Ezen a héten folytatjuk korábban megkezdett, népszerű témánkat: A röszkei paprikás társadalom kiváló ismerőjének, Vastag Jószefnek ránk maradt anyagit tesszük közzé. Az előző bejegyzésekben már terítékre kerültek a termesztés archaikus módszerei és a termesztők családszervezete is. Ez alkalommal a szárítás és az áztatás leírásával kezdjük, és egy Önökhöz szóló kéréssel, közös munkára való felhívással, fejezzük be.

A szárító hasonló helyiség volt, mint a hasító. Középen lemezből készült dobkályhákkal /dübögőkkel/ fűtöttek. A 40-50 °C-os hőségben aránylag gyorsan száradt a bőr. Nagy szakértelemmel engedték le a gőzt, ha a gőz „lefogta”, akkor barna és keserű lett a bőr. Erre azt mondták, „lekozmált” a szárító.

Míg a „bűr” száradt a szárítóban, addig a magot mosták és taposták. A magtaposás egész télen át folyt, főleg a legények, fiatal emberek feladata volt. Az artézi kutak mellett 4-5 méteres átmérőjű medencékben 4-5 férfi is dolgozott. Lazára töltött zsákokat helyeztek el a medencében /kb. 12-15 darabot/, és általában 2-2 zsákon dolgoztak. Ezeket 15-20 cm magasan vízzel elárasztották, s ilyenkor mezítláb, a csikorgó hidegben 15-20 percig taposták az „első lét”. A víz olyan erős volt, hogy még annak a szeme is könnyezett, aki föléje hajolt a medencének. A „lét” az út menti árokba engedték, és ilyenkor a falu főutcájának mindkét oldalán piros víz folydogált.

A második, harmadik vízcsere után kinyitották a zsákokat, és megkóstolták a magot. Ha erősnek találták, újabb „lét” engedtek rá, ezt nevezték tisztázásnak. A negyedik lé után általában elvesztette erejét a mag. Ekkor újabb legénycsapat érkezett teli zsákokkal. Volt, aki laposüvegben hozott hazulról egy kis „melegítőt” /törkölypálinkát/. Nem csoda hát, ha a munkát egy kis fütyülés és dalolás kísérte.

Vastag József leírása itt fejeződik be, a továbbiakban pedig kedves olvasóink segítségét kérnénk! Bizonyára sokan ismerték Vastag Tanár Urat személyesen, és talán közös fényképeik, összegyűjtött leírásaik vagy újságcikkeik is maradtak. Arra kérünk mindenkit, hogy – amennyiben szívesen tenné közösségivé személyes emlékeit – küldjön digitális másolatot a megmaradt anyagokról. Akkor következő bejegyzésünkben már a csapatban gyűjtött, közkinccsé lett anyagunkat mutathatjuk be.

The post Gyűjtsünk együtt! Felhívás Vastag József hagyatékának közös feldolgozására appeared first on PaprikaMolnár.

Halljuk tehát az eseményeket a Tanár Úr saját szavaival:

További helyi gyűjtés során délszláv anyagra bukkantunk. „Csutri” volt a neve a szegények lakodalmának. Nevét a csutorás üvegről kapta. A 100 éves Kiri Istvánné szerint „a rácoktól vették át az itt élő magyarok a csutrizást. Sokfelé batyubálként, másutt padkaporbálként ismerik, de ez több ezeknél. Ide a régi szokás szerint azok jártak, akik lakodalmat nem állhattak, mert szegények voltak. A csutri vályúját aki kétszer átlépte, a farsangot mögjárta, a tuskóhúzást mögúszta, vadházas lött”. A lányszöktetés /uszkucsiltatás/ is rác eredetű. A rác dallamvilágból mindössze egy kólótöredék maradt meg, amelyet a „petrópénz” szedése közben játszottak. Olyan volt ez, mint a mars a bálak végén. A hasító és a csutri már egy egész estét betöltő program volt.

Az együttes fiataljaiból a Szeged Táncegyüttes segítségével /Nagy Albert, Tanács István/ önálló tánccsoport alakult, akik megdobogtatták a szegedi színház színpadát is. A 70-es évek közepétől a már összeforrt, érett együttes minden színpadon és szabadtéren jól föltalálta magát. 1976-ban a Budapesti Művészetek Hete keretében mutatták be A paprikások című, 40 perces, színes filmet. E film részt vett Dublinban a folklór fesztiválon, ahonnan az aranyhárfa-díjat hozta el. Nem kis része volt ebben Lengyelfi Miklósnak és a kiváló rendezőnek,Szemes Mariannak.

Műsorunk állandó megrendelői, az idegenforgalmi szervek, néha két fellépést is biztosítottak hetente. Bevételeinkből fedeztük utazásainkat, vásároltunk ruhát, felszerelést /húrpénzt/. Támogatást a helyi termelőszövetkezettől, a szegedi ÁFÉSZ-től kaptunk. 1978-ban Zalaegerszegen a néprajzi nyári egyetem vendéglátását élveztük. A skanzen vízimalma előtti rögtönzött színpadon értük el a legnagyobb sikerünket. A jelenlévő külföldi szakembereket is táncba vittük. Citerásaink, harsonahangú asszonyaink és táncosaink e rendezvényen méltán képviselték a Dél-Alföldet.

The post Vastag József hagyatéka III. Csutrik és fellépések appeared first on PaprikaMolnár.