Ezen a héten folytatjuk korábban megkezdett, népszerű témánkat: A röszkei paprikás társadalom kiváló ismerőjének, Vastag Jószefnek ránk maradt anyagit tesszük közzé. Az előző bejegyzésekben már terítékre kerültek a termesztés archaikus módszerei és a termesztők családszervezete is. Ez alkalommal a szárítás és az áztatás leírásával kezdjük, és egy Önökhöz szóló kéréssel, közös munkára való felhívással, fejezzük be.
A szárító hasonló helyiség volt, mint a hasító. Középen lemezből készült dobkályhákkal /dübögőkkel/ fűtöttek. A 40-50 °C-os hőségben aránylag gyorsan száradt a bőr. Nagy szakértelemmel engedték le a gőzt, ha a gőz „lefogta”, akkor barna és keserű lett a bőr. Erre azt mondták, „lekozmált” a szárító.
Míg a „bűr” száradt a szárítóban, addig a magot mosták és taposták. A magtaposás egész télen át folyt, főleg a legények, fiatal emberek feladata volt. Az artézi kutak mellett 4-5 méteres átmérőjű medencékben 4-5 férfi is dolgozott. Lazára töltött zsákokat helyeztek el a medencében /kb. 12-15 darabot/, és általában 2-2 zsákon dolgoztak. Ezeket 15-20 cm magasan vízzel elárasztották, s ilyenkor mezítláb, a csikorgó hidegben 15-20 percig taposták az „első lét”. A víz olyan erős volt, hogy még annak a szeme is könnyezett, aki föléje hajolt a medencének. A „lét” az út menti árokba engedték, és ilyenkor a falu főutcájának mindkét oldalán piros víz folydogált.
A második, harmadik vízcsere után kinyitották a zsákokat, és megkóstolták a magot. Ha erősnek találták, újabb „lét” engedtek rá, ezt nevezték tisztázásnak. A negyedik lé után általában elvesztette erejét a mag. Ekkor újabb legénycsapat érkezett teli zsákokkal. Volt, aki laposüvegben hozott hazulról egy kis „melegítőt” /törkölypálinkát/. Nem csoda hát, ha a munkát egy kis fütyülés és dalolás kísérte.
Vastag József leírása itt fejeződik be, a továbbiakban pedig kedves olvasóink segítségét kérnénk! Bizonyára sokan ismerték Vastag Tanár Urat személyesen, és talán közös fényképeik, összegyűjtött leírásaik vagy újságcikkeik is maradtak. Arra kérünk mindenkit, hogy – amennyiben szívesen tenné közösségivé személyes emlékeit – küldjön digitális másolatot a megmaradt anyagokról. Akkor következő bejegyzésünkben már a csapatban gyűjtött, közkinccsé lett anyagunkat mutathatjuk be.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
