Bálint Sándor: A szegedi paprika termesztése

A paprikás népélet kutatásának alfája és ómegája Bálint Sándor. 1959-es, A szegedi paprika termesztése című cikkében a szárítástól a törésig, a hasítók társadalmi helyzetétől a fűszer széleskörű exportjáig minden terítékre kerül.

A kutató a kemencében való szárítás módszeréről így ír: „A feldolgozás módjáról legkorábbi adataink a XVIII. század legvégéről, HOFFMANSEGG német utazó tollából maradtak ránk, aki többek között elmondja, hogy a paprikát, „ha már megérett, felfűzik és felakasztják, azután sütőkemencén megszárítják és összetörik”.

Ebben az időben, tehát a XIX. század fordulóján — a néphagyomány is így tudja — a paprikaipar még inkább az asszonyok és gyermekek dolga volt. A család férfi tagjai részben egyéb munkájuk miatt kevéssé vettek részt benne.

Téli időben a szegényebb családok más munkájukból már kikoptak és beszorultak a szobába. Hogy tétlenül ne töltsék az időt és a kemencében se égjen tűz hiába, a füzéreket a kemencében megszárították. Ez sokszor kenyérsütés után történt. Naponta kétszer is, reggel és este befűtöttek a kemencébe.”

Paprika a kemencében: A szárítás menetrendje és eszközkészlete

A leírás folytatásából kiderül, hogy a hőfok beállítására és az időtartamokra szigorú szabályok vonatkoztak: „A fűtés után mintegy fél óráig vártak, amíg a heve lë nem esött, vagyis amíg egy kissé ki nem hűlt. Ekkor kihúzták a parazsat, kisöpörték a kemencét a pemetölő néven emlegetett, vízbe mártott, nagy nyelű söprűvel.

Ezután a kemence nagysága szerint 5-10 füzért beraktak. Egy kis negyedóra múlva megeresztették a gőzét: az előtét, vagyis a kemence leemelhető ajtaját rövid időre levették a kemence szájából. Ezt néhányszor megismételték, azután pedig a paprika benn maradt estig. Ekkor kiszedték, a kemencét újra fűtötték és a paprikát még egyszer berakták.

Éjszakára kis pálcikát tettek az előte alá, hogy a gőz kijöhessen. Ha a paprika most sem száradt meg, akkor a fűtést az elmondott módon harmadszor, sőt negyedszer is megismételték. Csak tavasz felé kellett kétszer fűteni, mert akkor már a böjti szelek az ereszet alatt jól megfújták a füzért és így a hüvely szikkadt volt.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Téli életképek I. Paprika a kemencében appeared first on PaprikaMolnár.

A mihályteleki palánták felvevőköre

A Szeged-Szentmihályon hajtatott paprikapalántákra – ahogy a kiadványban is olvashatjuk – rendkívül sok termelő tartott igényt:

„A szentmihálytelekiek termesztették a paprikapalántát a szegedi nagytájnak a Mórahalomtól Csólyospálos-Szatymaz-Bakson át Kiskunhalasig terjedő, homoki tanyáskörzete számára, egészen a jelzett terület villamosításáig. Szentmihályteleki palántából nevelték a paprikát Jánoshalmán és Albertirsán is. Az itteni, kötött talajon az állandó jelleggel nagy kézimunka- és vízigényes palántanevelésnek adottak voltak az ideális föltételei, ugyanis a kicsi beltelkek kertjeiben mindig szem előtt voltak az alagútsátrak. Mindehhez hozzátartozik az az évszázados tapasztalat, amelyet a helybeliek a paprikatermesztésben őseiktől megszereztek, a palántanevelésnek ugyanis csak nagyon kevesen értették a módját.”

Hogy a palánták állapota mennyire meghatározta tulajdonosaik életét, azt a következő interjúrészlet nagyon jól érzékelteti: „Páni félelem élt bennünk, ha a paprikapalántán netán az >>újhitűség<< jelei kezdődtek. Ilyenkor összecsavarodott a levél, mintha kibodorították volna, apró, idétlen termése pedig használhatatlanul korcs volt. És ellene semmit nem tudtak tenni.” (K. L.né, 1975.)

A tömött járműsoroktól a villamosításig

Az idézett fejezet a palánták hatalmas vevőkörétől a villamosítás okozta visszaesésig nyújt még információkat:

„A tavasz kezdetével szinte járműkaravánok – személygépkocsik, utánfutók, oldalkocsis motorkerékpárok és kerékpárok – hada lepte el a szentmihályteleki utakat, amin jöttek az itt nevelt palántákért. A falun belül általában állandósult egy-egy terület vagy család távoli vevőköre, amelyik ugyanahhoz a gazdához járt vissza hosszú időn át palántáért. A kezdetben kereskedelmi kapcsolat több esetben is családivá alakult.

Ez a gyakorlat a homoki tanyavilág villamosításával szűnt meg, amikortól jó odafigyeléssel és a motoros kutak segítségével területenként néhány – mindenütt csak odavándorolt szegedi – gazda maga neveli a palántákat. Ma csupán Csongrádról és Kistelekről vásárolnak szentmihályi palántát, mivel általánosan is csökkent a fűszerpaprika fogyasztása.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek V. Palánták a szegedi nagytájnak appeared first on PaprikaMolnár.