Indiai borsból törökbors. Amerikai és balkáni előzmények

Mint a kora újkori európai változások némelyike, a paprika elterjedése is Kolumbusz tévedésével kezdődött. Hogy a genovai felfedező nyugatra hajózva remélt Indiába jutni, az többek között a paprika megjelenését is eredményezte.

Az amerikai eredetű paprika első írásos említését Dr Chancának, Kolumbusz hajóorvosának köszönhetjük. Dr. Chanca egy levelében hivatkozott az Újvilágban termő „indiai borsra”, melyet impozáns dísznövénynek tartott, és hangsúlyozta bizonyos pozitív, élettani hatásait is. Arról is beszámolt, hogy az indiánok a növény termését ételeik ízesítésére használják.

A növény tehát eredetileg Spanyolországba érkezett meg, később azonban számos európai nép átvette. Hazánkba balkáni közvetítéssel kerülhetett, a kertibors, törökbors és az Erdélyben használatos pogánybors szavak legalábbis erre utaltak. Illetve jelzik, hogy a fűszer elsődleges funkciója a bors helyettesítése volt.

Bors, paprika és a Szeged környéki, igazi népszerűség

Az intenzív, csípős ételeknek már a középkorban is nagy kultusza volt hazánkban, a keleti luxust képviselő borsot azonban nem mindenki engedhette meg magának. A nyugatról érkezett paprika azonban egy idő után a népi konyha meghatározó elemévé vált, és bárki számára elérhető volt. A paprika tehát a bors helyettesítésére szolgált. Innen ered paprika szavunk is. A borsot jelentő peperi, piper szóból, a délszláv papar kicsinyítőképzős alakjából jött létre végül a magyar nyelvben a paprika szó.

A paprikát tehát kezdetben a népi konyha használta, valószínűleg ezért is nevezték magyarosnak a paprikával fűszerezett ételt. A 19. századra azonban kialakultak a tájkörzetek, a fűszer tulajdonképpen elvesztette általánosan magyar jellegét. A paprikatermesztés jellegzetesen szegedi és Szeged környéki foglalkozássá vált. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tisza parti városban a Paprika családnév is kialakult.

Valószínűleg nem komoly nyelvészeti kutatás eredményeként, de a röszkei népi humor is létrehozott egy magyarázatot a paprika szó eredetéről. Eszerint a paprika olyan erős, hogy megríkatja a papot is, azaz papríkató.

A paprika elnevezés napjainkra tehát a magyar nyelv szerves részévé vált, sőt nemzetközi használatának is magyar neve volt a kiindulópontja.

The post A papríkató törökbors. Honnan származik a paprika név? appeared first on PaprikaMolnár.

Az Amerika felfedezőjeként számon tartott Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) genovai születésű hajós volt, aki végül spanyol színekben indult el útjára. Három karavellájával 1492. augusztus 3-án vágott neki az Atlanti-óceánnak. Sokáig hiába várt admirálisi kinevezéséhez azonban április 30-án jutott hozzá, erre az évfordulóra tehát éppen most emlékezünk.

Kolumbusz Kristóf

Kolumbusz életéről, kalandos hajóútjáról és a 15. század végi Európa kereskedelmi nehézségeiről egy alkalommal már beszámoltunk. Most lássuk, hogyan jelent meg a növény Európában, és hódította meg az Óvilág gasztronómiáját is.

Az amerikai kontinens egy korai ábrázolása

A paprika tulajdonképpen már az első hajókkal megérkezett. Kolumbusz orvosa, az előbb már említett Dr Chanca hozta be a növény magját, és innen spanyol és portugál kereskedők révén jutott el Európa többi részébe – elsősorban a Balkánra és a Kárpát-medencébe – majd Afrikába és Ázsiába. Kezdetben dísznövényként használták, majd amikor rájöttek, hogy a termése nem mérgező, hanem kiválóan használható húsok fűszerezésére, a paprika szédületes karriert futott be: számos változata, felhasználási módja alakult ki, és az indiai, thai, kínai és a magyar konyha alapvető fűszerévé vált.

Magyarországra feltehetően a Balkánon keresztül, török közvetítéssel került: a bors rokonaként ismerték, erre utalnak a törökbors, indiai bors, és az erdélyi pogánybors el-nevezések. A 16. században a cserépbe ültetett paprikanövény még főúri kerteket díszített, említést tesz róla például Széchy Margit, Zrínyi Ilona nevelőanyja is. Mint borsot helyettesítő fűszer, a 17. század végétől terjedt el, de kezdetben csak a népi konyha ismerte. Termesztési ismereteit valószínűleg bolgár kertészek hozták be a Bácskába, majd onnan Szegedre. Elterjedése széles körben köszönhető annak, hogy úgy tudták róla: jótékonyan hat az emésztésre és hatásos ellenszere a maláriának. Lehetséges, hogy a gyógyászatban is járatos szeged-alsóvárosi ferencesek füves kertjében is ott volt a paprikanövény.

A paprika a délszláv papar (bors) szó kicsinyítő képzős változata. A 18. sz. első felében bukkant fel, de sokáig használatban maradtak a tájszavak is, a pirosbors, vörösbors, pfeferóni és pipárka.

A paprika mára a világ egyik alapvető fűszerévé vált

Itt Röszkén sajátos magyarázatot találtak ki a paprika nevének eredetére. Állítólag a papok, amikor példát mutatva, elöl jártak a paprikaevésben, igencsak könnyeztek, azaz a növény papríkató.

A növény, amit Dr Chanca még különlegességként hozott magával, mára a világon már mindenhol megtalálható, és a bors mellett legalapvetőbb fűszerünkké vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az éttermek, konyhák háromféle ízesítési lehetőségre mindig felkészültek: az asztalon mindig van só, bors és paprika.

The post A paprika kalandos útja. Dr Chanca titokzatos szállítmánya appeared first on PaprikaMolnár.

A paprika jelentősége a magyar gasztronómiában közismert és vitathatatlan, az elnevezés eredete azonban valószínűleg tisztázást igényel. Hogyan lett a papar és a peperke szavakból paprika? A száraznak és teoretikusnak tűnő nyelvészeti téma tulajdonképpen nagyon izgalmas: A fűszer különböző neveinek végigkövetésével információkat kapunk arról is, mikor milyen körökben jelent meg, kik használták, és így tovább.

Sok nyelvben nem tesznek különbséget – legfeljebb jelzők segítségével – a bors és a paprika szavak között. Ez igencsak megnehezíti a fordításokat, így születhettek meg az olyan kifejezések, mint a cayenne-bors, a bors-spray meg a forró csilibors. A magyar szóalakok láthatóan különböznek egymástól, bár az írásos emlékeink szerint a 18. század közepéig  mi sem alkotunk rá külön szót. De vajon honnan vettük e nevet? Mi az elnevezés magyarázata?

A 16. század második felében, Széchy Margit híres kertjében már ott pompázott a tűzvörös termésű törökbors vagy pogánybors. Az elnevezés mindenképpen azt jelzi, hogy a növény keleti, illetve balkáni közvetítéssel került hazánkba.

A paprikát, mint a borsot helyettesítő, általános fűszert kezdetben a népi konyha használta, és minden kertben megtalálható volt. Talán ezért is nevezték magyarosnak a paprikával fűszerezett ételt. A 19. századra azonban kialakultak a tájkörzetek, a fűszer tulajdonképpen elvesztette általánosan magyar jellegét. A paprikatermesztés jellegzetesen szegedi és Szeged környéki foglalkozássá vált. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a paprika családnév lett.

Magyarországon bors helyett kezdték el használni a paprikát. Az intenzív, csípős ételeknek ugyanis már a középkorban nagy kultusza volt, de a borsot nem mindenki engedhette meg magának. Ez a fűszer drága volt, messze keletről kellett importálni, veszélyes kereskedelmi utakon. A nyugatról érkezett paprika azonban egy idő után bárki számára elérhetővé vált. A paprika tehát a bors helyettesítésére szolgált.

Innen ered paprika szavunk is. A borsot jelentő peperi, piper szóból, a délszláv papar kicsinyítőképzős alakjából paparka, peperke, piperke változatokon át alakult ki a magyar nyelvben a paprika szó. Egyéb tájszavaink a paprika növényre változatosak, és egészen a 20. század elejéig használatban voltak. Továbbá a röszkeieknek is megvan a maguk tudományos névmagyarázata: Szerintük a paprika olyan erős, hogy még a papot is megríkatja, azaz papríkató.

A paprika elnevezés napjainkra tehát a magyar nyelv szerves részévé vált, sőt nemzetközi használatának is magyar neve volt a kiindulópontja.

The post Papar, peperke, piperke. A név törzsfejlődése appeared first on PaprikaMolnár.