Röszkén a paprika feldolgozása kapcsán több szakaszt figyelhetünk meg, amelyek szorosan összefüggnek a múlt század gazdasági forradalmaival. A feldolgozás mindamellett egészen a legutóbbi évtizedekig megőrizte háziipari jellegét, amely különleges szakmai képesítés nélkül csak a hagyományokra és az egymásra következő nemzedékek tapasztalataira támaszkodott.

A szüret után 2-3 héttel a paprikát csumájától /más vidékeken csutájától/ csipödéssel szabadították meg.

Ha erős paprikát készítettek, a hüvelyeket kemencében szárították, majd külűkben /törő/ összezúzták. A külűzés volt a munka legnehezebb része. A külűket az eresz vagy fészer alatt állították fel. Hatalmas diófa tuskókból vödörnyi mélységű mozsarakat készítettek, amelyek alját kovács fenekelte ki recézett vasból. Ezt a földbe ásták, jól körüldöngölték, majd ráépítették a „lovakat”, amelyeknek hosszú gerendákon, forgócsapokon, lábbal rúgható 10-12 kg-os törőfejük volt. Néha 2-3 ilyen szerkezetet is beépítettek.

Néhány hét alatt előkerültek a padlások zugaiból a zúzók, kecskelábas fateknők, rosták, kosarak, külűk. Így máris megidéztük a 20-as, 30-as évek hasítóját a maga valóságában, munkával, dallal, tánccal, örömökkel, bánatokkal. Nem volt más hátra, mint a színpad törvényeinek érvényt szerezni, és 30-35 percbe sűríteni egy hasító teljes munkanapját hajnali öttől este kilencig. Gitárosaink Daka Imre, Szekeres Miklós, Magda Imre vezetésével húzták a talpalávalót.

A paprika feldolgozása természetesen nem meríti ki a Vastag József-iratok minden témáját. Jövő héten az anyag új részleteivel jelentkezem.

The post A röszkei paprika feldolgozása. Vastag József hagyatéka II. appeared first on PaprikaMolnár.