Elvesztett háború, kemény büntetés. A történeti előzmények.

A trianoni szerződéshez kötődő legalapvetőbb adatok a köztudatban élnek. Magyarország – mint az Osztrák-Magyar Monarchia utódállama – az első világháborúban a vesztes oldalra állt. A győztes antant-hatalmak pedig nem mulasztották el kárpótlás nyújtására kötelezni és hangsúlyozni a felelősségét.

A 14 pontból álló szerződés kitért a háborús bűntettekre, előírásokat tartalmazott a hadifoglyokkal és a katonai megkötésekkel kapcsolatban, rögzítette a jóvátétel fizetésének kötelezettségét, és – talán ez a mozzanata a legismertebb – kijelölte az ország új határait.

Magyarország területének kétharmadát elveszítette, többek között Erdélyt, a Felvidéket, Szlavóniát, az Őrvidéket, Kárpátalját és a Délvidéket is. Utóbbi bírt a szegedi tájkörzet szempontjából a legnagyobb jelentőséggel.

A döntés a kor számos politikusa és diplomáciai szakértője szerint is túlzó és igazságtalan volt. Az etnikai, nyelvi és kulturális határok többé nem estek egybe a közigazgatásiakkal. Családok szakadtak szét, munkavállalók veszítették el a megélhetésüket, gazdasági folyamatok a fenntarthatóságukat, gyerekek az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Trianon hatása máig érződik, tematizálja a határainkon kívül élő magyarok anyaországhoz való viszonyát, határainkon belül politikai megosztottságot eredményez.

Trianon és a szegedi tájkörzet

Milyen hatással volt mindez a fűszerpaprika-termesztésre? Az 1850-es években kezdődő szegedi paprikatermesztéshez mintegy negyven évvel később a mai Szerbia területén található Horgos is csatlakozott. Az első világháború alatt már Martonos is bekapcsolódott a termelésbe, a vajdasági füzéreket általában szegedi és röszkei kofák vásárolták meg. A szegedi tájkörzet lassan kiegészült például Ada, Magyarkanizsa és Adorján paprikatermesztő tevékenységével.

A kialakult együttműködésnek azonban véget vetettek a vesztes világháború hatásai. A kiterjedt szegedi tájkörzet három darabra vágva végezte. Területe részben az előbb már említett Szerbiához (akkor Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz), részben Romániához került. A Temesvár és Arad környéki termőterületek elvesztésénél talán még képtelenebb helyzetet teremtett a jó minőségű észak-bánáti földek elérhetetlensége. Bár a röszkei és horgosi termőföldek gyakran csak kőhajításnyi távolságra feküdtek egymástól, közöttük mégis ott volt a határ.

Miután a délvidéki termelők nem tudták a paprikát Szegeden értékesíteni, paprikaőrlőket létesítettek és saját feldolgozórendszert alakítottak ki. A szegedi elvekre támaszkodva egy új, ám különálló, kisebb körzetet hoztak létre. A trianoni döntés tulajdonképpen azt eredményezte a szegedi tájkörzetben, amit országos szinten is: Megosztottságot.

The post 1920-2020. Trianon és a paprikatermelő szegedi tájkörzet appeared first on PaprikaMolnár.

Népünnepély a Mátyás téren. Alsóváros Paprikaharangja megzendül!

Az 1921. május 26-án Szegedre érkezett négy új harangot két nappal később már fel is szentelték, és elhelyezték az alsóvárosi templom tornyában. Az esemény nem csak Alsóváros, egész Szeged ünnepe volt. Hiszen alig egy évvel Trianon után a város közös ünnepet ülhetett, a közösségi összefogás komoly eredményt ért el. A Délmagyarország ezúttal is szemléletes leírást közölt:

„Az alsóvárosi Mátyás-templom új harangjainak felszentelése ma délelőtt történt meg fényes egyházi szertartás keretében…

Mise után a papság a harangokhoz vonul és a püspök megszenteli azokat. A harangszentelés után P[áter] István az oltár mellett felállított szószékre lépett… Hallgatják is áhítattal. Minden szavát, amelyben a lelkek feltámadását és a szép magyar jövendőt hangoztatja…

A szentbeszéd végeztével ezer és ezer ajkon felhangzik a Himnusz, majd a Budapestről lejött szakértők megkötözik a legkisebb harangot és gyerekeket állítanak a kötelek mellé. Egy-két perc s a harang a közönség tapsai közben felér a toronyba. A többi három harang felhúzása is hamarosan megvan. A másodikat a magyar ruhás leánykák, a harmadikat a magyar anyák, a negyediket, a legnehezebbet pedig a férfiak, élükön a Somogyi Szilveszterrel és Kószó Istvánnal, húzták fel a toronyba nagy odaadással és buzgalommal.”

Maga Szeged polgármestere, Somogyi Szilveszter, egy helyi képviselővel együtt húzta fel a harangot!

A Paprikaharangot fuvarozó Bozóki házaspár

A pontos díszítés és a harang utóélete

Az új harang felszentelésének tehát megadták a módját, hiszen az idézet szerint Somogyi Szilveszter polgármester és Kószó István képviselő is részt vett az ünnepélyen. A harang hangját tehát már hallottuk, most ideje egy kis figyelmet szentelni a kinézetének.

Alsóváros Paprikaharangja, más néven a Szent Piroska-harang – melyet Szlezák László öntött 1921-ben Budapesten – a vállon körbefutó paprikamotívumokkal ékes. A palást alsó részét szőlőfürtök díszítik, alattuk pedig egymással szembeforduló cethalak jelennek meg. A harang egyik oldalán maga Szent Piroska is látható, alatta felirattal: „Szent Piroska, könyörögj érettünk!” A harang védőszentjével szemben hosszú szöveg olvasható, a következő kezdettel: „A Szeged Alsóvárosi paprika termelők és kereskedők harangja.” Majd az adományozók neveit is felsorolják.

A Paprikaharang 2005-ig zengett az alsóvárosi templom tornyában. Akkor megrepedt, és megmentéséhez ugyanúgy a közösség összefogására volt szükség, mint annak idején az öntéséhez. A Móra Ferenc Múzeum és a Szegedi Városképvédő és Hagyományőrző Egyesület gyűjtést indított egy új harangra, így akarták elkerülni, hogy a Paprikaharangot beolvasszák. A kezdeményezés – melyhez a PaprikaMolnár Kft. is csatlakozott – szerencsére elérte célját. Az adományokból összegyűlt pénzen új harangot öntöttek, mely Bálint Sándor néprajzkutató nevét viseli. Alsóváros Paprikaharangja pedig befejezte szolgálatát: A Ferences Látogatóközpont tárlatán bárki megtekintheti, most már kiállítási tárgyként őrzi a régi idők emlékét.

The post Szent Piroska Paprikaharangja: Ünnep háború és Trianon után appeared first on PaprikaMolnár.