A Paprikaország, azaz Mihálytelek – ősszel

A tudósítás 1954. október 3-án került be az újságba, éppen a paprikatermesztés szempontjából leglátványosabb időszakban:

„Mihálytelek valóságos mesebeli falu Szeged határában. A magasan fekvő röszkei országút két oldalán — lent a laposban — csinos kicsi házak ereszei alatt mindenütt haragospiros, súlyos paprikafüzérek.

A pihenni térő jó öreg Nap éppen most bocsátja utolsó arany sugarait >>paprikaországra<<. Igazán lélekzsongító látvány az egész. A sok piros paprikacsokor fürdik az aranyszínben. Az út közepén balkéz felől betonmedencés ártézi kút. Egy kép villan: A nagy magyar író, Móricz Zsigmond tizennyolc esztendővel ezelőtt, mikor riportot írt e falu >>paprikaszagú levegőjéről<<, sokáig elnézte ezt a kutat.”

Egy „paprikás” ház belülről

Paprikaország élénk színeinél már csak a lakói izgalmasabbak. A helyszíni szemle egy termelő otthonában folytatódik. A család életmódjáról sok dolog kiderül, igaz, nem minden politikai felhangtól mentesen:

„Találomra benyitok az egyik >>paprikás<< házba. Az udvaron kissé kövéres, ötven év körüli asszony kuporog és válogatja, rakosgatja kis kupacokba a tornác alá hordott ménkű sok paprikát.

Takaros kis ház ez, ahová most benyitottam. A lakásban villany és rádió, a szobában csinos bútorok.

— Öt évvel ezelőtt vettük ezt a házat, — magyarázza Nyári Vincéné, a háziasszony, majd büszkén hozzáteszi: — A paprika árából…

Miközben beszél, szemével végigsimogatja a barátságos otthont.

— Régen, míg nem volt földünk, mi sem kerestünk többet az őszi >>hasításkor<< napi egy pengő húsznál. 1945-ben három és fél hold juttatott földet kaptunk, azóta élünk megelégedetten, mert minden évben kipalántálunk egy hold paprikát.

— És mennyit terem ez az egy hold?

— Ha kedvező az időjárás, megadja az 50 mázsát is.

Itt egy kis szünetet tart, aztán tovább folytatja:

— Szeretem is nagyon a paprikát, ez nekem a mindenem: A palántálás, a szedés, a fűzés. Meg aztán milyen gyönyörű ősszel a ház oldalára kiaggatott sok bordópiros füzér. Úgy ragyognak, mint a drágakő…”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Sajtó annó V. Paprikaország megelevenedik appeared first on PaprikaMolnár.

Szocializmuson innen és túl. Kukorica és paprika

Az Itt öntötték ki az én fürösztővizemet, ez az én szülőfalum című fejezetben Savanya Balázsné Csóré Irénke mesél az emlékeiről:

„A fődbe jártunk dógozni apukámékkal, és mikor mögházasodtunk, még aztán is a fődbe jártunk. Aztán a kukoricafődrű a csutkákat is össze köllött gyűjteni. Kihúzkodni a fődbű, léütögetni rulla a fődet.

Vót feles paprikánk is, így duplán dógoztunk.

A Kendergyár háta mögött, égy tápai embörtű vót kifogva a paprikafőd. Nappal lészödtük a paprikát, este mög a kukoricát, utána kötöttük a szárat. A Kendergyár eldudálta este a tíz órát, mi még akkó is kötöttük a kukoricaszárat. És aztán égy biciklin gyüttünk haza, a párom hozott haza, mert neköm nem vót biciklim. Aratási időben estig arattunk, amíg látni löhetött…Nehéz vót, nagyon nehéz vót a mögélhetés.

Aztán gyütt a téeszösítés, akkó mindönünket elvitték.”

A Paprikabeváltó: „…hajtottuk magunkat, hogy miné többet teljesítsünk.”

A saját föld művelése után természetesen nagy váltást jelentett a Paprikabeváltó világa:

„1953-tól tíz szezont a Paprikabeváltóban dógoztam. Ha hiszik, ha nem, sokszó úgy hoztam haza az ebédöm, ahogy elvittem. Mert hajtottuk magunkat, hogy miné többet teljesítsünk, miné több pénzünk lögyön. Akkó jó vót a Paprikában…

Sokat köllött dógozni, normára, de jó vót. Azé hajtottam, hogy több lögyön a kereset. Képzeljék el, hogy éccő kiváló dolgozó löttem a Paprikában, akkó annyi pénzt kaptam, hogy égy villanytűzhelyet tudtunk vönni rajta.

Amikor mán nem vót munka a beváltóban, akkor elmöntem anyukámnak segíteni a TSZ-be, hogy több munkaegysége lögyön.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó. 

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szentmihályi életutak II. Feles paprika és Paprikabeváltó appeared first on PaprikaMolnár.

A kép forrása: www.delmagyar.hu

Nagy István, a szövetkezeti szervező és vezető

Nagy Istvánnak zavaros időkben, a paprikatermelő és -feldolgozó szövetkezetek működésének elején, kellett helytállnia. A szervező szemével kellett tekintenie a tradicionális gazdálkodási formák megszűnésére és egy olyan munka szövetkezeti szintű koordinálására, amit korábban családok végeztek. Akárcsak fia, Nagy Bálint az építészet terén, ő is igazi közösségi összefogást valósított meg. Egy olyan korban, amikor a hagyományos közösségek meggyengítése volt a cél.

Molnár Anita így ír róla A szögedi paprika című könyvében:

„Nagy István 1962 és 1976 között volt az Új Élet szövetkezet elnöke. Makói hagymatermesztő családból származott, Erdei Ferenc szociológus és Paraszt Párti politikus mellett nevelkedett, de élete nagy részét Szegeden élte le, a szegedi paprikának szentelte.”

„Mi, a szegedi tájban élő paraszti dolgozók, szeretjük a paprikát…”

„Tóth Imréné, az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke így mesélt a társulásról és a téeszről általában:

>>Óriási feladat volt, óriási kihívás, fantasztikus emberek, rengeteg siker és kudarc. Az Új Élet volt a legnagyobb szövetkezet, részben ezért lett a termelési rendszer gazdája… Elődöm, Nagy Pista bácsi nagyszerűsége abban rejlett, hogy jó szakvezetőket gyűjtött maga köré. Szívügye volt a paprika, nemcsak a termeltetés, hanem a feldolgozás is…<<

Maga Nagy István a szegedi táj kötődését a paprikához így fogalmazta meg 1970-ben:

>>A táj népe – mint ősei évszázadokon keresztül – hűséggel kitart szeretett növénye mellett. A kitartás és hűség indoka részben objektív gazdasági eredetű. Megélhetést, kenyeret remélünk belőle, ezt a reményt azonban más kultúrákból is lehetne táplálni.

A mai számviteli feltételek mellett már egyértelműen bizonyított, hogy sok növény kedvezőbb önköltséggel és főleg kevesebb élőmunka ráfordítással termelhető, mint a fűszerpaprika. Nyilván így volt ez a múltban is. A hűség és kitartás indoka tehát elsősorban szubjektív, emberi eredetű. Mi, a szegedi tájban élő paraszti dolgozók szeretjük a paprikát, és hűséggel kívánunk maradni kedvenc növényünkhöz.<<”

Kiemelt képünk forrása: www.delmagyar.hu

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Nagy István és az Új Élet. Hűség és kitartás appeared first on PaprikaMolnár.

A cikket afféle ráhangolódásnak is szánjuk, hiszen most szombaton, szeptember 17-én, Molnár Anita részvételével tartanak hagyományőrző napot Szentmihályon!

Forrás: A Szentmihályi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Facebook-oldala

A házi munka mindenkinek munka

Csabai Jánosné Kónya Ilona fejezetéből (Régi idők emlékei gyerekszemmel Szentmihályról) egy szép és nosztalgikus, ám a mainál jóval több kötelességgel telített gyermekkor rajzolódik ki:

„A gyerekeknek muszáj volt kivenni a részüket a házi munkából, amiben tudtunk, segíteni kellett. Amikor még nem volt autónk, hajnalban Apukám kiment a TSZ-be a lófogatért (felszerszámozott ló, és a gumis kerekű kocsi), aztán indult a család ki a >>feketére<< paprikát kapálni. A gyálai határban a feketeföld miatt nevezték így a Holt-Tisza túloldalán elterülő földeket, ahova ma már az igen rossz állapotban lévő Szérűs-kerti átjárón keresztül lehetett átjutni. Délutánra már a kapa vitt engem a fáradtságtól, nem én a kapát.”

Paprikaszedés: Kaláka, fűzés és gyönyörű látvány

A paprikaszedés leírása a fentieknek megfelelő élményekkel és tapasztalatokkal folytatódik. Arról olvashatunk, hogy a nehéz munkában is lehet örömet találni, hogy egy közösség magától értetődően összefoghat a egy közös célért. És hogy a végeredmény még szép is lehet:

„És azok a jó hangulatú paprikaszedések! Szerettem hallgatni, ahogy a felnőttek beszélgettek, viccelődtek munka közben. Kalákában dolgoztak. Akkortájt még összefogtak az emberek, ma te segítesz nekem, holnap én megyek hozzád. Így működött akkor a jól szervezett közös munka, pénz nemigen cserélt gazdát. Később ez is megváltozott, már napszámosokat is kellett fogadni.

A paprikaszedés után lovas fogattal hordta haza apukám a paprikát, ami sokáig nem maradhatott se a zsákban, se a földre kiöntözgetve.

Jöttek a paprikafűző asszonyok. Egy-egy szalmazsákra a földre telepedtek, melléjük kellett öntögetni a paprikát, és ők szépen a >>csumájukon<< átszúrva a hosszú fűzőtűt, erős, egyformára vágott madzagra fűzték fel a paprikát.

A madzag két végét összekötötték, így lehetett felakasztani a füzéreket a ház eresze alá, a tartó rudakra vagy a kertekben erre a célra felállított erős faoszlopokra. Ilyenkor csodaszép látványt nyújtottak a házak és a kertek is.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szentmihályi életutak II. Paprikaszedés gyerekszemmel appeared first on PaprikaMolnár.

Paprikaszedés

Mi a boldogság?

Erre a filozofikus kérdésre – tudatosan vagy tudattalanul – mindannyian keressük a választ. 2022-ben, az anyagi javak, egzotikus utak és színesebbnél színesebb élmények hajszolásának korában általános bölcsességként tekinthetünk Toppantó Dezsőné Hegedűs-Bite Piroska a Fiatalkori emlékek című fejezetben olvasható gondolataira:

„Kirándulni soha nem vótunk, azt sé tudom, mi merre van, soha séhol nem vótunk, csak a munka mindig! Nem is kívánkoztam… Az vót a szórakozás, hogy miután elmöntünk a paprikát mögekézni, vagy ültettünk, utána nálunk mögebédöltünk, a fiúk beültek a kocsmába, az asszonyok mög mondták, hogy mögfürdenek, aztán átgyünnek hozzánk beszélgetni”

„…ha szép vót a kert, szép vót kint a fődben a paprika.”

A fejezet folytatásából kiderül, hogy az eredményes munka, a mindennapi feladatok is hozhatnak megelégedést, sőt boldogságot:

„Örömöm az vót, hogy vót égy fél hold paprikánk a Bodomban, és kaptunk égy új fajta magot Anyu testvérétől, mögmondták, hogy né adjunk sénkinek abból a fajtából. Anyunak sé mondtam mög. Lént vótunk a Bodomban, és olyan öröm fogott el, ilyen hüvelyök vótak, ilyen nagy száron! Lészállt a bicikliről égy embör, akivel régön a bálban vótunk, mög koszorús lány is vótam vele, de az nem érdekölte, csak mögállt, és mondta az uramnak, hogy Dezső, hát ez a té fődetök? Hát ez a té paprikátok? Mert ő mán hányszó lészállt itt a bicikliről, mert ő még ilyet nem látott!

Nyár végére beérett a paprika

Örülni igazán annak tudtam az életömben, ha szép vót a kert, szép vót kint a fődben a paprika, jó vót a termés…Tudom, hogy mások jártak a Balatonra, ide-oda, de mi soha nem vótunk séhol. De azé összességiben boldog vótam!”

Remélhetőleg napjaink paprikatermelői is részesülhetnek majd a szép termés látványában, a jól végzett munka örömében. Sajnos ezekben az aszályos napokban – minden locsolás ellenére – gyengének mutatkoznak a növények. A boldog, biztató szavakra és a szép történetekre tehát a mai paprikásoknak is nagy szükségük van.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szentmihályi életutak II. „Ez okozott igazán örömet…ha szép volt a paprika!” appeared first on PaprikaMolnár.

A Szánthó-ház az 1950-es évek elején

Horvay János, akinek az Emlékek a Szánthó-házról és a Horvay családról című fejezetet köszönhetjük, már kisgyermekkorában az épületbe került. Bérlőként, hiszen a II. világháború vége és a kommunista hatalomátvétel után az új politikai közeg nem kedvezett a Szánthó családnak. Magántulajdonukat államosították, meg kellet válniuk a malmuktól és a lakóházuktól is. Horvay János így emlékszik vissza gyermekkorának helyszínére:

„1949-ben születtem, és 1950-ben kerültünk Szentmihálytelekre, ott utaltak ki a családunk számára egy lakást. A korábban Szánthó-házként ismert új otthonunk az IKV tulajdonában állt akkor, amikor bérlőként oda költöztünk, és lakbért fizettünk.

Amikor a faluba költöztünk, új otthonunkban, a téglából készült épületben csodálatos volt minden. A szobák parkettásak, a négy méter magas lakosztály plafonja stukkóval díszített, a dupla szárnyú ajtókon és ablakokon rézkilincs. Volt már villanyvilágítás, de lehetett ott egykor egy hatalmas csillár is, melynek közepén egy petróleumlámpa, körben pedig gyertyák voltak öntöttvas gyertyatartókban…

Angol WC másutt biztosan nem épült még akkoriban a faluban egy házban sem, de itt az is volt már, mint ahogy külön fürdőszoba is…”

Az épület részletei és további sorsa

Horvay János visszaemlékezései világosan mutatják, milyen sok megmaradt a Szánthó-ház régi fényéből, még eredeti tulajdonosainak távozása után is:

A Szánthó-ház

„Sokan azt hitték akkor, sőt azóta is azt hiszik az egykori osztálytársaim, hogy mi gazdagok voltunk, valószínűleg a szép ház miatt, melyben laktunk…

A malom épülete – mint említettem – akkor már nem működött, gabonát tároltak benne, több méter magasan állt a termény. Mi gyerekként az emeleti gerendáról ugráltunk a búzába, és élveztük, ahogyan derékig belesüppedünk.

A ház előtti szökőkutas szép kert, ami az alsó kocsiútig kiért, és kerítéssel volt körbevéve, járda kialakítása miatt át lett törve…A kert ezután már nemigen volt gondozva.”

A Horvay család 1976-ban hagyta el az egykori Szánthó-házat, beköltöztek Szegedre. Utánuk már nem következtek újabb bérlők, az épületet a TSZ kezdte használni, a padláson sokáig gabonát tároltak. A jelentős súly károkat okozott a ház szerkezetében, a körültekintő használat hiánya pedig végül (a 2000-es évek elején) a lebontásához vezetett.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Malomtulajdonosok modern otthona: A Szánthó-ház appeared first on PaprikaMolnár.

A terület és a legősibb emlékek

A települést természeti környezete alapvetően meghatározza, sajátosságai között pedig a vizek, vízfolyások jelentőségét érdemes hangsúlyozni. Röszke a Tisza egykori árterének szélén települt, ma is ez a folyó a legfontosabb vízfolyása. Kovács S. Tibor régész szerint a falutól északnyugatra elhelyezkedő tavak (Kancsal-, Kisszéksósi- és Nagyszéksósi-tó) vízfolyásai hozzájárulhattak az első emberi közösségek itteni megtelepedéséhez.

A területről már az újkőkor (i. e. 6000-5800) legutolsó szakaszából ismerünk régészeti leleteket. Az úgynevezett Tiszai-kultúra helyi változatához, a Gorzsa-csoporthoz kötődően kerültek elő égetett, apró bütykökkel díszített kerámiatöredékek.

Az újkőkori életmód kialakulása a Kárpát-medence történetének egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Az embercsoportok ekkor kezdtek áttérni a gyűjtögetésről, vadászatról a földművelés és állattenyésztés jóval fejlettebb gyakorlatára.

Leletek Röszkéről, a Réz- és a Bronzkorból

Ahogy közelítünk a jelenhez, a régészeti emlékeken keresztül az emberi élet egyre változatosabb megnyilvánulásai tárulnak fel előttünk.

Izgalmas leletnek számít az a több mint 17 cm hosszú kőkés, ami a kora rézkorban, azaz időszámításunk előtt 4400 körül került egy sírba Röszke mai határában. A többi, ezen a környéken talált tárgy azt valószínűsíti, hogy a terület temető lehetett, melyet a Tiszapolgári-kultúrának nevezett csoport használt.

A Kr. e. 1900-tól kezdődő Bronzkorból már emberi maradványokat is ismerünk. 1928-ban, mikor a Klebelsberg-iskola helyén elhordtak egy kisebb dombot, egy Doba Imre nevű falubeli emberi csontvázakat talált. A „kuporgó” helyzetű csontvázakat edénymellékletekkel bocsátották a túlvilágra. A sírokat Móra Ferenc tárta fel, aki ekkor már a szegedi múzeum vezetője volt.

Röszkéről szóló sorozatunk jövő heti cikkében a falu településtörténetét fogjuk részletesen ismertetni!

A kiemelt kép forrása: Fortepan

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Többet Röszkéről. I. A paprikás település legősibb emlékei appeared first on PaprikaMolnár.

„…kellett, hogy legyen valami zenebona.” A Kéri kocsma a fiatalok mindennapjaiban

Nagy Istvánné Szűcs Gizella így elevenítette fel a Kéri kocsma, és ezzel együtt nagyszülei történetét:

„Kocsmáros Nagyapám, Kéri József, úgy gondolom, szentmihályi volt eredetileg is. Mezőgazdasággal, főként kukorica-, paprika-, búza-, árpa- és rozstermesztéssel is foglalkoztak Nagyanyámmal.

A kocsmában saját termelésű borukat árulták, amit ünnepekre, lakodalomra is vittek, ha kellett, de ott helyben is tartottak szüreti- és aratóbálokat, sőt lakodalmat is. Egyedi, fehér borosüvegei és borospoharai voltak a Nagyszüleimnek, paszúrtányérok, alpakka evőeszközkészletek, ezekkel terítettek a kocsmában, ha volt valamilyen rendezvény. A fiatalok szinte ott élték az életüket, így kellett, hogy legyen valami zenebona is időnként.”

Téli esték családi és baráti körben

A korán sötétedő téli estéken – mikor a mezőgazdasági munka szünetelt, és a szórakozásra több lehetőség volt – a kocsma is a közösségi alkalmak egyik helyszínévé válhatott. A fejezet további részében nosztalgikus emlékek elevenednek meg:

„A telek voltak még nagyon szépek. Egyik este az egyik háznál, másik este pedig a másiknál jöttek össze a barátok, rokonok. A férfiak kártyáztak, az asszonyok pedig törték a szotyolát vagy tökmagot pirítottak, sütöttek valamit és beszélgettek. A férfiak gyakran énekeltek, volt, aki táncolt is…Így teltek a téli esték akkoriban a faluban, a barátok látogatása volt a parasztember szórakozása. Minden nap megvolt, hogy kihez megyünk este. Disznóvágások alkalmával is nagyon összetartott a család. Ilyen csodálatos gyerekkor ma már sajnos keveseknek adatik meg.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Hétköznapok és ünnepek helyszíne: A Kéri kocsma appeared first on PaprikaMolnár.

Zöld vagy piros paprikák? „Kikapott a gyerek könyörület nélkül.”

A korábban már idézett Emlékek falumról, családomról című fejezetben olvashatunk arról, hogy a piros paprikák pontos azonosításában hibázni nem lehetett:

„Anyánk keze viszont nagyon szaladós volt. Nem hajlott rá, hogy elnézze ügyetlenségünket. Imrénél ez pedig súlyos gyerekkori konfliktust okozott. A színtévesztést eléggé durván színvakságnak mondta a népnyelv, s bátyám erről a hibájáról igazán nem tehetett.

Szedte szegény a paprikát az ő megítélése szerint, a zöldeket bele a garabolyba, a pirosak pedig hadd érjenek még egy kicsit. Kikapott a gyerek könyörület nélkül, és azt sem értette, hogy miért. A családban nem volt ismeretlen a színvakság, a tanyai nagyapánk se tudta rendesen szedni a paprikát. Csakhogy szimulánsnak véleményezték őt is, hiszen este a lámpafénynél már önkéntelenül is regulázta az asszonynépet, hogy minek szedték le a kormosat. Este otthon mi is szétterítettük a sok zsák paprikát az udvaron, a villany alatt már Imre is helyesen látta a színeket. Kínlódott, hátha másnapig is meg tudná jegyezni, de mindhiába. Azért tetteti magát, hogy ne kelljen dolgozni – így hitték a szüleink.”

Lármás kacsák, szótlan családtagok

A munka mindennél előbbre történő rangsorolása, illetve a dicséret és gyengédség ritka alkalmai az alábbi leírásban is feltűnőek:
„Hét-nyolc éves koromban én pedig már egy egész kacsafarmot vezettem egyedül… Ők szókimondóbbak voltak bizony a családomnál.

Nálunk az emberi ragaszkodásnak majdhogynem rejtjeles megnyilatkozásai fordulhattak csak elő, mintha azt hinné a paraszt, hogy az érzelmek nem neki valók, ezért ijedten próbálja eltitkolni azokat. Még a gyereket is egy fokkal szívesebben szidja, mint dicséri, mert meggyőződése, hogy az elérzékenyedés csorbát ejtene rajta. És micsoda zavarban van, ha keresgéli érzelmeinek még elfogadható, sokszor a felismerhetetlenségig mérsékelt közlési módját!

Apám valahogy értésemre akarta adni, mennyire hiányoztam nekik két egész hétig, míg Balatonkenesén táborozott a csapatunk. Anyám nem törte a fejét, hogy ilyeneket mondjon, hiszen ő minden útravalónkat elkészítette… de Apám bizonyos tartózkodó, félszeg örömmel vette körül hazaérkező gyerekeit: >>Jaj, te Katyi, hogy vártak már a kacsáid, éhükben csak úgy tapsikoltak utánad!<<”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Zöld és piros paprikák appeared first on PaprikaMolnár.

„A hucimuci vivődik”. Költözés egy új helyre

„A nyeregtetős, szabadkéményes ház majdnem olyan volt, mint a többi parasztviskó Szentmihályteleken a századfordulón, csak mégsem teljesen olyan: Ez Nagyapámnak a szülőháza volt. Emiatt a kis különbség miatt vált meg tőle valamivel nehezebben, mint a felesége. Az asszony az ő nagyralátó fantáziájával már jó előre berendezte az új épületeket, különös tekintettel a friss iparengedélyükre.

Varga Imre és neje, Császár Piroska paprikakikészítő kisiparosok fogták az egyetlen megmaradt családot – első gyermeküket, Pirikét, másfél éves korában elvitte a diftéria – és arrébb költöztek néhány házzal. A Kéri-féle kocsma mellől a szemközti oldalra hurcolkodtak – az asszony szava szerint a >>hucimuci vivődik.<< Varga Imre üzleti ügyekben együtt szekerezett az asszonnyal, paprikafüzéreket vásároltak fel, őrleményt adtak el, olykor még Bécs városáig is eljutottak. Rendszeresen jártak le a szerbekhez is adni-venni, rangja volt a jó hírű termékeiknek.”

Paprikakikészítők otthona – A paprikás helyiség maximális kihasználása

Varga Imre és családja új otthonáról a későbbiekben olvashatunk részletes leírást: „A tisztaszoba már a ház építésekor deszkapadlót kapott, éppúgy, mint a kisebb szoba és a nagyméretű kamra. A konyha különösen szép mintás, vörösesbarna mozaiklapokkal, a gang hangulatos sárga-barna lapokkal volt kirakva.

A nagyszoba teljes kíméletben részesült. Kár is lett volna elherdálni, falai nem mindennapi módon voltak kifestve. A mennyezet sarkaiban egy-egy angyal, tollszárnyú és hosszú ruhás teremtmények a piktor elképzelése és az építtetőnek a megrendelése szerint… Ekkora műgond mellett a tisztaszoba valóságos tabu volt, tehát nyomós okának kellett annak lennie, hogy valaki ide beléphessen. Gyerekféle meg különösen nem tehette lelkifurdalás nélkül. Négy ágy volt a szobában, kettő párosával, kettő külön-külön, s mindegyiknek a tetején annyi drága párna, amennyi csak ráfért.

Sokkal előnyösebbnek bizonyult az új ház a gazdasági épületek dolgában is a réginél. A számtalan >>paprikás<< helyiség kihasználása maximálisra sikerült, olyannyira, hogy a látszat szerint már inkább ezek voltak a ház centrumai a lakószobákkal ellentétben.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Paprikakikészítők otthona appeared first on PaprikaMolnár.

Július 31-én, szombaton, nagy eseményre készülődtek Szentmihályon: A plébánia közösségi házában 17 órakor kezdődött a könyvbemutató, melyen Molnár Anita is részt vett.

Csoportkép a könyvbemutatón

A könyvről az egyik szerző, Molnárné Szekeres Judit tartalmi összefoglalóját közöljük.

Megjelent a Szentmihályi életutak II.

Szentmihályi életutak II. címmel jelent meg a közelmúltban Kovácsné Varga Rozália, Fejes Ferenc és jómagam, Molnárné Szekeres Judit közös kötete, szeretett gyűjtőmunkánk betűformát öltött eredménye, mely a 2006-ban kiadott első könyvünk folytatása.

Újabb írásaink a korábbiakhoz hasonlóan szentmihályi születésű vagy kötődésű emberekről szólnak, akik érdekes, fordulatos életük történetén keresztül néha nevetősen, de esetenként könnyes szemmel mutatják be a régi falut, a fél évszázaddal korábbi fiatalságot, az akkori szórakozási lehetőségeket, a földművelést, családi életet.

Jó volt idősekkel beszélgetni, akiknek van még józan paraszti eszük. Rengeteg bölcsességet tudnak átadni az utókornak, és nem utolsósorban megtanítanak arra, hogy az ember képes legyen kínjában nevetni, vagy örömében sírni. A gyakran nagyon nehéz, a maitól alapjaiban eltérő, időnként már-már hihetetlennek tűnő emberi sorsok mindegyike tanulságul is szolgálhat az olvasó számára.

Életutak és kérdések

Mindegyik élettörténet összegzéssel zárul, mely elgondolkodtat az élet nagy kérdéseiről.

Boldogabb-e vajon napjaink embere, aki eleink anyagi helyzetéhez képest viszonylagos jólétben él, lehetősége van arra, hogy évente nyaraljon, de rosszul érzi magát, ha az valamiért elmarad. Miért érzi magát elégedettnek az az idős asszony, aki csak egyszer tette kívül a lábát Szentmihály határán egy pesti piacozás alkalmával, és az volt a legnagyobb öröme, hogy az ő fűszerpaprikájuk volt a legszebb abban a szezonban?

Elegendő-e a családunkban és a két kezünk munkájának eredményében gyönyörködni ahhoz, hogy teljesnek érezzük az életünket, vagy mindenképpen élmények kellenek a boldogsághoz?

Hogyan alakult az élete annak a lánynak, akinek a szülei megengedték, hogy az első igazi szerelméhez fiatalon hozzámenjen, és még a pályaválasztásban is támogatták álmai megvalósítását? Miként tud rossz hatással lenni egy egész életre a szülők ellenkezése, amikor a szigorú anya által jóváhagyott fiúhoz kellett férjhez menni, és szakmát is csak az ő kedve szerint volt szabad választani?

Mennyiben voltak mások a mindennapjai egy falusi parasztembernek, akinek a fő tevékenysége a paprikatermesztés, a fóliasátor alatti kertgazdálkodás, mint például egy városi tanárnak? Ezekre a kérdésekre, és még sok másikra is választ találhat az olvasó, akinek nagy örömünkre kezébe kerülhet könyvünk.

Kitekinthetünk Szeged irányába is egy átlagosnak semmiképpen nem mondható, de annál inkább sikeres, izgalmas és szerencsés életutat végigkövetve, akár összehasonlítási alapot is teremtve ahhoz, hogy elgondolkodjunk: Vajon egy falusi vagy egy városi embernek volt könnyebb az élete az elmúlt évszázad derekán, és elég-e csupán a szerencse ahhoz, hogy valaki a mélyszegénységből – nem akárhová – kiemelkedjen? Mikre képes az emberi akarat? Remélhet-e szerelmet ott az ember, ahol látszólag semmi keresnivalója nincs?

Ha utóbbi felvetésekre nem is keresünk feltétlenül választ, hanem csak – akár szentmihályiként, akár nem falunk lakójaként – elolvassuk a könyvet, és mindössze az lesz a konzekvencia, hogy „Aki önni, inni, mönni bír, az fogja be a száját” – ahogy egyik kedves riportalanyom mondta -, és mások életét megismerve végre elégedettséggel tud eltölteni minket saját életünk is, már megérte elolvasni.

Molnárné Szekeres Judit

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése szeptemberben-októberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post „Mög vagyok elégödve az életömmel.” Szentmihályi életutak II. appeared first on PaprikaMolnár.

Szentmihálytelek, a paprikatermelés egyik bástyája

A Sanctus Mychaeltől Szeged-Szentmihályig A két világháború között című fejezete a paprikatermelés meghatározó voltával indít: „A 20. század elején a tanyai népesség növekedése jelentős volt a belterjes kertkultúrák övezetében, így e faluban is, amely továbbra is Szeged egyik legfontosabb paprikatermő területe. Lakosságának száma erőteljesen növekedett: 1920-ban 1396, 1930-ban 1840 fő volt, ebből 220 a paprikatermelő. Szentmihálytelekiek végezték a paprika-kikészítés nehéz munkáját is, családi és kismanufakturális formában.”

„Tétlenkedni szégyelltek volna.”

Az idézett szövegrészben olvasható Almási Ferenc szentmihályteleki igazgató-tanító szemléletes jelentése is: „…Háziiparral sem foglalkoznak itt, de ez talán abban leli magyarázatát, hogy a paprika kikészítés igénybe veszi idejüket, s ez jobb kereseti lehetőség számukra.” (1931. február 12.)

„Sajátosan értelmezték a dologidőt. Dologidőnek számított minden pillanat, amit a parasztember nem alvással veszteget éppen, vagy nem misehallgatással szentesít ünnepi alkalmakon. Ha a másik embert is erre serkentették, az nem regulázás volt, hanem erkölcsös ügybuzgóság. Igazi paraszt ezt érezte is a vérében.

Úgyszólván felnőttként dolgozott ekkor már mindegyik gyerek a családban. Bár mindig fogadtak napszámosokat is, ez nem a gyerekek kikímélésére szolgált. Éppúgy a szülők sem mentesítették magukat soha a munkától. Tétlenkedni talán egymás előtt szégyellték volna legjobban; nagyapám ereje fogytával is szinte könyörgött a munkáért, s kukoricát morzsolt, hogy a bajait feledhesse egy kicsit.” (K. L.né 1975.)

„Már 10 éves kortól dolgoztak a gyerekek: paprikahányás mezítláb, locsolás, kapálás, csipedés a paprika feldolgozásánál…Télen hasítottunk. Mikor megjöttem az iskolából, szóltak, hogy fiam, tedd le a táskádat, aztán be a szárítóba, s csipedni. Télen kellett földolgozni a paprikát, amit nyáron megtermeltünk.” (K. J. 2001.)

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése júniusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életképek IX. „Tétlenkedni szégyelltek volna.” Paprikatermelés és paraszti szorgalom appeared first on PaprikaMolnár.