Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

Szerteágazó munkakör

A paprikakofa legtöbbünk szemében talán egy dörzsölt piaci árus, aki nagy rábeszélőkészséggel és értékesítési gyakorlattal igyekszik túladni a portékáján. Feladatköre (és szerepe a szegedi paprika hírnevének öregbítésében) azonban ennél jóval komplexebb.

Elsősorban azt kell leszögezni, hogy nincs a piachoz kötve. A nyersanyag továbbítására specializálódott füzérkufa például közvetítő volt a termelők és a kikészítők között. Egy-egy paprikatermesztő család sokszor több évtizedes, generációkon átívelő kapcsolatot tartott fenn a füzérkofával. Bálint Sándor tanulmánya szerint „…erre különösen széleskörű tanyai ismeretséggel, atyafisággal rendelkező alsóvárosi, vagy röszkei szegényebb parasztasszonyok vállalkoztak, akiknek igájuk volt, akik vagy urukkal, vagy legényfiukkal indultak tanyai beszerző útra. Egyeseknek külön, állandó fuvarosuk is volt erre a célra. A híresebb, nagy tételekben vásárló, megbízható füzérkufának a nagygazdák hiteleztek, a kikészítők pedig előleget is adtak. Ez a mellékfoglalkozás azért is hasznos volt, mert nem kellett hozzá iparengedély.”

A kofák azonban nem csak a termelőket keresték fel. A visszaemlékezések szerint olyan távoli városokban is árultak, mint például Lugos, Fiume vagy Nagyvárad.

A paprikakofa mint a szegedi paprika terjesztője

A fent említett nagyobb utak paprikatörténeti jelentőséggel is bírnak. Az utazó kofák ugyanis hozzájárultak ahhoz, hogy a paprika már az 1800-as évek közepére általánosan ismert és népszerű fűszerré válhasson. Szerepük az őrlemény terjesztése kapcsán megkérdőjelezhetetlen, hiszen az már a nagyobb vasúti fejlesztések előtt meghódította az országot.

Akárcsak a paprikakofa, a hátipatikáros (afféle mozgó kínálattal rendelkező, vándor gyógyító) is kivette a részét a szegedi fűszer széleskörű bemutatásából. Fontos megjegyezni, hogy a törött paprikát nem ételízesítőként, inkább orvosságként ajánlotta.

Néhány paprikakofát név szerint említ Bálint Sándor munkája: Ördög Teca, Győri Roza és Négyökrű Ágnes valamikor a Valéria téri füzéres és a Széchenyi téri őröttes piac aktív szereplői voltak. A talpraesett, a jég hátán is megélő paprikakofa a Szegedhez kötődő irodalomnak is szerves része. A témáról Móricz Zsigmond is közölt egy kedves anekdotát.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Régi szegedi mesterségek II. A paprikakofa appeared first on PaprikaMolnár.

Móricz Zsigmond emlékezete

Móricz Zsigmond (1879-1942) író, szerkesztő, újságíró neve magától értetődően ott van a 20. századi magyar irodalmárok legnagyobbjai között. Szépirodalmi munkái közül nem egy máig is kötelező olvasmány, realista prózái akár szociográfiai elemzésként is olvashatók.

A szegényparaszti családból származó Móricz ugyanis saját gyerekkori tapasztalatait formálta novellákká, regényekké. Hiszen igazán hitelesen „…csak azt lehet leírni, ami fáj.” – mondta 1908-ban, egyik legismertebb novellája, a Hét krajcár a Nyugat folyóiratban való megjelenése után.

Bár Móricznak stabil helye van a „nyugatos” irodalmi újítók között, 1933-ban szakított a lappal és a Kelet népe folyóirat, továbbá a népi írók vezéralakja lett. Az életművéből jól ismert figurák – a megrázó sorú Árvácska, a kikapós galamb papné, a politikai korrupcióba nyakig merült rokonok – mind a magyar valóság hús-vér alakjai.

Akárcsak a szegedi paprikások, akik ugyan nem regényhősként jönnek elénk, színes-csípős életkörülményeik azonban ugyanúgy vonzották az író figyelmét.

Móricz és Szeged

„Már a vonatról megszúrja az ember szemét a paprikafüzérek kárminvörös függönye amely csaknem minden ház ereszébe ki van húzva.” – így indul a Móricz szegedi benyomásait összegző Paprikaszagú levegőben című kötet, melynek már szenteltünk egy külön sorozatot.

Az író valószínűleg 1913-ban járt először a Tisza-parti városban, legalábbis ekkor jelentek meg Az Est hasábjain első szegedi riportjai, A szegedi papucs, A szögedi embör és A szegedi dudás. Később ezekből állt össze a Paprikaszagú levegőben is, kiegészülve a röszkei és szentmihálytelki paprikások gondjaival vagy a szegedi kufa alakjával. Utóbbi egyébként létező személy volt, Ágnes néni, aki Bálint Sándorral tartotta a rokonságot és az etnográfus ajánlotta Móricznak mint hasznos ismeretséget.

Bálint Sándor dialektológiai tanácsokkal is ellátta az írót. Móricz az ő-ző, szögedi nyelvjárás kapcsán gyakran kért tőle segítséget. Így sikerült hitelesen megszólaltatni dél-alföldi szereplőit a Rózsa Sándor-regényekben.

A kiemelt kép forrása: Fortepan_115218

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Paprikás krónikás. 145 éve született Móricz Zsigmond appeared first on PaprikaMolnár.

Az árstop és a termelők kétségei

A fent említett rendelet lényegében megszüntette a fűszerpaprika szabadkereskedelmét. A közvélemény nyugtalan című kisebb fejezetben Móricz pontosan idéz egy, a kistermelők közötti megbeszélést, melyben szóba került az árstop és a paprikás gazdák félelmei.

„Eleinte bizakodással várták az eseményeket. Bizakodásra sok okuk volt.
– Sok jóval kecsegtetett bennünket – mondta egy kistermelő tegnapelőtt, kint a mezőn. A bizakodás oka az volt, hogy a kormány részéről kibocsátott hírek szerint a Hangya minden mennyiséget felvesz szabott árakon.

Ebből arra következtettek, hogy úgy lesz a dolog, mint a dohánnyal. Monopólium. A kormány szerve egyszerűen felveszi a termést. Ez megnyugtató lett volna négy év előtt; 1932-ben ugyanis, mikor a paprikát semmi áron sem lehetett eladni, a kistermelők képviselői kérték a kormánytól, hogy csináljon valamit, s mentse meg a termelést. Most viszont nagy rémülettel veszik tudomásul, hogy amikor a paprika a szabad forgalomban váratlanul szép árakat ért el, a limitált árak messze alatta maradnak a piaci forgalmi áraknak.

Nem szabad elfelejteni, hogy itt igen „gyenge kezekről” van szó, akiknek már tíz-húszfilléres árkülönbözet is jelentékeny.
Kisguczi gazda egyszerűen megmondta:
– Kérem, jó vót az a spekula… Most nagy baj van, ha nem lehet lutrizni.”

A szövetkezet lehetősége

Móricz leírása további, ma is tanulságos megállapításokkal folytatódik:

„A termelők azt állítják, hogy nem termelő szövetkezet. A kiskereskedők, hogy nem értékesítő szövetkezet. Valamennyien megegyeznek abban, hogy itt csupán arról van szó, hogy beleavatkozás történik a termelés és eladás rendjébe, abból a célból, hogy valaki valami hasznot vegyen le a közösség munkájából.

Egy kikészítő szegényasszony ezt így kiáltotta el:
– Nekünk kell ötven pengőket befizetni, hogy abból megvegyék a mi paprikánkat!
– Ne sírjon! – kiáltott rá a társa. – Egy esztendő múlva meglátjuk, mi lösz… Hogy kinek marja ki a szömit a paprika, neki-e vagy nekünk?

Húszezer lélek él itt paprikából. Nem volt szerencsés politika a paprika-rendelet.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post „Nagy baj van, ha nem lehet lutrizni.” Árstop és paprika, 1936. appeared first on PaprikaMolnár.

Július 31-én, szombaton, nagy eseményre készülődtek Szentmihályon: A plébánia közösségi házában 17 órakor kezdődött a könyvbemutató, melyen Molnár Anita is részt vett.

Csoportkép a könyvbemutatón

A könyvről az egyik szerző, Molnárné Szekeres Judit tartalmi összefoglalóját közöljük.

Megjelent a Szentmihályi életutak II.

Szentmihályi életutak II. címmel jelent meg a közelmúltban Kovácsné Varga Rozália, Fejes Ferenc és jómagam, Molnárné Szekeres Judit közös kötete, szeretett gyűjtőmunkánk betűformát öltött eredménye, mely a 2006-ban kiadott első könyvünk folytatása.

Újabb írásaink a korábbiakhoz hasonlóan szentmihályi születésű vagy kötődésű emberekről szólnak, akik érdekes, fordulatos életük történetén keresztül néha nevetősen, de esetenként könnyes szemmel mutatják be a régi falut, a fél évszázaddal korábbi fiatalságot, az akkori szórakozási lehetőségeket, a földművelést, családi életet.

Jó volt idősekkel beszélgetni, akiknek van még józan paraszti eszük. Rengeteg bölcsességet tudnak átadni az utókornak, és nem utolsósorban megtanítanak arra, hogy az ember képes legyen kínjában nevetni, vagy örömében sírni. A gyakran nagyon nehéz, a maitól alapjaiban eltérő, időnként már-már hihetetlennek tűnő emberi sorsok mindegyike tanulságul is szolgálhat az olvasó számára.

Életutak és kérdések

Mindegyik élettörténet összegzéssel zárul, mely elgondolkodtat az élet nagy kérdéseiről.

Boldogabb-e vajon napjaink embere, aki eleink anyagi helyzetéhez képest viszonylagos jólétben él, lehetősége van arra, hogy évente nyaraljon, de rosszul érzi magát, ha az valamiért elmarad. Miért érzi magát elégedettnek az az idős asszony, aki csak egyszer tette kívül a lábát Szentmihály határán egy pesti piacozás alkalmával, és az volt a legnagyobb öröme, hogy az ő fűszerpaprikájuk volt a legszebb abban a szezonban?

Elegendő-e a családunkban és a két kezünk munkájának eredményében gyönyörködni ahhoz, hogy teljesnek érezzük az életünket, vagy mindenképpen élmények kellenek a boldogsághoz?

Hogyan alakult az élete annak a lánynak, akinek a szülei megengedték, hogy az első igazi szerelméhez fiatalon hozzámenjen, és még a pályaválasztásban is támogatták álmai megvalósítását? Miként tud rossz hatással lenni egy egész életre a szülők ellenkezése, amikor a szigorú anya által jóváhagyott fiúhoz kellett férjhez menni, és szakmát is csak az ő kedve szerint volt szabad választani?

Mennyiben voltak mások a mindennapjai egy falusi parasztembernek, akinek a fő tevékenysége a paprikatermesztés, a fóliasátor alatti kertgazdálkodás, mint például egy városi tanárnak? Ezekre a kérdésekre, és még sok másikra is választ találhat az olvasó, akinek nagy örömünkre kezébe kerülhet könyvünk.

Kitekinthetünk Szeged irányába is egy átlagosnak semmiképpen nem mondható, de annál inkább sikeres, izgalmas és szerencsés életutat végigkövetve, akár összehasonlítási alapot is teremtve ahhoz, hogy elgondolkodjunk: Vajon egy falusi vagy egy városi embernek volt könnyebb az élete az elmúlt évszázad derekán, és elég-e csupán a szerencse ahhoz, hogy valaki a mélyszegénységből – nem akárhová – kiemelkedjen? Mikre képes az emberi akarat? Remélhet-e szerelmet ott az ember, ahol látszólag semmi keresnivalója nincs?

Ha utóbbi felvetésekre nem is keresünk feltétlenül választ, hanem csak – akár szentmihályiként, akár nem falunk lakójaként – elolvassuk a könyvet, és mindössze az lesz a konzekvencia, hogy „Aki önni, inni, mönni bír, az fogja be a száját” – ahogy egyik kedves riportalanyom mondta -, és mások életét megismerve végre elégedettséggel tud eltölteni minket saját életünk is, már megérte elolvasni.

Molnárné Szekeres Judit

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése szeptemberben-októberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post „Mög vagyok elégödve az életömmel.” Szentmihályi életutak II. appeared first on PaprikaMolnár.

Történetek a Pesti paprikából. Rádiókabaré-sorozat, 1958.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Pesti paprika IX. Az emigráns

Írta: FEJÉR ISTVÁN és KÁLLAI ISTVÁN
Szín: Üres terem, benne néhány láda. Hátul gépzúgás, majd sziréna, a gépek zaja elcsendesül.

JACK (belép): Halló, Dick, gyere, ülj ide mellém, erre a ládára, ebédeljünk együtt. (Leül. Belép hátul a Magyar.)
DICK (leül): Oké, Jackie. Te, nézd! Az az új fiú, az a magyar, idejön hozzánk, úgy látom, keres valamit. Halló, boy, mit keresel?
MAGYAR (közelebb lép hozzájuk): Akar megenni enyém ebéd, keresni ebédlő.
JACK: Haha, ebédlő! Csuda pofa vagy. Mit szólsz hozzá, Dick, milyen humora van? – Na, ülj ide mellénk. Csuda pofa!
DICK: Sajnos nem tudom eléggé élvezni a humorát. Három nap óta úgy fáj a fogam, hogy majd megőrülök.
MAGYAR: Fáj foga? Kartárs, kell menni Esztékába. (Mutatja a húzást.)
DICK: Hová?
MAGYAR: Esztékába, hol fogorvos kidobni ingyen.
DICK: Ahá. Ingyen! Orvos, ingyen? Csak úgy ingyen. Hehehe.
MAGYAR: Az a nő, aki ott ül, miért dolgozza?
JACK: Hogy pénzt keressen.
MAGYAR: De nagyon megvan már neki kövérsége. Fog neki nemsokára bébi. Miért még mindig dolgozni?
JACK: Nem értem. Hát mit csináljon?
MAGYAR: Miért nem veszi szülési szabadság?
JACK: Hahaha. Óriási! Micsoda humora van! Még hogy szülési szabadság. (Nevet.) Talán menjen szanatóriumba szülni?
MAGYAR: Persze.
JACK: Te, Dick, ez nem is olyan jó pofa, ennek agyára ment az otthoni elnyomás.

Gyors függöny

The post Pesti paprika IX. Az emigráns és az otthoni elnyomás. appeared first on PaprikaMolnár.

Történetek a Pesti paprikából. Rádiókabaré-sorozat, 1958.

Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésrozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Pesti paprika VIII. Ponyvaregény

A Pesti paprika VIII. fejezeteként kiválasztott ponyvaregény minden reményünket beváltja, amit egy ponyvaregényhez fűzhetünk. Könnyed, mindenki által ismert klisékre támaszkodik, a történetvezetése megbízhatóan kiszámítható, mögöttes tartalommal nem terheli a kedves olvasót. Maga a témaválasztás viszont mindenképpen ironikus. Ez az, 1950-es évek végén íródott, ponyvaregény furcsa párhuzamokat mutat a kor realitásával. Mondhatnánk azt is: Ponyvaregény, az életből merítve.

Ponyvaregény

Írta: Fejér István és Kállai István

FELESÉG: Mit olvasol, szívecském?

FÉRJ: Nagyon érdekes. Nagyon izgalmas.

FELESÉG: Biztosan megint valami ponyva.

FÉRJ: Dehogy. Az életből merített realista mű.

FELESÉG: Miről szól?

FÉRJ: Egy grófról, aki elvette feleségül egy nagybirtokos nábob leányát, de rangrejtve él. Kiadja magát szegény embernek, hogy így férkőzzön be az emberek szívébe…

FELESÉG: És ez neked nem ponyva? Hát micsoda hülyeség ez? Hogy lehet ilyesmit manapság olvasni? Mondd, ki írta ezt a baromságot?

FÉRJ: A káderesem – rólam.

Függöny

The post Pesti paprika VIII. Ponyvaregény az életből merítve appeared first on PaprikaMolnár.

Történetek a Pesti paprikából. Rádiókabaré-sorozat, 1958.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Pesti paprika VII: Egyet jobbra, egyet balra, belépni!

Konferanszié:

Kitörő örömmel fogadták riporterünk azon javaslatát, hogy egy tánciskolából készít „Frissen vázolva” riportot. Viharos rock and roll-ra voltunk elkészülve, és ezért nem csak munkatársunk vett be idegcsillapítót, de még a töltőtollba is beletömködtünk egy stamperli brómot. Legnagyobb csodálkozásunkra az izgalmas rock and roll helyett egy szenvedélyes tangó tanítása folyt ebben a tánciskolában.

Tánciskola

TÁNCTANÁR (ütemesen tapsol): Egyet jobbra, egyet balra, belépni! Egyet jobbra, egyet balra, belépni! (Tapsol, a zene elhallgat.) Még mindig nem egészen jó! Az oldallépések jobbra és balra már egész jól mennek, de a belépés még mindig nem elég határozott, nem elég kecses. Még egyszer gyakoroljuk! Zene! (A zongora újra kezdi.) Most! Egyet jobbra, egyet balra, belépni!

KONFERANSZIÉ: Bocsánat, kedves mester, hogy megzavarom. Szeretném megkérdezni, milyen tánc ez?

TÁNCTANÁR: Ez, kérem, a karrier-tangó. Egyet jobbra, egyet balra, belépni!

Gyors függöny

The post Pesti paprika VII. Egyet jobbra, egyet balra, belépni! appeared first on PaprikaMolnár.

A Pesti paprika történetei. Rádiókabaré-sorozta, 1958.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Bevezető konferansz. Utasok, vendégek, családtagok és a forradalmi kritika

Jóestét kívánok, kedves közönség. Majdnem elkéstem. Autóbuszon jöttem ugyanis, ahol egy nagyszerű újítás úgy lekötötte a figyelmemet, hogy két megállóval túl utaztam a célon.

Az autóbuszon kifüggesztett „Mi, utasok” című vicclapot olvasgattam. A valóban szellemesen, de határozottan tendenciózusan szerkesztett lapból megtudtam, hogy a közlekedési vállalat szempontjából mi, utasok vagyunk minden jónak elrontói, minden hiba forrásai, mi vagyunk a métely és konkoly, mi vagyunk a fegyelmezetlenek, a gorombák, a hülyék.

Szerintem igaza van az autóbuszüzemnek, mert ha nem lennének utasok, tökéletes boldogság és nyugalom költözhetnek autóbuszék berkeibe. Nem lenne tolongás, potyautas, gorombáskodás. A kalauzok minden lelki ingadozás nélkül csengethetnék el a kocsit, sőt teljesülhetne szívük vágya, és meg se kellene állniok a megállóhelyeken.

A kezdeményezés valóban követésre méltó. A kritikának egy új válfaja született meg. Eddig csak alulról és felülről jövő kritikát ismertünk, és most íme, megszületett az új: – (ne tessék haragudni, de egyelőre még túl komplikált az elnevezése) – annak a kritikája ahhoz, akiért van.

Csupa merő mulatság lesz az életünk, ha ez az újfajta kritikai mód elterjed. A vendéglátóipari vállalatok kiadnak majd egy vicclapot „Pfuj, vendég!” címen. Olvasható lesz benne egy illusztrált cikk a sör után ordítozó vendégről, holott nyilvánvaló, hogy a sörhiányt éppen ő, a sörivó okozza. Most egy ügyes rajz következnék, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor a vendég – ez az undorító, csak a hasának élő, falánk szibarita – kéjesen locsolja a pörköltszafttal a hófehér abroszt.

Ez a humoros kritikai módszer bizonyára megváltoztatja majd a szülők és gyermekek viszonyát is, hiszen nyilvánvaló, hogy nincsen messze az az idő, amikor a gyerekek is kiadnak egy-egy családon belüli vicclapot a szülők megnevelésére „Smucig a fater” vagy „Anyám nem tűri az alulról jövő kritikát” címen. 

The post Pesti paprika VI. Az út folytatódik, de az utasokkal baj van appeared first on PaprikaMolnár.

Történetek a Pesti paprikából. Rádiókabaré-sorozat, 1958.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprikából vett kabaréjelenetek a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Az utóbbi jellemző különösen erős a Végállomás című rövid párbeszédben.

Végállomás

SALLAI (belép): Üdvözlöm, Forgács úr. Nini, hol találkozik az ember ismerőssel?

FORGÁCS (bent ül): A villamoson. Üljön ide mellém. Meséljen, hogy van?

SALLAI (leül mellé): Jobb erről nem is beszélni. Maga hogy van?

FORGÁCS (sóhajt): Ne is kérdezze. Ha azt mondom, hogy borzalmasan, akkor már felvágok.

SALLAI: Bizony, bizony. Én se bírom már sokáig. Elég hülyék voltunk, hogy itt maradtunk. Itt, ahol ilyen alakok a vezetők. Higgye el, Forgács úr, én már félek az újságot kinyitni. Minden nap van valami új rendelkezés…

FORGÁCS: Napról napra romlik a helyzet. A kormány meg csak ígérget, ígérget, de nem tartja be. Azt is ígérték, hogy a lakáskérdést megoldják.

SALLAI: Nem hiszek én már ezeknek semmit. Nem bízom a kormányban, nem bízom a vezetőkben. Szónokolni tudnak, hogy ilyen nehézségek, meg hogy olyan nehézségek, de nem csinálnak semmit. Persze, nekik nincsenek filléres gondjaik, lakásproblémájuk sincsen. Csibészek! Én mondom, csibészek.

FORGÁCS: (közelhajol hozzá): Pszt! Csöndesebben! Tele vagyunk spiclikkel.

SALLAI: Bánom is én. Csak az igazat mondom. Nem igaz? Eleinte fuvoláztak, hogy így lesz, meg úgy lesz, most meg már mi van? Munkanélküliség, lakásnélküliség. És ha már kap az ember nagynehezen valami munkát, akkor se lehet megélni belőle.

FORGÁCS: Higgye el, Sallai úr, én nem is emiatt vagyok úgy oda.

SALLAI: Hanem?

FORGÁCS (félénken): Az atmoszféra rettenetes. Az egyéni szabadság hiánya. Ez az, ami kibírhatatlan. Az ember csak azt mondhatja, ami nekik tetszik, és ha mást mond, jön a rendőrség. Nem így van?

SALLAI: De sajnos így van. – Megérkeztünk. Itt a végállomás. Szálljunk ki.

KALAUZ (be): Endstation! Prater! Alles steigt aus!

SALLAI (feláll): Mondja, Forgács úr, nem tudja, merre van itt Bécsben a Günther Strasse?

The post Végállomás. Villamosút a Pesti paprikából appeared first on PaprikaMolnár.

A pesti paprika. Rádiókabaré-sorozat 1958-ból

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabarésorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaréest konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprika kabaréjelenetei a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

A pesti telefon című történet is egy bérházban kezdődik, ahol több lakó osztozik Pataki szomszéd telefonján. A készülék használata azonban nem is olyan egyszerű…

A pesti telefon

KATYUGA: Bocsásson meg, Pataki szomszéd, hogy a maga telefonját csapkodom, de ebbe egyszerűen bele kell őrülni. Pontosan két órája próbálom az anyósomat felhívni Óbudán, és nem megy, nem megy. De felhívom, ha bele is pusztulok!

PATAKI: Csak nyugodtan. Elvégre azért van telefonom, hogy ide járjanak a kedves lakótársak telefonálni.

KATYUGA: Óriási! Kimegy a csengetés. Végre!…Halló! Mariska mamát kérem. – Mi az, hogy nincs? – Hát ki beszél? Szemtelenség! Minek veszi föl, ha nem magának szól? (Levágja a kagylót.) Bocsánat. (Kopogás.)

PATAKI: Tessék.

SIMONYINÉ: (belép.) Pá, kedves Pataki. Megenged egy interurbán telefont?

KATYUGA: (feláll) Tessék parancsolni. Én majd várok.

SIMONYINÉ: (leül a helyére, tárcsáz): Halló, itt 384-376. Kérem Párizs 22-11-9-et. Igen, dringend, háromszoros díjjal.  – Várok. (Leteszi.) Majd, ha megjön a számla, természetesen kifizetem.

PATAKI: Természetesen.

SIMONYINÉ: Halló, Lucy? Itt Magda. Igen, jól vagyok. Arról van szó, hogy ki akarok menni. Azonnal küldjél nekem egy meghívó levelet…Szóval a levelet sürgősen add postára. Szervusz. Csókollak. (Leteszi.) Na, ez megvolt. Nagyon köszönöm, és pá. (El.)

KATYUGA: (tárcsáz:) Foglaltat jelez. (Ideges.)

PATAKI: Ne rágja a zsinórt. Nem használ. (Kopogás.) Szabad!

OBERLÄNDER (belép): Jónapot kívánok. Meg tetszik engedni egy telefont? Csak ide, Londonba….Természetesen majd megfizetem. (Odahajol, tárcsáz.) Halló, itt 384-376, legyen szíves, kapcsolja dringend, azonnali beszélgetésre London dupla vé 18-56-ot. Köszönöm.

PATAKI: Dringend? Azonnal?

OBERLÄNDER: Igaz, hogy ez ötszörös díjjal jár, de megéri. Nem kell várakozni. (Interurbán csengetés.) Halló, Ödön! Örömhír. Juliskának megszületett a gyereke.  – Ma reggel. Fiú! És nagyon okos! (Kis szünet.) Honnan tudom, hogy okos? Na hallod! Nem akart a világra jönni. Szerbusztok. (Leteszi.) Nagyon köszönöm. A viszontlátásra. (El.)

KATYUGA: A nehézségek arra valók, hogy leküzdjük őket. (Tárcsáz.) Halló! Kisasszony, kérem, itt 384-376. Kapcsolja nekem New York 125-54-19-et. Méghozzá dringend, azonnal, sürgős, ha kell, tízszeres díjjal. (Leteszi.)

PATAKI: Mit csinál?

KATYUGA: Megoldottam a pesti telefon problémáját. (Interurbán csengetés.) Halló, New York? Mister Csipetke? Szervusz, itt Katyuga. Légy szíves, hívd fel azonnal Budapestet, az 565-119-es számot, és mondd meg az anyósomnak, hogy estére mozijegyet vettem.

The post A Pesti paprika, a pesti telefon és az időtlen technikai problémák appeared first on PaprikaMolnár.

A pesti paprika. Rádiókabaré-sorozat 1958-ból

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabaré-sorozatot sugárzott, melynek Pesti paprika volt a címe. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaré-est konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral. Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem. A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprika kabaréjelenetei a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan.

Pont, mint a most következő, „Frissen vázolva” c. történetben. Ahogy a felvezetésben is olvashatjuk, az érdekellentét mindig nagyszerű humorforrás. A szövegben ott feszül az ellentét a házfelügyelő (egy lakótömb felelőse, képviselője) és a mindenkori lakó között. Az USÁ-ba vágyó kispolgár és a kommunista párt, illetve maga az USA és a Szovjetunió között. A feszültséget azonban humor enyhíti, a bevezető konferansz ígérete maradéktalanul teljesül.

„Frissen vázolva”

„Frissen vázolva” a címe most következő rovatunknak. A Pesti paprika riporterei frissen vázolják, amit ellesnek a főváros életéből. Ezek a riporterek nem a szenzációs események színhelyére sietnek, hanem a szenzációmentes szürke helyekre, amelyeket annál érezhetőbben pirosít a pesti paprika fűszere.

Egy budapesti bérházban rengeteg anyag akad a humorista számára. A humor forrása – egyesek szerint – a különböző érdekek összeütközése. Ha ez így van, akkor egy pesti bérház valósággal kiapadhatatlan forrása a humornak.

Itt van mindjárt a házmester és a lakók érdekellentéte. A lakók lakni akarnak. Ezt azonban sem a házkezelőség, sem a házfelügyelő nem hajlandó tudomásul venni. A lakó meleg szobában akar dőzsölni. A házfelügyelő pedig utál fűteni. Ebből a humoros jelenetek sora adódik. A házfelügyelő egyébként mindent utál, ami a lakóé, utálja a lakó gyerekét, kutyáját, vőlegényét, menyasszonyát és csőrepedését.

A házfelügyelő szeret aludni, az a piszok lakó meg gyakran kapucsukás után szeret hazajönni.  A házfelügyelő a békességet szereti, a lakó meg folyton ordít. Ordít, ha elzárják a vizet, és akkor is ordít, ha a plafonról is folyik a víz. Ordít, ha nem jár a lift, és akkor is ordít, ha egy-két órát tölt a liftben, két emelet között.

A házfelügyelővel jóban kell lenni. Persze, az se szabály, hogy a házfelügyelővel okvetlenül harmonikus szerelemben kell élnie a lakónak. E napokban hallottam az alábbi esetet:

Egy bizonyos Pubák nevezetű úriember kivándorolni készült az Egyesült Államokba, annak rendje és módja szerint beadta a beutazási kérelmét az amerikai követségen.

Egy napon Pubák úr házfelügyelőjét két úr kereste fel, és információt kértek Pubák úr felől, akinek az volt a szerencsétlensége, hogy jóban volt a házfelügyelővel. A házfelügyelő gondolta, hogy a két férfi a tanácstól jött, és ezért csupa jót mondott Pubák lakótársról. Elmondta, hogy Pubák igazi, jó demokrata, aki őszinte híve a pártnak és a Szovjetuniónak. Sohasem szidta se Kádárt, se az MSZMP-t, s 1948-ban május elsején ő vitte a „23-as tömb lakói” feliratú táblát.

Két nap múlva az a meglepetés érte Pubák urat, hogy arról értesítette az Egyesült Államok budapesti követsége, miszerint személye Amerikában nem kívánatos. A két nyomozó ugyanis a követségtől jött.

A szomszédok érdekellentéte is jó humortéma, sőt még a pinceszomszédoké is. Legutóbbi lakógyűlésünkön hallottam, amint Tokodi lakótárs nekitámadt pinceszomszédjának:

– Hé, hallja maga! Most vettem észre, hogy maga alagutat ásott az én pincémbe, és egész télen át lopta a szenemet!

– Érdekes. Én meg azt hittem, hogy szénbányára bukkantam.

Bár érdekellentét a szomszédok között mindig fennállhat, manapság nagyon fontos a lakóközösség összefogása. Vigyázzunk egymásra!

The post Pesti paprika III. Otthon, édes otthon. appeared first on PaprikaMolnár.

A Magyar Rádió 1958-ban nagy sikerű kabaré-sorozatot sugárzott, melynek a címe Pesti paprika volt. A humoros szövegek a ’paprika’ és a ’fűszer’ kifejezéseknek egészen új értelmet adnak. A kabaré-est konferansziéja szerint a pesti paprika régebbi fűszer a szegedi paprikánál, egyidős a pesti polgárral.Termőtalaja az aszfalt, de megterem a bérházak lakásaiban, a hivatalok aktaporos szobáiban és a kávéházak cigarettafüstös levegőjében. A pesti paprika a világ legszívósabb növénye, nem pusztítja el tűzvész, árvíz, földrengés, háború sem.A pesti paprika egyebekben sokban hasonlít a szegedi paprikához, de míg a szegedi paprikát az ÉTEL, a pesti paprikát az ÉLET ízesítésére használják. A Pesti Paprika kabaréjelenetei a nagyvárosi mindennapok humoros oldalát mutatják be, nem egyszer rendszer-kritikusan…Lássuk, hol gyökerezik a csodamag!

A most következő történet címe: Béralap, melyben az éppen elültetett csodamag egy pillanat alatt fejlődik fává. De ne szaladjunk ennyire előre! Az események kezdetén Vancák Úr, egy rossz körülmények között élő, ám zseniális képességű feltaláló, állásért és szerény jövedelemért folyamodik az Igazgatóhoz. Utóbbit lenyűgözi Vancák találmánya, a növények azonnali fejlődését elősegítő oldat. Mégsem tudja azt alkalmazni, hiszen Vancák fizetésére nincs béralap, per pillanat nincs felvétel az intézménybe.

 Béralap

Szín: Igazgatói iroda. Íróasztal, székkel. Tárgyaló asztal két fotőjjel, könyvszekrény stb.

VANCÁK (belép): Jónapot…Vancák Ede többszörös újító vagyok.Bemutatom találmányomat. Íme, egy kis magocska (mutatja), amely természetesen korlátlan mennyiségben található. Beledugom ide a padló repedésébe… Úgy, ni! Most meglocsolom e kis üvegcse tartalmával, a Vancákonollal! Most tessék figyelni!…

IGAZGATÓ: Te nagy ég! Nő, nő! Nézze, már szára is van. Esküszöm, fa nő ki a padlóból. Milyen gyorsan nő! Már eléri a plafont. Jaj, jaj áttöri! Óriási!! Micsoda hatalmas fa! És pillanatok alatt! És milyen fa?!….Dió! Zseniális! És mibe kerül egy üveg ilyen izé?…

VANCÁK: Egy forint! De ez akkora erdő előállítására elegendő, mint a Bakony – mielőtt elkezdték irtani!…

IGAZGATÓ (sírva): Uram…ön…ön…megmentett engem…megmentette a hazai ipart, áldani fogják a fogyasztók. Milliárdokat…milliárdokat takarít meg az államnak!…Uram, én önt homlokon fogom csókolni, de előbb megkérdem, mik az anyagi igényei?…

VANCÁK: Szerény vagyok, uram! Állás kellene. Havi 1500.

IGAZGATÓ (kis szünet után): Akkor…nem aktuális a dolog!…

VANCÁK: De…hát miért?…

IGAZGATÓ: Sajnos, nincs rá béralap!…

A Pesti paprika csípős közlendője tehát a következő: Mi, magyarok, grandiózus ötleteinkre igazán büszkék lehetünk, a kivitelezés terén azonban még van mit tanulnunk. A nehézkes, bürokratikus felfogás, hosszú távú gondolkodásra való képtelenség miatt nem egy híres találmánytól estünk már el. Az újítás sokszor inkább külföldön realizálódott, idegen országok termékeny talajára hullott a csodamag.

 A Pesti paprika a Röszkei Paprika Múzeum gyűjteményének egy igazi gyöngyszeme. Kivételes szerencse, hogy ráakadtunk, hiszen a ’paprika’ szó rendkívül kreatív értelmezésére világít rá. Ahogy a bevezetőjében olvashatjuk, az élet fűszerezésére szolgál.

És hogy tovább fűszerezzük a történetet: a PaprikaMolnár udvarán készítettük ezt a fotót néhány éve. Csoda történt: az aszfalton kinőtt a paprika. 

Maga a csoda: a paprika termőtalaja itt az aszfalt. Fotót készítette: Molnár Anita. Helyszín: PaprikaMolnár udvara.

The post Pesti paprika II: Csodamag és béralap appeared first on PaprikaMolnár.