyi utcai Paprika&FolkArt nevű boltunkat is meg kell említeni, hiszen igazán közel lesz a belváros lüktető eseményeihez. Reméljük, ha vásárhelyi hímzést vagy kalocsai ornamentikával díszített vázát keresnek, hozzánk térnek majd be.

Amit a röszkei kitérő kínál

A Paprika&FolkArt üzletből pedig egyenes út vezet a röszkei Paprika Malom és Múzeumba. Ez a röszkei kitérő már csak azért is megéri a fáradtságot, mert Szeged igazi szimbóluma – a szegedi paprika – itt válik igazán láthatóvá.

A PaprikaMolnár Kft. a gyártás és a hagyományőrzés különleges szintézisét valósítja meg. A Szeged Napja alatt érkező látogatók, mivel éppen a palántázás ideje lesz, a növény fejlődésének legkorábbi fázisaival is megismerkedhetnek.

A röszkei kitérő azonban ennél sokkal többet kínál: A Paprika Múzeum tárlatvezetésén megtudhatjuk, miként fejlődik a palántákon piros paprikahüvely, és hogy hogyan lesz a paprikából a legismertebb magyar fűszer. A fűszerből pedig „Szeged vére”, a város igazi sajátossága.

A röszkei kitérő a termesztés és a feldolgozás, a múltidézés és a hagyományőrzés igazi esszenciáját nyújtja. Szeretettel várunk mindenkit! Javasoljuk az előzetes bejelentkezést, elérhetőségeink megtalálhatók a honlapunkon.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

A képek forrása: szegediborfesztival.hu

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szeged Napja, röszkei kitérő appeared first on PaprikaMolnár.

Szeszélyes évszakok

Az időjárás nagy úr, minden mezőgazdasági munka meghatározója, felülbírálója és nemegyszer elrontója. Aki növénytermesztéssel foglalkozik, pontosan tudja, milyen kérlelhetetlenek az esőfelhők vagy a gyors lehűlések. Idén nem igazán tudtuk, mire számítsunk, hiszen a február olyan enyhe volt, mint az április, tavasz elején pedig olyan zordra fordulta az idő, hogy akár tél is lehetett volna. Aztán eljött az ültetés hónapja, a május, olyan szeszélyesen mint… az április.

A kiültetés hagyományosan mindig Fagyosszentek (Pongrác, Szervác és Bonifác napja, május 12-14.) után történt, amikor már nem számítottak komoly lehűlésre. Tavaly a Fagyosszentek ugyancsak hallattak magukról, idén már kicsit kiegyensúlyozottabb volt az időjárás.

A csütörtökre jósolt esőt nagyon várjuk, az utóbbi évek általános tapasztalata, hogy abból mindig kevés van. Igaz, akár megérkezik, akár nem, mindenképpen sokat kell locsolnunk. Nagy a szárazság.

Palántaszezon a Hídivásárig

A hétfői ültetés során Bolero-palánták kerültek a földbe, némelyiket tápkockás módszerrel neveltük, de voltak közöttük tépettek is.

Utóbbiak szórt vetés után, fólia alatt növekedtek. Kedden már tápanyagozással és tolikapázással folytattuk.

Idén úgy gondoltuk, a palántaszezon fogalmát az ültetésen túlra is kiterjesztjük. Vendégeket hívunk és közösségi élménnyé formáljuk a kerti munkát!

Említettük már, hogy a Hídivásár hétvégéjén – azaz május 25-26-án – mi is nyitva tartunk és programokkal készülünk. Tárlatvezetést tartunk a Paprika Múzeumban, filmet vetítünk, a gyerekeket pedig interaktív programokkal várjuk. Nagy szerepet szánunk a biodiverzitás jegyében fejlesztett bemutatókertünknek is. Az eseménnyel az MTVSZ (Magyar Természetvédők Szövetsége) „A mi sokszínű kertünk” című projektjéhez csatlakozunk. A kezdeményezést az Agrárminisztérium is támogatta. Aki szívesen tudna meg többet a programról, annak ajánljuk az MTVSZ kiadványait.

Szeretettel várunk mindenkit május 25-26-án! A hétvégén még a TuliPengők beváltására is van lehetőség!

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Palántaszezon, 2024. Ismét ültetünk! appeared first on PaprikaMolnár.

Szegedi vásárok. A szabad királyi várostól az interetnikus kapcsolatokig

Szeged előnyös földrajzi fekvése magától értetődően katalizálta gyors gazdasági növekedését. A Maros és a Tisza összefolyása természetes találkozóponttá tette, a vízi út használata pedig a szállítás terén jelentett lehetőségeket. A Máramarosból, illetve Erdélyből leúsztatott fa a várost óriási területeket kiszolgáló faelosztóhellyé fejlesztette. Az épületfán kívül Szeged nagy sótára miatt is jelentőséggel bírt, a sóraktárak is az áruforgalmat élénkítették. A kedvező körülmények hatására szeged már 1498-ban elérte a hazai városfejlődés legmagasabb fokát, szabad királyi város lett. Innentől kezdve különleges jogok és kiváltságok garantálták fejlett árucseréjének kibontakozását.
Szeged forgalmazható javait, ahogy Bálint Sándor is leírja, elsősorban a Tisza biztosította. Az eredményes halászat a szegedi halpiac felvevőkörét még az országhatárokon túlra is kiterjesztette. A szegedi vásárok ugyanis nagy számban vonzották a román és szerb ortodox vallású látogatókat, akik itt szerezték be a szigorú böjtökhöz szükséges sózott, szárított halat.

Nagyvásár, hetivásár, vásárfia

A szegedi vásárrend még a 19. század során is öt nagyvásár-napot jelölt meg az évben: Az első a Donát-napi (február 17-i) volt, melyet a következő napokon követtek vásárok: Május 5-én, július 31-én, október 10-én és november 30-án. A nagyvásárok egy teljes hétig, vasárnaptól vasárnapig tartottak, a vár és a város közötti területen rendezték őket, a kedvükért pedig az egész magyar nyelvterületről érkeztek eladók és vevők. Valamivel kisebb léptékűek voltak a hetivásárok, ezeket minden szerdán és szombaton megrendezték. A nagykereskedők itt már nem jelentek meg minden alkalommal, de az árukészlet a hetivásárokon is bőséges volt.
Bálint Sándor szerint a vásárok (pontosabban a hetivásárok és a piacok) két, sajátosan „szegedi” árucikkel rendelkeztek. Ilyen volt a Klauzál téren árusított kenyér és a Széchenyi téren forgalmazott paprika.

A kép forrása: Arcanum.com

A vásárok, nyilvánvaló gazdasági oldalukon kívül, számos szociális vonatkozással is bírtak. Meghatározták a parasztok és iparosok rendszeres útjainak idejét és irányát, találkozási helyek voltak, színfoltok a hétköznapok sorában. Számos új együttműködést (És nemegyszer házasságot is! Lásd: leányvásár) rendeztek el a vásári forgatagban.

A vásárra utazó családfő gyakran apró ajándékot, vásárfiát, vitt magával háza népének. Talán a faragott játékok, mézesbábok és szépítőszerek teremtik meg az elsődleges kapcsolatot a régi szegedi vásárok és a mai Hídivásár között. Utóbbi inkább szórakozás, mint gazdasági törvényszerűség, a belvárosi hídon kapható kézművesremekek már egy egészen másfajta életforma vásárfiái.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Vásárfia eladó! Vásárok a régi Szegeden appeared first on PaprikaMolnár.

Az időpont manapság valószínűleg sokakban a Szeged Napja Ünnepségsorozat asszociációját kelti, melyre idén május 17 és 26. között kerül sor. A Borfesztivál, a Hídivásár és a további kellemes szabadidős programok lehetőségén túl néhány történelmi pillanat visszaidézésére is módunk nyílik. Hiszen az elmúlt 3 évszázadban annyi jelentős esemény határozta meg a város sorsát!

A lakosságnak szembe kellet néznie járványokkal, tűzvészekkel és elsősorban egy minden képzeletet felülmúló árvízzel. A város jelentős szerepet játszott két forradalomban és két világháborúban, a megrázkódtatások ellenére azonban komoly eredményeket – például egy Nobel-díjat érdemlő kutatást – is produkált. Továbbá folyamatosan bebizonyította, hogy összefogással és szorgalommal az újrakezdés mindig lehetségessé válik.

Szeged története a fűszerpaprika története nélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért a következő felhívással, bemutatkozással szeretnénk minden kedves olvasót a paprika (és egyben Szeged) múltjának közös kutatására invitálni:

Molnár Anita vagyok, a PaprikaMolnár fűszerpaprika gyártó vállalkozás tulajdonosa és a Röszkei Paprika Múzeum alapítója. Évek óta gyűjtöm a paprikás tárgyi eszközöket, történeteket és fotókat. Számomra a paprika nemcsak fűszer, hanem Szeged 20. századi gazdaság- és kultúrtörténetének főszereplője, hiszen Alsóváros, Szentmihály, Röszke, Móraváros, Hattyas és Gyálarét valamikori népe a paprikából élt.

Papika&Chili blog néven cikkeket közlünk hetente a honlapunkon és terveink között szerepel egy Szegedi Paprikás Könyv kiadása, amiben megünnepeljük a 200 éves szegedi paprikás hagyományt. Ehhez a nagy munkához kérjük olyan személyek segítségét, akik valamikor a paprikatermesztésben, -feldolgozásban vagy -értékesítésben dolgoztak. Esetleg a felmenőik foglalkoztak paprikával, és ehhez kapcsolódó fotókkal, dokumentumokkal rendelkeznek.  Rengeteg érdekes részlet rejtőzik a családi történetek között, amit érdemes felkutatni, elmesélni és közkinccsé tenni.

„Szegedet a paprika helyezte Földünk térképére” – mondta egy amerikai magyar  a 20. század elején, amikor a szegedi paprika berobbant a köztudatba. Villámgyorsan elterjedt a magyar konyhában, és a két világháború közötti időben Szeged egyik legfontosabb exportcikkévé vált.

A PaprikaMolnár Kft. egyedülálló módon ötvözi a gyártást a hagyományőrzéssel. Malmunkban őrleményeket és fűszerkeverékeket gyártunk, és Múzeumunkban bemutatjuk a szegedi paprikakultúra 200 éves történetét, megelevenítve mindazt a kemény munkát, amivel a szegediek létrehozták a magyar konyha alapvető fűszerét. A Múzeumba látogatók betekintést nyerhetnek a Malomba, paprikát kóstolhatnak és frissen őrölt paprikát vásárolhatnak.

The post Szeged története elképzelhetetlen paprikatörténet nélkül appeared first on PaprikaMolnár.

A javában zajló Szeged Napja Ünnepségsorozat kapcsán ebben a bejegyzésben lássuk a város egy emblematikus tárgyának rövid történetét! A paprikához hasonlóan a kézzel varrott és hímzett, díszes papucsot is igazi hungarikumnak, sőt szegedikumnak tartjuk. Ha azonban a lábbeli eredetét vizsgáljuk, az idegen hatásokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Maga a papucs szó ugyanis török eredetű, első előfordulását 1592-ben jegyezték le, és a viseleti darab csak az oszmán hódítókkal jelent meg először Magyarországon. Érdekesség, hogy a papucs egy, a Dél-Alföldön általánosan ismert, korai népmondában is szerepel. Eszerint a harcias szegedi menyecskék a „körülöttük legyeskedő” Hóbiárt basát papucsuk sarkával ütötték fejbe.

Ahhoz, hogy a papucs általános, utcai viseletté válhasson, természetesen szükség volt bizonyos infrastrukturális fejlesztésekre. Míg az utak sárosak voltak (a szorosan vízhez kötődő Szegeden ez pedig gyakran megesett), a papucs kinti viselésre nem volt alkalmas. Az 1879-es nagy árvíz után azonban az újjáépített város útjait kikövezték, így a 19. század utolsó harmadában a papucs egyre népszerűbb utcai viselet lett, csizmát pedig már egyre kevesebben hordtak.

Bizonyára sokan hallották már a mondást, miszerint „a szegedi papucsnak párja nincs”. Ez azt jelenti, hogy az eredeti lábbeli forgatós volt, tehát a jobb és a bal lábra készült darab megegyezett. A papucs „szegediségét” alapvetően a minta adja, a piros vászonra hímzett kalászok, nefelejcsek, pipacsok, gyöngyvirágok. Bizonyos típusok bojtosak vagy szalagosak voltak, sőt, különleges alkalmakkor fehér szegedi papucsok is készülhettek, ezeket menyasszonyok hordták az esküvőjükön.

A szegedi papucskészítés ikonikus alakja a népi iparművész Rátkai Sándor volt. A 2011-ben elhunyt papucsos mester már gyerekkorától tanulta a lábbelikészítés csínját-bínját, utolsó éveiig dolgozott a papucsokon, gyakran napi két párat is elkészített.

A szegedi papucs ma is a hagyományos módszerrel, kézi varrással készül, egy pár körülbelül tíz órányi munkát követel. A hagyományt ma Szegeden a Sallay-műhely folytatja, Sallay Tibor maga is Rátkaitól tanult. Bár a papucsok ma már sokkal kevésbé keresettek, mint a századfordulón (főleg külföldiek, gyűjtők és néptánccsoportok vásárolják őket), a kalocsai mintához hasonlóan talán a divat jelenti a túlélési lehetőségüket. Sallay Tibor és felesége, Sallay Zsuzsa egy családi vállalkozás keretein belül egyszerre őriznek hagyományos tudást és derítik fel annak jelenkori érvényesülési lehetőségeit.

The post Egy „párjanincs” lábbeli története. Szegedi papucs akkor és most appeared first on PaprikaMolnár.

A ma már hungarikumként tisztelt paprika valójában amerikai eredetű növény. Már Kolumbusszal eljutott Európába, igaz, hogy az Óvilágban kezdetben csak dísznövényként használták. Szeged népével a paprikát valószínűleg a ferencesek ismertették meg. Kolostori gyógynövényes kertjeikben a növény is megtalálható volt, amit a hideglelés orvoslására használtak.

A paprika igényeinek kifejezetten megfeleltek a Tisza által gyakran elöntött, feketehomokos területek. A fűszerpaprika termelése a 19. század közepéig tulajdonképpen nem számított a város húzóágazatának, megmaradt háziipari szinten. Néhány évtized leforgása alatt azonban a feldolgozás óriási méreteket öltött, és ezzel párhuzamosan a kereskedelem is jelentősen megélénkült. A paprikát már főterményként kezdték ültetni, kialakult a növény tömeges termelése. Továbbá érzékelhető volt a termelésre specializálódott alsóvárosi parasztcsaládok gyors polgárosodása és a város intenzív fejlődése.

Míg korábban egy-egy család külűvel törte a paprikát, addig a 20. század elejétől már gőzmalmok létesültek, és a paprika-feldolgozás összetett iparággá nőtte ki magát. Számos felvásárlócég jelentkezett, különféle termesztő csoportok alakultak, a termelők, a kikészítők, hasítók és a malmosok feladatai differenciálódtak.

Az első világháború előtt egy hold paprika már 400-800 koronát jövedelmezett. Bár a világháború és Trianon visszavetette a város és a termelés fejlődését, 1934-ben újabb lökést kapott a szegedi paprikatermesztés. A várost és környékét ekkor nyilvánították zárt tájkörzetnek, tehát a kieső területeken termelt paprikát már nem lehetett szegediként eladni.

A 18 magánkézben lévő paprikamalom szimultán működését, az 1942-ben megépült új szegedi paprikafeldolgozó-üzem egységesítette. Az 1950-es évek államosításai nyomán megalakuló szegedi paprika vállalat volt azon kevés szektorok egyike, ahol még a maszek és a kistermelői ág fogalma valamennyire érvényesülhetett.

A paprikatermesztés és –feldolgozás ma is számos szegedi és Szeged környéki embernek biztosít megélhetést. A fűszerpaprika-őrlemény a város arculatának részévé, emblematikus termékévé vált.

The post „Szegedet a paprika helyezte földünk térképére” appeared first on PaprikaMolnár.