December 24-e és az örömteli böjt

Ez a nap még a várakozásé volt. Vártak az advent és a böjt végére, a téli napforduló után a sötétség visszavonulására, az egyre növekvő fényre, Krisztus születésére, az igazi ünnepre. Míg napjainkban december 24-ét már ajándékbontás és gazdag vacsora jellemzi, addig egy régi alsóvárosi paprikatermelő még böjtöt tartott Ádám-Éva napján.

Karácsony böjtje, akárcsak hamvazószerda és nagypéntek, a legszigorúbb böjti napok közé tartozott. Mégis örömteli (gaudiosum) böjt volt ez, melynek napját sokan són, kenyéren és vízen töltötték el, és este is csak a legegyszerűbb ételek kerültek az asztalra.

A Krisztus születésére és az ünnepre való várakozást a néphagyományban az általános vendégvárás szokásrendszere is kiegészítette. Ezen a napon Szegeden is jellemző volt, hogy a bejárati ajtót egy kicsit nyitva hagyták, hogy azon „a Kisjézus könnyen betaláljon”, és hogy ne maradjon zárva a rokonok vagy barátok előtt se.

Estére aztán mindenki hazatért (sok helyen még a kölcsönkért dolgokat is visszakérték, hogy minden és mindenki a helyére kerüljön), és a család apraja-nagyja helyet foglalt a karácsonyi asztal körül.

A karácsonyi asztal mágikus ereje

A karácsonyi asztal jóval több volt, mint egy tálalásra alkalmas bútordarab. Az ünnep ígéretét, a jövőbe vetett várakozást, a család egységét jelentette, és mint ennyi pozitívum megtestesítője, az egész magyar nyelvterületen szerencsehozó és bőségvarázsló funkcióval bírt.

Különösen a Nyugat-Dunántúlon volt jellemző egy, kifejezetten erre az alkalomra tartogatott, díszes kivitelezésű, karácsonyi abrosz használata. Az abrosz nem csupán karácsonykor kapott aktív szerepet: Tavasszal abból vetettek, hogy biztosítsák a termés bőségét.

A karácsonyi asztal ereje a körülötte elhelyezett tárgyakra is hatást gyakorolt. Bálint Sándor is leírta, hogy Szeged környékén lószerszámot, takarmányt tettek alá, mert hitük szerint így egész évben védhették az állatok egészségét is.

És hogy mi került az asztalra? 24-én este böjti ételek, mint például halászlé és mákos guba, az ünnepi fogások mellett pedig kulcsszerepet kapott egy teljes vekni kenyér. Az asztalra gyakran egy kalácsot is helyeztek, hogy ez is egész évben rendelkezésre álljon majd. Tipikus karácsonyi ételnek számított továbbá az alma, a dió, a sült tök és a méz.

Még a karácsonyi asztalon maradt morzsának is „varázsereje” volt. Úgy tartották, ha kiöntik a tyúkoknak, azok sokkal jobban fognak tojni.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A karácsonyi asztal varázsa appeared first on PaprikaMolnár.

Az ünnepre mindenki saját hagyományai szerint készül. A múlt század elején még természetes volt, hogy az adventi periódus a ráhangolódás, várakozás ideje. Elődeink még böjtöltek is, ami szintén az áhítatos felkészülés része volt. Ráadásul így a karácsonyi vacsorát is jobban értékelhették.

Napjainkra mindez a múlté, az ünnep sokat veszített vallási tartalmából. Az adventi időszak – mintha máris itt lenne maga az ünnep – sokszor a mértéktelen fogyasztásról, a csábítóan villogó fények és a média generálta beszerzési vágyról szól.

Korunkban talán a legnagyobb kihívás karácsonyként megélni a karácsonyt, tudatos különbséget tenni a várakozás időtartama és az igazi ünnep között. A hagyományos felkészülés jegyében most két tradicionális recepttel szeretnénk hozzájárulni az előkészületekhez.

Szenteste vagy karácsonyi vacsoraként még ma is sok helyen kerül halászlé az ünnepi asztalra. Érdekesség, hogy a napjainkban különlegesnek tartott fogás korábban tipikusan böjti étel volt. A karácsony böjtjének nevezett szentestét az ünnep előestéjének (vigíliájának) tartották, ami alapvetően bevezetni volt hivatott az igazi ünnepet. Így még a böjti szabályok vonatkoztak rá.

Többször is foglalkoztunk már a szegedi és a bajai halászlé közötti különbségekkel. Mivel a szegedi adventhez tiszai halászlé illik, lássuk ennek néhány fortélyát: Az étel alapvetően pontyból készül, de némi apróhal hozzáadásával még ízletesebb lesz. 1,5 kg halra körülbelül 3 fej vöröshagymát, 2 evőkanál friss, házi törött paprikát és ízlés szerint sót, erős paprikát kell számítani. Az apróbb halak, fejek, farkak főzésével és átpasszírozásával készül a sűrű alaplé, melybe a nagyobb halszeletek kerülnek, további főzés céljából.

Tipikus ünnepi étek a töltött káposzta, melyről a közelmúltban szintén megemlékeztünk. Ennek természetesen már semmi köze a böjthöz: A friss hús a tél elején lezajlott disznóvágásokból származott, a káposzta pedig saját savanyítás volt az adott év őszéről, az egyik legfontosabb téli tartalék. 1,5 kg savanyított káposztalevél 0,5 kg hússal, 20 dkg rizzsel és 2 nagy fej vöröshagymával áll arányban. A húst a rizzsel, 1 tojással, a pirított hagymával, illetve sóval, borssal kell összekeverni. A tölteléket a káposztalevelekbe csomagoljuk, és egy nagyméretű edénybe rétegezzük. A szintek közé kerülhet aprókáposzta, egy-egy darab oldalas és liszttel elkevert pirospaprika, hogy a lé besűrítéséről előre gondoskodjunk.  

The post Adventi készülődés, tippek az ünnepi asztalra appeared first on PaprikaMolnár.