Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

A hasítólányok mint önálló, dolgozó nők

A szegedi paprikaipar mind nagyobb léptékű növekedésével a családi, idényszerű téli munka jellege is megváltozott. Teljes, esztendős üzemmé fejlődött, ahol a családtagok mellett a fogadott munkásoknak is bőségesen jutott feladat – írta Bálint Sándor 1959-ben, A szegedi paprika termesztése című cikkében.

Szeged-Alsóváros fiatal lányai a 19-20. század fordulóján ezért nem is igen gondoltak rá, hogy egyszerű szolgálólánynak álljanak. Sokkal szívesebben lettek hasítólányok, akik még a hideg hónapokban is állandó jövedelemmel rendelkeztek, és képesek voltak összeállítani saját kelengyéjüket.

Hivatásuk szeretete olyan – sikeres munkából és önállóságból fakadó – öntudattal párosult, hogy még a házasságot is halogatták, függetlenségükről ugyanis nem szívesen mondtak le.

A kevésbé csípős fűszer iránti megnövekedett igény nem csak állandó kenyérkeresetet biztosított nekik, de megbecsült helyet is munkaadójuk családjában. A közös, tavaszi ültetések, a téli alkonyok vidám éneklései, az együtt megült ünnepek és a műrokonsági kapcsolatok fűzték szorosra a hasítók és a kikészítők viszonyát.

A paprikaipar virágzását és a már-már polgári jólétet azonban megakasztotta az első világháború. A harcokat követő válságos években a hasítólányok mellett tömegével jelentek meg a hasítóasszonyok: Nekik is szükségük volt a fix keresetre, hiszen a családfőt sokan elvesztették.

 

„Ég a keze alatt a munka.”

A szorgalom érzékeltetésére használt fenti kifejezés a hasítás kontextusában plusz értelmet nyer. Hiszen ez a munka – bár megbecsülendő anyagi biztonságot jelentett – egyáltalán nem volt kellemes.

A hasítólányok és -asszonyok szoros fejkendőt viseltek, hogy megvédjék hajukat a szálló paprikaportól. Nagy, öblös kötényt kötöttek, felszerelésüket pedig egy alacsony szék, egy rosta, némi paprikamadzag, egy tű és egy bicska képviselte. Utóbbi mindig saját tulajdon volt, a többi munkaeszközt a kikészítő biztosította.

Ha egy paprikatermést a hasító egészségesnek ítélt, először a csumáját vágta le, utána a hüvelyt hosszában felhasította, végül kifordította a bőrt. Ezt a bőrt, a magok és az erezet kikapargatása után, tűre szúrták, ha pedig a tű megtelt, felfűzték és koszorúba kötötték.

Az erek és a magok puszta kézzel történő, folyamatos érintése kellemetlen, égő érzést okozott, mely a hasítók életének kegyetlen velejárója volt. A fájdalmat a bőr tejbe való áztatása kissé enyhítette.

A hasítóknak azonban ennél komolyabb egészségkárosító hatásokkal is szembe kellett nézniük. Kováts Ferenc szegedi tüdőspecialista észlelte először, hogy a paprikahasítókat jóval gyakrabban kínozzák tüdőbántalmak, mint más szakmák képviselőit. A bajt nem a csípős vegyületek okozták, hanem a paprikahüvelyeken olykor előforduló zöldpinísz. A penészgombák belélegzése okozta a tüdőkárosodást. A baj orvosolható volt, kezeletlenül azonban komoly következményekkel járt.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Régi szegedi mesterségek I. Hasítólányok és -asszonyok appeared first on PaprikaMolnár.

Csipödés a csípősség csökkentésére

A korában említett kemencés szárítás még a paprikafeldolgozás hajnalának eljárása volt. Ahogy azonban telt az idő, a fűszer előállítására használt módszerek és eszközök egyre finomodtak:

„A paprika feldolgozásának már régtől fogva, egészen máig, állandó problémája, üzemi feladata az erős, csípős íz csökkentése. A múlt század derekán beköszöntött a csipödés, amely még most is elég sűrűn előfordul.

Ez az eljárás a régebbinek továbbfejlesztése azzal a különbséggel, hogy a kemencében megszárított füzér nem azonnal kerül a taposózsákba, külűbe, újabban pedig a malomba, hanem kézbe veszik és a hüvelyeket egyenként lecsipkedik a fonálról, illetőleg a csutkáról.

Ez úgy történik, hogy a családtagok vagy fogadott dolgozók nagy kötőt kötnek, vagy alacsonykérgű rostát tesznek maguk elé és kis székre ülve csipönnek: A zörgősre száradt hüvelyeket két ujjukkal összeroppantják, majd lemorzsolják a csumáról. A lecsipödött hüvelyeket azután furkóval összezúzták, a portól kirostálták, utána pedig régebben vízimalomba, a tanyán elvétve szárazmalomba vitték.

Mint mondottuk, a csipödés ma is él. Az újabb időkben azonban a lecsipödött paprikát fel szokták rostálni, a bőrt az erezettől és a magtól különválasztani. A mag csípősségét áztatással csökkentették, tehát a későbbi technikának, a hasításnak néhány elemét visszamenőleg a csipödésben is alkalmazták.”

A feldolgozás fejlődésének magasabb foka: A hasítás

A Pálfy testvérek gépesítési törekvéseinek és a hengerszék szabadalmaztatásának leírása után Bálint Sándor visszatér a kevésbé erős paprika előállításának lehetőségeire: „A hengerszék azonban, amelynek népies varc nevét egészen öregektől még hallottuk, nem oldotta meg a csípősség kérdését.

A Pálfyak tehát új eljárás után néznek és így születik meg azután a hasítás. Mondják, hogy a hasítást egy Högyösi nevű, ezermester alsóvárosi szegény asztalos találta ki. Megfelelő anyagi és technikai lehetőségek híján azonban ő nem tudta gyümölcsöztetni, így fűződik tehát a hasítás is a Pálfy testvérek nevéhez, amelyet egyébként szintén szabadalmaztattak.

A hasítás a feldolgozásnak eddig legmagasabb fokú technikája, amely majdnem tökéletesen valósította meg azt az állandó követelményt, hogy a paprika megőrizze minden értékes élettani hatását, de ugyanakkor mégse legyen túlságosan csípős. Ez ugyanis az alapvető feltétele volt — különösen külföldön — a szegedi paprika hódításának.

A hasítás leglényegesebb újítása az, hogy a paprika részei feldolgozás közben most már gondosan elkülönülnek egymástól. Ezek a részek külön kerülnek tisztításra, finomításra, majd megfelelő módon, a minőségi követelmények szerint azután újra összevegyítik egymással.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Téli életképek II. Csipödés és hasítás appeared first on PaprikaMolnár.

Azonos megélhetés, azonos feladatok

Ha megvizsgáljuk Szeged-Alsóváros, Röszke és Szentmihálytelek nagyjából 150 évvel ezelőtti foglalkozási térképét, nyoma sem lesz a szakmák mai, változatos eloszlásának.

Ez a vidék hagyományosan mezőgazdasági tevékenységből, közelebbről pedig paprikatermesztésből tartotta fenn magát. A megélhetés zálogát jelentő fűszerpaprika szükségletei a termelők egész életét meghatározták. A szigorú Fagyosszentek visszavonulásával kezdődött a májusi ültetés, a szeptember 8-i Kisboldogasszony napja pedig már a szedés idejét jelölte ki. Az ezután következő hidegebb hónapokat pedig a feldolgozásra fordították.

Mivel a paprikatermesztés egy teljes tájkörzet hivatása volt, természetes, hogy minden részfeladat szoros együttműködést kívánt. Közösségi munkával, kalákában történt a palánták kiszedése, az ültetés, majd a szedés is. A szomszédság, a közelebbi-távolabbi rokonok ingyen vették ki a részüket a feladatokból – pénzt nem kaptak érte, csak a kölcsönös segítség ígéretét.

A fűszerpaprikára jellemző, hogy a feldolgozás folyamata még hetekkel, hónapokkal a szedés után is folytatódik. A paprika erejét csökkentő csipedés és hasítás (a csuma, az erek és a magok eltávolítása) a paprikás közösség számára hosszútávú munkát (és létbiztonságot) jelentett.

A paprikás közösség és a szórakozás

A hasítás munkáját lányok, asszonyok végezték. A csípősség mérséklésére kifejlesztett szegedi innováció ősztől tavaszig több ezer családnak adott munkát. Bár a csípős erek és magok tapintása nem volt éppen kellemes, az értékes, „csemege” őrlemény előállítása jól fizető, biztos megélhetést jelentett.

Ezzel szemben a paprika törésére alkalmas külü hajtása kifejezetten férfimunka volt. A törőfej mozgatása órákon át tartó, monoton, nehéz feladatot jelentett.

Természetesen a régi szegediek élete sem csak kötelességteljesítésből állt. Ahogy a tradicionális életmód esetében oly gyakran, itt is a munkaalkalmakból nőttek ki a szórakozás különböző formái. A paprikás közösség számára a hasítóban – hasonlóan a fonóhoz – lehetőség nyílt az éneklésre, mesemondásra, játékokra.

Érdekes belegondolni, hogy régen a munkához kötődött a szórakozás, mára pedig már elődeink munkája is csak játékos körülmények között maradt fenn. Gondoljunk csak a Röszkén jól ismert Hasító Együttesre, Vastag József munkájára. Vagy, ha már itt tartunk, az október 13-ra tervezett Röszkei Rózsapaprika Napra, ahol a régi paprikások munkáját felelevenítve építünk új közösséget.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Egy paprikás közösség őszi napjai appeared first on PaprikaMolnár.

Vastag József munkássága

Röszke kulturális öröksége…. Röszke és a paprikás hagyományok…Ezek a fogalmak egyáltalán nem járhatóak körül úgy, hogy Vastag József nevét meg ne említenénk. A könyvtáros, történész, tanító-hagyományőrző a falu kulturális életéhez elválaszthatatlanul hozzátartozott, hozzátartozik.

Molnár Anita így ír róla és az általa alapított Hasító Együttesről: „1960-ban alakult meg a röszkei hagyományőrző csoport, a Hasító Együttes. Huszonöt éves működése alatt százötven fellépés, utazások, pávaköri elismerés és egy dublini díj részese volt az együttes. Vezetője Vastag József (1929-2014), röszkei pedagógus, melegszívű mesélő, paprikatermelő, Rózsa Sándor és a röszkei hagyományok gyűjtője.

A Hasító Együttes egyik fő műsorszáma a Hasító című színjáték, amiben a röszkeiek eljátszották, eltáncolták a paprika-kikészítő munkát. A kelléktár, a mozdulatok és a dalok rendelkezésre álltak, a koreográfiát szegedi táncoktatók készítették.”

A csutri

„A Hasító Együttes a falu egy másik hagyományát, a csutrit is színpadra vitte. A csutri a Dél-Alföldön egész éjszaka tartó szórakozás, gyakran a szegények lakodalma volt. Akiknek nem tellett lakodalomra, csutriba eljárva törvényesítették a kapcsolatukat: Se pap, se kántor, de mögvót a lakodalom.

Az egyház nem nézte jó szemmel, de a rendőrök, zsandárok is üldözték a csutrizókat, mert szerelemféltésből gyakran előkerültek a bicskák és nemegyszer tragikusan végződtek az éjszakák. A Hasító Együttes Csutri című előadásában a gazda azzal csapja be a zsandárokat, hogy névnapot ülnek. A zsandárok, miután esznek-isznak, távoznak. A rejtekükből előjövő fiatalok fergeteges tánccal, reggelig folytatják a szórakozást.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A szögedi paprika. A Hasító és a Csutri appeared first on PaprikaMolnár.

A piros, csípős fűszerpaprika – amerikai eredete ellenére – a magyar kultúra szignifikáns eleme, nemzeti identitásunk része. Erre már a legjellemzőbb ételeink (töltött káposzta, pörkölt, halászlé…stb.) is bizonyítékot jelentenek, a fűszer azonban ezenkívül népművészetünkben és népköltészetünkben is erősen jelen van.

Ki ne ismerné például a kalocsai hímzést? A nemzetközi hírű ornamentikában, a fehér alapon tarkálló nagy virágok között az apró, hegyes fűszerpaprikák is megjelennek. A virág- és növénymotívumok többféle öltéstechnikával készültek: A virágokon kitöltő, lapos öltésekkel dolgoztak, míg például a paprikamotívumok szárát száröltésekkel alakították ki. A hímzéseken látható motívumok a falfestés mintáját követve alakultak ki.

Történetét tekintve a kalocsai hímzés fiatalnak tekinthető. A 19. század második felében jelent meg először, ekkor még kizárólag fehér volt. Később kibővült a feketével, majd a kék-fekete és a kék-piros kombinációk váltak népszerűvé. A századfordulóra pedig már az ornamentikát a teljes paletta „színesítette”. A kalocsai hímzés fejlődése szorosan összefügg a kalocsai nyomda 1860-as megalakulásával. Innentől kezdve a lányok és asszonyok nagy mennyiségű kész mintához juthattak, az is hímezhetett, aki nem volt kifejezetten ügyes rajzoló. 1860 előtt még az úgynevezett kalocsai „ütőfával” nyomták elő a motívumokat a vászonra.

Érdekesség, hogy a kalocsai minta, ellentétben népművészetünk más kincseivel, nemhogy nem lett elfeledve, egyre népszerűbbé válik. Gyakran jelenik meg például különböző tárgyakon, melyek nagy része már egyáltalán nem kötődik az egykori paprikatermelők világához.

Ezzel ellentétben „paprikát tartalmazó” népdalokra sajnos már nem akadhatunk az élő néphagyományban. A népköltési gyűjtemények szerencsére mégis megőrizték például a következő, a hasítók hangulatát testközelbe hozó dalt:

Rika, rika, rika, rika, paprika. …

Rika, rika, rika, rika, paprika.

Haragszik a feleségem: Mariska.

Ha haragszik, eladom a paprikát,

Még az éjjel elmulatom az árát.

Feleségem, nem bírsz annyi keresni,

Hogy én aztat el ne tudjam mulatni.

A piacon eladom a paprikát,

Még az éjjel elmulatom az árát.

Zárásként pedig visszautalnék a cikk kezdetére. Az első bekezdésben említett magyar identitást mi sem hangsúlyozza jobban, mint a következő vőfélyvers. Ahogy az alcím is mondja, ezek a sorok „a paprikás behozatalakor” hangzottak el, valószínűleg azért, hogy tájékoztassák a násznépet, mi is történik éppen. Valamint azért, hogy a lelkükre kössék: Az igazi, magyar érzületű vendégek egy kanálnyit sem hagyhatnak a paprikásból. 🙂

A magyar ember a paprikát kedveli, …

Paprikás behozatalakor

A magyar ember a paprikát kedveli,

Kivált hússal főzve módfelett szereti.

Ez aztán az étel, a magyarnak való,

Cingár németeknek a torkán akadó.

Nincs a paprikásnak a világon párja,

Reá vizet inni minálunk nem járja.

Egyétek, uraim, hogy ne vesszen kárba,

Ne hagyjatok, kérlek, semmit se a tálba!

The post „Rika, rika, paprika…” Fűszerpaprika a magyar folklórban appeared first on PaprikaMolnár.

Halljuk tehát az eseményeket a Tanár Úr saját szavaival:

További helyi gyűjtés során délszláv anyagra bukkantunk. „Csutri” volt a neve a szegények lakodalmának. Nevét a csutorás üvegről kapta. A 100 éves Kiri Istvánné szerint „a rácoktól vették át az itt élő magyarok a csutrizást. Sokfelé batyubálként, másutt padkaporbálként ismerik, de ez több ezeknél. Ide a régi szokás szerint azok jártak, akik lakodalmat nem állhattak, mert szegények voltak. A csutri vályúját aki kétszer átlépte, a farsangot mögjárta, a tuskóhúzást mögúszta, vadházas lött”. A lányszöktetés /uszkucsiltatás/ is rác eredetű. A rác dallamvilágból mindössze egy kólótöredék maradt meg, amelyet a „petrópénz” szedése közben játszottak. Olyan volt ez, mint a mars a bálak végén. A hasító és a csutri már egy egész estét betöltő program volt.

Az együttes fiataljaiból a Szeged Táncegyüttes segítségével /Nagy Albert, Tanács István/ önálló tánccsoport alakult, akik megdobogtatták a szegedi színház színpadát is. A 70-es évek közepétől a már összeforrt, érett együttes minden színpadon és szabadtéren jól föltalálta magát. 1976-ban a Budapesti Művészetek Hete keretében mutatták be A paprikások című, 40 perces, színes filmet. E film részt vett Dublinban a folklór fesztiválon, ahonnan az aranyhárfa-díjat hozta el. Nem kis része volt ebben Lengyelfi Miklósnak és a kiváló rendezőnek,Szemes Mariannak.

Műsorunk állandó megrendelői, az idegenforgalmi szervek, néha két fellépést is biztosítottak hetente. Bevételeinkből fedeztük utazásainkat, vásároltunk ruhát, felszerelést /húrpénzt/. Támogatást a helyi termelőszövetkezettől, a szegedi ÁFÉSZ-től kaptunk. 1978-ban Zalaegerszegen a néprajzi nyári egyetem vendéglátását élveztük. A skanzen vízimalma előtti rögtönzött színpadon értük el a legnagyobb sikerünket. A jelenlévő külföldi szakembereket is táncba vittük. Citerásaink, harsonahangú asszonyaink és táncosaink e rendezvényen méltán képviselték a Dél-Alföldet.

The post Vastag József hagyatéka III. Csutrik és fellépések appeared first on PaprikaMolnár.

Röszkén a paprika feldolgozása kapcsán több szakaszt figyelhetünk meg, amelyek szorosan összefüggnek a múlt század gazdasági forradalmaival. A feldolgozás mindamellett egészen a legutóbbi évtizedekig megőrizte háziipari jellegét, amely különleges szakmai képesítés nélkül csak a hagyományokra és az egymásra következő nemzedékek tapasztalataira támaszkodott.

A szüret után 2-3 héttel a paprikát csumájától /más vidékeken csutájától/ csipödéssel szabadították meg.

Ha erős paprikát készítettek, a hüvelyeket kemencében szárították, majd külűkben /törő/ összezúzták. A külűzés volt a munka legnehezebb része. A külűket az eresz vagy fészer alatt állították fel. Hatalmas diófa tuskókból vödörnyi mélységű mozsarakat készítettek, amelyek alját kovács fenekelte ki recézett vasból. Ezt a földbe ásták, jól körüldöngölték, majd ráépítették a „lovakat”, amelyeknek hosszú gerendákon, forgócsapokon, lábbal rúgható 10-12 kg-os törőfejük volt. Néha 2-3 ilyen szerkezetet is beépítettek.

Néhány hét alatt előkerültek a padlások zugaiból a zúzók, kecskelábas fateknők, rosták, kosarak, külűk. Így máris megidéztük a 20-as, 30-as évek hasítóját a maga valóságában, munkával, dallal, tánccal, örömökkel, bánatokkal. Nem volt más hátra, mint a színpad törvényeinek érvényt szerezni, és 30-35 percbe sűríteni egy hasító teljes munkanapját hajnali öttől este kilencig. Gitárosaink Daka Imre, Szekeres Miklós, Magda Imre vezetésével húzták a talpalávalót.

A paprika feldolgozása természetesen nem meríti ki a Vastag József-iratok minden témáját. Jövő héten az anyag új részleteivel jelentkezem.

The post A röszkei paprika feldolgozása. Vastag József hagyatéka II. appeared first on PaprikaMolnár.

A szögedi nagytáj paprikásai között Alsóváros és Szentmihálytelek mellett Röszke is hozzájárult a piros arany világhírnevéhez.

A századelőn még dohánytermesztő családi kalákák aránylag gyorsan átálltak a jobb jövedelmet ígérő fűszerpaprika szántóföldi termesztésére. A dohányszárító pajták szinte minden átalakítás nélkül alkalmasak voltak a füzéres paprika szárítására és tárolására.

A több haszon reményében az erős paprika kikészítése a helyi kofák /kupecek/ hasítói, szinte egész éven át, de főleg ősszel és télen, fiatalok 16-20 fős csoportjait foglalkoztató műhelyekké váltak. Itt a kemény, és a szó szoros értelmében is erős, munka mellett szerelmek szövődtek, vidám és szomorú esetek történetek, nemritkán szerelemféltés okozta verekedések is előfordultak. A kikészítők fukarsága és kapzsisága, sokszor fizetésképtelensége volt a konfliktusok eredője.

A hasítók népe a kemény munka mellett dalolt és táncolt. Dalaik munkadalok, sokszor maguk által írt szöveggel. Ismert pásztordalra formálták a következőt is.

„Nincsen annál betyárosabb élet,

Ha egy legény hasítólányt szeret,

Hasítólány eltart a csókjával,

Én meg a lányt piros paprikával.”

A paprika kikészítés régi formáját újabb váltotta fel, de a hasítók népe az új körülmények között sem szakított hagyományvilágával, szokásanyagával.

Így kerülhetett sor 1959-60-ban a, még a termelés gerinchadát jelentő, volt hasítólányok és legények – no meg Tóth Gardi Imre bácsi volt hasítógazda és testvérei – összehívására.

A hír hallatán hetente kétszer is összejöttek a tanácsházán a hívó szóra. Márkiné Makra Ilona tanácselnök, aki maga is hasítólány volt, példamutatóan kötötte fel a kor pettyes fejkendőjét.

Amint azt a fentiek is bizonyítják, a sorok írójának érdeklődése a paprikatermesztés kezdeteitől a paprikások társadalmán át egészen a kapcsolódó folklórkincsig terjedt. A következő bejegyzésben egy újabb darabját mutatom majd be Vastag József hagyatékának.

The post A röszkei paprikások. Vastag József hagyatékából appeared first on PaprikaMolnár.