Szentmihálytelek, a paprikatermelés egyik bástyája

A Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig A két világháború között című fejezete a paprikatermelés meghatározó voltával indít: „A 20. század elején a tanyai népesség növekedése jelentős volt a belterjes kertkultúrák övezetében, így e faluban is, amely továbbra is Szeged egyik legfontosabb paprikatermő területe. Lakosságának száma erőteljesen növekedett: 1920-ban 1396, 1930-ban 1840 fő volt, ebből 220 a paprikatermelő. Szentmihálytelekiek végezték a paprika-kikészítés nehéz munkáját is, családi és kismanufakturális formában.”

„Tétlenkedni szégyelltek volna.”

Az idézett szövegrészben olvasható Almási Ferenc szentmihályteleki igazgató-tanító szemléletes jelentése is: „…Háziiparral sem foglalkoznak itt, de ez talán abban leli magyarázatát, hogy a paprika kikészítés igénybe veszi idejüket, s ez jobb kereseti lehetőség számukra.” (1931. február 12.)

„Sajátosan értelmezték a dologidőt. Dologidőnek számított minden pillanat, amit a parasztember nem alvással veszteget éppen, vagy nem misehallgatással szentesít ünnepi alkalmakon. Ha a másik embert is erre serkentették, az nem regulázás volt, hanem erkölcsös ügybuzgóság. Igazi paraszt ezt érezte is a vérében.

Úgyszólván felnőttként dolgozott ekkor már mindegyik gyerek a családban. Bár mindig fogadtak napszámosokat is, ez nem a gyerekek kikímélésére szolgált. Éppúgy a szülők sem mentesítették magukat soha a munkától. Tétlenkedni talán egymás előtt szégyellték volna legjobban; nagyapám ereje fogytával is szinte könyörgött a munkáért, s kukoricát morzsolt, hogy a bajait feledhesse egy kicsit.” (K. L.né 1975.)

„Már 10 éves kortól dolgoztak a gyerekek: paprikahányás mezítláb, locsolás, kapálás, csipedés a paprika feldolgozásánál…Télen hasítottunk. Mikor megjöttem az iskolából, szóltak, hogy fiam, tedd le a táskádat, aztán be a szárítóba, s csipedni. Télen kellett földolgozni a paprikát, amit nyáron megtermeltünk.” (K. J. 2001.)

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése júniusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek IX. „Tétlenkedni szégyelltek volna.” Paprikatermelés és paraszti szorgalom appeared first on PaprikaMolnár.

Kisbabával kapálni. A munka és a családi élet összefér

Az Egy szentmihályi asszony emlékei ünnepekről és hétköznapokról című fejezet Kovács Lászlóné, született Varga Rozália közléseit dolgozza fel. Édesanyjáról hosszú sorokat olvashatunk:

„(1940-ben) Anyám úgy oldotta meg a kisbaba gondozását, hogy a tavaszi vetegetésekben, ültetésben, kapálásban se maradjon el. Vásárolt Anyám egy háromlábú spirituszfőzőt a tejforraláshoz, meleg ételt kapott a bébi, a legyek ellen pedig kocsijára hálót varrt a menyasszonyi fátylából. Ha volt a közelben gémeskút, a déli pihenőt maximálisan kihasználva még pelenkát is mosott. Mintha eleve összeférhetetlen lenne a családi élet szépsége a paraszti követelményekkel; s mintha Anyám az árral szemben is be akarná bizonyítani, hogy összefér. Boldog volt a bébivel, aki pedig akadályozta csak a munkában. Dolgozott hát panasz nélkül legyőzhetetlenül.

Végtelenül hosszú volt a kapálni való sor. Szüleim sietve rótták a fordulókat, hiszen megbízható őrzőt állítottak mellém. Bátyám az ő negyedik életévének összes felelősségével himbálgatta a kocsimat, hogy megvigasztaljon… De gyíkok futkostak itt meg ott, kis pillék szálldostak, a kis húgocska meg csak ordít, hiába rángatta a kocsit, ott hagyni sem szabad, mert verés lenne, ahogy már volt is…a kapáért síró föld talán jobban tudott sírni.”

„Mindenhova odaértünk.”

Az idézet folytatásában további emberfeletti erőfeszítésekről olvashatunk – napi rutinként. Az adatközlő kisgyermekkel kapálni járó édesanyja valószínűleg olyan lelkiismeretességgel és szorgalommal gondozta egyszerre családját és a rábízott földet, hogy azt bármelyik modern, karrierépítésre és gyereknevelésre koncentráló asszonytársa megirigyelhetné.

„Egyik kicsi, másik pici! – ezzel a jelszóval biztatta Anyám magát, hogy mindenfajta rászakadó munkát győzzön egyszerre, s el is hitte, hogy győzi. Akkor már volt varrógépe, kis karikahajtós Singer, azon varrt nekem éjjelente tündéri ruhácskákat. A mángorlás is mindig éjszakára maradt…A nagymosáshoz saját főzésű szappant használt akkor még Anyám, s rendkívül precízen keményítette és kékítette az ágyneműket, asztalneműket. A Singer varrógép által felruházkodott a család; Anyám, bár a varrást nem tanulta, nem ismert lehetetlent. Egyaránt kifogástalanul sikerültek a férfi- és fiúingek, alsók, női ruhák és kislányka holmik. A házi műhelyből még két igazi télikabát is kikerült.

A paraszti élet egyik sarkalatos pontja! Minden elvégezve, minden elkészítve, a vacsora sincs elhanyagolva, csak a gyerek nem bírta már, és elszenderedett vacsora nélkül, és az apját emiatt lelkifurdalások környékezik, és az anyja a maszatos álomszuszékra egy takarót terít már gyöngéden…A gyereknek nem volt joga módosítani a munka rendjét. Ünnepeken is >>mindenhova odaértünk<< – mesélte gyakran Anyám.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése májusban-júniusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek VIII. Kisbabával kapálni – Anyák Napjára appeared first on PaprikaMolnár.

A paprikatermesztés és az intenzív kertészeti gazdálkodás

Ez a fejezet az utolsó oldalain közöl egy részletet, a fajtaváltás és a termelési technológia változásairól:
„A szakemberek, a Paprikaföldolgozó Vállalat s a szövetkezet is a kinemesített csípősségmentes fajtákat (dr Obermayer Ernő 47-25-ös fajtája) részesítették előnyben, néhány konzervatív tag azonban megmaradt a maga egyéni művelésre vállalt parcellájában az erős fajtánál, mivel megítélésük szerint az felelt meg a minőség, a koraiság és főleg a megszokottság igényeinek. Több esztendő szükségeltetett ily módon a fajtaváltás általánossá válásához. A termelésben a régi módszerek egy része sem volt már fönntartható, kevesebb lett a fűzés, a hasítás, háttérbe szorultak a kikészítés hagyományos módszerei.”

Termelői találékonyság, válasz a változásokra

A leírás egy interjúrészlettel folytatódik, ami a paprikások ötletes újításait illusztrálja:
„Apámnak mindig nagy kedve volt a paprikához. Többféle talajba ültette, hogy kísérleteivel is segítse aztán a termelést. Otthon saját kezűleg készítette a kis táblácskákat a termelő nevével, címével. S a paprikának szánt terület nagyságának jelölésével; Ilyen táblákat kellett mindegyik gazdának leverni kis karón a szerződéses paprikájába. Jobbára azonban táblácska nélkül is tudták volna a parasztok egymás földjeit, mégis hányszor leugrottak útközben a szekérről, ha különösen szép paprikához értek. S valami közös büszkeséggel olvasták az eső ellen kissé beernyőzött tábláról – ez a Kószó Janié, ez a Csamangó Antal bácsié, ez a Vőneki Lajoséké, ez meg a Lőrincz Janié, emez meg itt a Varga Imréé.
Senki nem kényszerítette a szentmihálytelekieket aztán sem, hogy oly eredeti leleményességgel tegyenek meg minden elképzelhetőt és még az el sem képzelhetőt is a retekért, mindössze az az egyetlen körülmény, hogy a többi lehetőségük mind bizonytalanabb és kétségesebb volt tapasztalataik alapján.” (K. L.né; 1975.)

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése áprilisban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek VII. Termelői kreativitás appeared first on PaprikaMolnár.

Paprika a dohány örökében

Bár Szentmihálytelek – ha mezőgazdasági termelésről beszélünk – a paprikaföldek végtelen sorait juttatja eszünkbe, a 19. század közepéig még egy másik növény termesztésének adott helyet. Ahogy Bálint Sándor is leírta, a paprikakultúra kialakulásának a korábbi dohánytermesztés „ágyazott meg”. A dohány- és a paprikatermesztés közötti váltásról szentmihályi könyvünk is tudósít:

„A dohánytermesztés az 1820-as évektől csökkent le a kereslet visszaesésével, majd az állami monopólium bevezetésével (1851). A paprika pedig Napóleon kontinentális zárlata folytán vált országosan elfogadott fűszernövénnyé, s terjedt el – a kötött, áradmányost talajt kedvelve – az alsóvárosi kertekből kilépve az addig elsősorban szőlő- és dohánykultúrájáról nevezetes Szentmihályteleken is, biztosítva a kertészségek fönnmaradását és fejlődését.

Bálint Sándor igen természetesnek találta, hogy Szeged-Alsóvároson kívül paprikatermesztéssel csak ott találkozhatunk, ahová alsóvárosiak költöztek ki. (Ilyen Szentmihálytelek mellett Röszke és Alsótanya szomszéd határrészei: Nagyszéksós, Domaszék, Mórahalom.)”

A paprikaföldek mint Szentmihály szerves részei

Az újkori betelepülési hullámok és a jellemző gazdálkodási formák c. fejezet Szentmihálytelek és Alsóváros közeli kötődéséről, lakosainak vérségi kapcsolatáról is tudósít. A következő idézet jól szemlélteti, hogy a mihálytelkiek „hazajártak” Szegedre:

„…Szeged-Alsóvárosig kellett hazamennie. Makacsul így nevezték a városba menést, és nem magyarázták meg soha az értetleneknek, mintha ilyen nyilvánvaló tényt illene tudni a rendes szentmihálytelekieknek. (K. L.né)”

Az összefoglalás a paprika domináns gazdasági növénnyé válásával zárul: „A 485 korábbi szőlőparcella nagy részén uralkodó lett a paprika. A dohányhoz hasonlóan munkaigényes növény termesztésében élen jártak az 1-2 holdas örökfölddel rendelkező, alsóvárosi családok, továbbá a bérlő kertészek.

A szegedi paprikatermesztés fölvirágzásában nagy szerepe volt annak, hogy – többek között – a szentmihályteleki parasztemberek is a hasonló dohánytermesztésben már kiváló tapasztalatokat és jártasságot szereztek. A paprikát >>ha már megérett, fölfűzik és fölakasztják, azután sütőkemencében megszárítják, és összetörik<< (Hoffmannsegg német utazó, 18. század vége).

A paprikatermelésnek és háziipari földolgozásának köszönhetően nagyobb volt a jórészt alsóvárosi és helybeli tulajdonú feketeföldek népességeltartó képessége, mint a homokföldeké.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése áprilisban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek VI. Paprikaföldek a dohány helyén appeared first on PaprikaMolnár.

A mihályteleki palánták felvevőköre

A Szeged-Szentmihályon hajtatott paprikapalántákra – ahogy a kiadványban is olvashatjuk – rendkívül sok termelő tartott igényt:

„A szentmihálytelekiek termesztették a paprikapalántát a szegedi nagytájnak a Mórahalomtól Csólyospálos-Szatymaz-Bakson át Kiskunhalasig terjedő, homoki tanyáskörzete számára, egészen a jelzett terület villamosításáig. Szentmihályteleki palántából nevelték a paprikát Jánoshalmán és Albertirsán is. Az itteni, kötött talajon az állandó jelleggel nagy kézimunka- és vízigényes palántanevelésnek adottak voltak az ideális föltételei, ugyanis a kicsi beltelkek kertjeiben mindig szem előtt voltak az alagútsátrak. Mindehhez hozzátartozik az az évszázados tapasztalat, amelyet a helybeliek a paprikatermesztésben őseiktől megszereztek, a palántanevelésnek ugyanis csak nagyon kevesen értették a módját.”

Hogy a palánták állapota mennyire meghatározta tulajdonosaik életét, azt a következő interjúrészlet nagyon jól érzékelteti: „Páni félelem élt bennünk, ha a paprikapalántán netán az >>újhitűség<< jelei kezdődtek. Ilyenkor összecsavarodott a levél, mintha kibodorították volna, apró, idétlen termése pedig használhatatlanul korcs volt. És ellene semmit nem tudtak tenni.” (K. L.né, 1975.)

A tömött járműsoroktól a villamosításig

Az idézett fejezet a palánták hatalmas vevőkörétől a villamosítás okozta visszaesésig nyújt még információkat:

„A tavasz kezdetével szinte járműkaravánok – személygépkocsik, utánfutók, oldalkocsis motorkerékpárok és kerékpárok – hada lepte el a szentmihályteleki utakat, amin jöttek az itt nevelt palántákért. A falun belül általában állandósult egy-egy terület vagy család távoli vevőköre, amelyik ugyanahhoz a gazdához járt vissza hosszú időn át palántáért. A kezdetben kereskedelmi kapcsolat több esetben is családivá alakult.

Ez a gyakorlat a homoki tanyavilág villamosításával szűnt meg, amikortól jó odafigyeléssel és a motoros kutak segítségével területenként néhány – mindenütt csak odavándorolt szegedi – gazda maga neveli a palántákat. Ma csupán Csongrádról és Kistelekről vásárolnak szentmihályi palántát, mivel általánosan is csökkent a fűszerpaprika fogyasztása.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek V. Palánták a szegedi nagytájnak appeared first on PaprikaMolnár.

Termelőszövetkezetek szentmihályi közegben

Míg a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat (Szepa) esetében egy tudatosan irányított, sikeres nagyvállalat váltott létformát, az államosítás a szentmihályi paprikások életét (is) gyökeresen megváltoztatta.
Ahogy a könyvben is olvashatjuk, a településen a tsz-es mellett a háztáji gazdálkodás is meghatározó volt:
„A falubeliek néhánya az alsóvárosi Új Élet Szövetkezet tagságát vállalta. A falu határa a két, majd 1958/60-tól közös termelő-szövetkezet (melyhez 1969-ben és 1976-ban még két gazdaság társult) révén 1970-re 5000 holdra tágult, melynek jelentős részén folyt a paprikatermesztés. A szövetkezetek egyesülését követően már a tagság elfogadása is sokkal általánosabbá vált, s a 820 tagból 480 volt szentmihályteleki.
A tagok munkával való, jó ellátása végett igyekezett a szövetkezet túllépni a gazdálkodás hagyományos keretein a mezőgazdasági termékek földolgozása és egyéb ipari, valamint kereskedelmi tevékenység vállalásával. A Maty partját uralják a nagyüzemi major hosszú istállói (1965), hatalmas üvegházai, végeérhetetlenül húzódó fóliás kertjei…
Az átlagot messze meghaladó háztáji gazdálkodás, a megtermelt áruk saját üzemekben történt földolgozása és értékesítése sokszor váltotta ki a központi hatalom nemtetszését. 1962-1976 között Nagy István látta el a szövetkezet nem könnyű, elnöki teendőit.”

Néhány egyéni példa

A folyamatok fenti, személytelen leírása természetesen sokkal kézzel foghatóbbá válik, ha konkrét életutakkal illusztráljuk.
„Aztán némileg életformát változtattunk. Szentmihályteleken megalakult a Szabad Tisza nevű, egyes típusú termelőszövetkezet, és mi beléptünk. Apám előzőleg lefogyott néhány kilót. Sokat tépelődött, és folyton a rádiót hallgatta. A szövetkezet meg fog alakulni, azt kell eldönteni, hogy milyen típusú legyen. Erre kereste a feleletet a rádióban, titokban, csukott ablakok mögött…” (K. L.né. 1975.)
A zárásként közölt, intenzív benyomással bíró történet pedig nagyon jól érzékelteti az új helyzet bizonytalanságát, a fájdalmas búcsút egy évszázados létformától:
„A tsz 1960-ban kezdődött. Ültek ennél az asztalnál hatan is, hogy menjek a tsz-be. ’59-ben vettem nagy gumis kocsit, akkor ’60-ban már be kellett vinni. Mindent be kellett vinni. Addig zaklattak, idejöttek háromszor is egy nap, csak aláírtam aztán. Egész éjjel sírt a feleségem. Azt mondta az agitátor: – Asszonyom, ne sírjon! Az első tíz év lesz a nehéz, majd aztán megszokják.” (K. J. 2001.)

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek IV. „Az első tíz év lesz a nehéz, aztán megszokják” appeared first on PaprikaMolnár.

Sikeres vállalkozás, családi összefogás

Szánthó Mihály és fiai újító, innovatív szemlélete, malomalapítása már több alkalommal szóba került itt, a blogon. A szentmihályi kötetben a következőket olvashatjuk róluk: „Szánthó Mihály (1862-1930) és Fiai paprika- és liszt-gőzmalmát…1887-ben alapította a molnármester apa, Tóth Jánossal közösen, az első időkben csak helyben termesztett fűszerpaprika őrlésére. Családi alapú, közös céggé 1909-ben alakult…A kezdetektől az apa mellett a szintén molnármester Ifj. Szánthó Mihály és Szánthó Lajos (1887-1965) voltak a cég tagjai. Az előbbi 1915-ben, az apa 1922-ben lépett ki, de ekkor belépett a molnár Szánthó József (1893-1979) – minderre a cég nevének változatlanul hagyása mellett került sor.

1927-ben csak paprikaőrléssel foglalkoztak….A kétszintes, magas épületben lisztet őröltek, a mögötte lévő, földszintesben paprikát, s amögött állt az utca mentén a gépház. A bal oldali épület szolgált a Szánthó család lakásául, részletgazdagon formált ajtókkal és mennyezetrozettákkal. Előtte az alsó útig virágoskert pompázott szökőkúttal s különlegesen míves, kovácsoltvas kerítéssel és kapuval.”

Szánthó-emléktábla és -paprikamalom a történelem sodrában

A szöveg folytatásából azonban kiderül, hogy a virágzó üzlet és polgári jólét nem tarthatott örökké. Bár az épület máig áll, eredeti funkcióját már régen nem tölti be, arra csupán a Szánthó-emléktábla figyelmeztet: „Szánthó Lajos és József / állitotta ezt a táblát / annak tiszteletére és emlékére, / hogy itt, ezen a helyen, 50 évvel ezelőtt, / 1887. évben épitett: / Szánthó Mihály / gőzüzemű paprikaőrlő malmot, / Szeged-Szentmihálytelek 1937. év / Szentmihály napján.”

Az emléktáblával – és azon keresztül a malommal, Szánthóékkal és a paprikás örökséggel – a továbbiakban is számolt a közösség. Tóth Pördi Jánosné például visszaemlékezik egy koszorúzásra: „Lajos még 1970 előtt möghalt, és a testvére kijött, mögkérte a tsz-t arra, hogy a fekete emléktáblára koszorút helyözhessön el. Engedélyt kért. Nagyon mögható volt. A szövetkezet természetösen mögengedte.”

Bár a Szánthó-emléktábla még utal az épület eredeti funkciójára, a volt a paprikamalmot a 20. század második felében rendkívül változatosan használták. Az 1950-es években katonák, majd tanítók szolgálati lakása lett, a beszolgáltatások idején pedig gabonaraktárként működött.  1999-től vált családotthonná, ezt a funkcióját máig betölti.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Készülő kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A szövegek tökéletesítéséhez Olvasóink segítségét is kérjük. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek III. „Nagyon mögható”. Szánthó-emléktábla – a paprikás múlt mementója appeared first on PaprikaMolnár.

A lakóház és a gazdasági épületek

A házépítés számunkra egy mestert és szaktudást igénylő, bonyolult, összetett munka. A régi parasztság számára azonban természetes volt, hogy az ehhez hasonló feladatokban is aktívan részt vegyen. Nem volt ez alól kivétel egy paprikatermesztő háza sem. Az alábbi személyes visszaemlékezés jó példa erre:

„Dorozsmai kőművesekkel építette édesapám a házunkat 1926-ban. A vertfalakhoz a földet a kertből hordták. Levertek 5-6 oszlopot, melléjük deszkát tettek, majd bedöngölték a földet, közé nádat tettek….Olyan kemény a fal, hogy a szöget alig lehet beleverni….Az építéskor fölrakott cserép van most is házon. Akkor kemencével fűtöttünk, s körülültük. Abban sütöttük a kenyeret, pék még nem volt a faluban….
Belül hármas osztatú, elől az ereszet, annak végében a tenyérnyi nyárikonyha, az ereszet másik végéből nyílt az istálló, s mindez egy födél alatt, s az udvarban a gémeskútnál egyéb létesítmény semmi.”

Egy paprikatermesztő háza – A paprikatermesztésnek alárendelve

Ha a házat lakó család fűszerpaprika-termesztésből tartotta fenn magát, azt a ház és az udvar felépítése is tükrözte. Sőt, tudatosan alakították őket úgy, ahogy az paprikás mesterségük szempontjából a legideálisabb volt:

„…az épületeket a telkek északi szélére állították még akkor is, ha ez a porta hátsó határa: Így biztosíthatták ugyanis a kertnek az ideális mértékű benapozását és az északi szelektől való védelmét. A paprika különösen napfényigényes, a gyöngébb fóliasátor pedig érzékeny a széllökésekre…
Bálint Sándor is megfigyelte, hogy a házak ereszükkel szinte kivétel nélkül délre vagy keletre, tehát a nap járásának irányában épültek, s a paprika így födél alatt, de szellős, napos helyen várja földolgozását. Az őszi napfényben ereszet alatt szikkadó paprikafüzérekről írta SzentMihályteleken járva Móricz Zsigmond a mottóul választott gondolatait. (Elképzelhetetlenül szép a paprika-díszű falusi udvar.)
A beérett paprikát 6 méteres fonalra fűzték, egy holdról kb. 200 füzér készült. Egy füzér súlya 8-10 kg. A paprika tárolása és szárítása általában a ház falán történt: A falba kampókat vertek, s a rájuk tett rúdba vagy az eresz alatt a falba vert, hajlított szögekre akasztották a füzéreket.”

Száradó füzérek

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek II. Egy paprikatermesztő háza appeared first on PaprikaMolnár.