Éppen száz éve történt! Paprikarendelet és paprikaribillió

Paprikamolnár — Wed, 13 Nov 2019 15:59:29 +0000

A gabonától a paprika felé forduló, malomszabadalmat megvalósító Szánthó-család nem csak innovatív szemlélete miatt kapott nyilvánosságot az első világháború után. Szánthó és Fiai ugyanis az éppen száz évvel ezelőtt – pontosabban 1919 decemberében – lezajlott paprikaribillió kapcsán is gyakran a Délmagyarország hasábjaira kerültek.

A Szánthó és Fiai vállalkozás egy dokumentuma

A paprikaribillió előzményei

Na de mi is volt a szentmihálytelki lázadás oka? Természetesen az új paprikarendelet, melynek sérelmes voltára a paprikaribillió a legjobb bizonyíték. Hiszen kötelező állami minősítést vezettek be, ami tényleg egyfajta zár alá helyezte az árut mindaddig, amíg a minőségi eredmények meg nem érkeznek, a paprika tulajdonosa pedig minden fizetési kötelezettségének eleget nem tett. A kötelező állami minősítés 1983-ig volt érvényben!

A rendelet megjelenése után az éppen francia megszállás és kormányzóság alatt álló Szegedről két megbízott érkezett Szentmihálytelekre, a gyógynövény-kirendeltség képviseletében. A paprikaellenőrök feladata a paprikaminősítések teljesítése lett volna.

A mihályteleki paprikások azonban rendkívül ellenségesen fogadták őket. A két paprikaellenőr sietve távozott is, majd rendőrök védelme alatt tértek vissza. Miután újra megérkeztek, a paprikaribillió kezdett elfajulni. A hivatalos szerveket kövekkel dobálták meg, a kirendeltségnek szinte minden tagja megsérült. Jónak látták hát ismét visszavonulni, később pedig egy ötventagú különítménnyel szálltak ki harmadszor is Szentmihálytelekre. A faluban félreverték a harangokat, a paprikások ásóval-kapával támadták a városi kirendeltséget. Pottyondy Miklós, a rendőri egység vezetője, tüzet parancsolt, belelőttek a tiltakozók tömegébe. A templom előtt két halott feküdt, továbbá számos sebesült is volt.

A veszteségek a Szánthó-családot is érintik

Az utóbbiak közé tartozott Szánthó Lajos is, tudjuk meg a Délmagyarország 1919. december 2-i számából: „A sebesültek közt van Szánthó Lajos szentmihálytelkei paprikamalom-tulajdonos. Bordarepedés miatt ápolják a közkórházban. Azt állítja, hogy mikor a többi Szentmihályteleken letartóztatott emberrel őt a malomhelyiségben elsőizben kihallgatták, a rendőrök összeverték, Szánthó benn volt a városban, amikor arról értesült, hogy rendőrség vonult ki Szentmihálytelekre s hogy éppen az ő malmában összegyűlt paprikát akarják lefoglalni. Ezért a városból ügyvédet, dr. Barta Dezsőt hivta magával. Barta tanuja annak, hogy mikor Szánthó a rendőrségi kihallgatásra ment, nem volt semmi baja. Ellenben a kihallgatásról sárosan, összeverten jött vissza. A többi szentmihályteleki sebesült a kórház 7., 8., 11. és 13. számú szobáiban fekszik.

Kétségtelen, hogy a szentmihálytelekiek félreértették a minapi nagygyűlés határozatát. Ők azt hitték, hogy a kormány paprika-rendeletét nem kell addig végrehajtani, amig az újból Budapestre menő küldöttség vissza nem tér a miniszter válaszával.”

A cikk itt még nem ér véget, arról is tudósít, hogy Szalay József kerületi főkapitány Budapestre utazott, hogy felvilágosítsa a kormányt a paprikarendelet méltatlanságáról.

A rendőrök, ügyvédek, tisztviselők részvételével zajló folyamat természetesen nem ígért gyors eredményt. De hogy milyen hosszan fog húzódni, azt valószínűleg maguk a résztvevők sem feltételezték. Öt év is eltelt, mire lecsengett a paprikaribillió utolsó tárgyalása, melynek bemutatását a jövő héten tervezzük.

The post Éppen száz éve történt! Paprikarendelet és paprikaribillió appeared first on PaprikaMolnár.

Válasszunk egy műtárgyat! Malomújság 1940-ből

Paprikamolnár — Wed, 23 Oct 2019 18:51:10 +0000

Az utóbbi időben számos múzeum közösségi oldalán válik egyre népszerűbbé a Hónap műtárgya – posztsorozat. A kezdeményezés lényege, hogy a látogatók közelebbről is megismerhessék egy-egy gyűjtemény érdekesebb vagy a kiállításban nem szereplő darabjait. Mivel tárlatunk anyaga iránt nagy az érdeklődés – és bőven van mit mesélnünk – mi is belekezdünk egy hasonló programba. Első „választottunk” a Malomújság 1940. november 1-ji száma.

Egy különlegesség az első alaklomra

Hogy miért? Mikor a múzeum alapításáról érdeklődtek, már többször elmeséltük, hogy az ötletet egy hagyaték megvásárlása adta. Már több mint tíz éve, 2008-ban, adta el egy gyűjtő a Szánthó-család hagyatékát Molnár Albertnek. Mivel a dokumentumok teljes képet festenek a paprikamolnárok hétköznapi és üzleti életéről, a PaprikaMolnár Kft-nél úgy vélték, a hagyaték megérdemli, hogy egy paprikatörténeti kiállítás magja lehessen. A Malomújság is ekkor került Röszkére. Mivel a kiállítás eredőjének tekinthető hagyaték része, mindenképpen érdemes az első helyre a bemutatott műtárgyak között.

Innovatív gondolkodásmód, műszaki tehetség, malomszabadalom, gépesítés, részvétel az oktatásban, Szánthó és Fiai, Szentmihálytelek, Paprika-ribillió, templomépítési törekvések…Ez csak néhány kulcsszó a Szánthó-családról, akikkel már több cikkben foglalkoztunk.

A Malomújság

Szánthó Mihály, na és fiai, József és Lajos, érdeklődésére természetesen számot tarthatott a budapesti kiadású, Császár Ferenc szerkesztette folyóirat. A periodikának egyébként havi három száma jelent meg, minden hónap 1-jén, 10-én és 20-án. 1940-ben a Malomújság már a 6. évfolyamnál tartott.

A Malomújság cikke a paprikamalmi munkabérekről

Ahogy számos paprikatermelő, Szánthó Mihály és fiai is a gabonamolnár-szakma elsajátítása után fordultak a paprika felé. A két tevékenység szoros összefüggését mutatja, hogy a Malomújság kiválasztott számában a következő témában is olvashatunk cikkeket: A búzaminőség malomipari értékelése; A búzaminősítés elmélete; (A búza minősége: annak sütésre való felhasználási értéke); Tudósítás a nemzetközi gabonapiacról, (USA, Kanada, Argentína); Gabonaárszabályozás a visszatért (keleti és erdélyi) területeken; Versenytárgyalások kihirdetése lisztszállításra…stb.

A folyóirat időszakának történeti-politikai hátteréből is felvillant egy pillanatképet. Egy cikk arról számol be, hogy Gróf Teleki Pál miniszterelnök bevonná az Alkotmányreformba az érdekképviseleteket, köztük a malomipar képviselőit.

A Malomújság természetesen a hasonló szakmát végző és hasonló érdeklődésű iparosok elsődleges fóruma is volt. A tengernyi hirdetés – melyek között a malomszükségleti cikkektől a tengeri-szárítógépen, a fáradtolajon és a regeneráló készülékeken át a csapágyakig és a Ganz-hengerszékekig tulajdonképpen minden megjelenik – is a lap ezen funkcióját illusztrálja.

Számunkra mégis a paprikamalmi munkabérekről szóló leírás bír a legnagyobb fontossággal. A cikket érdemes a történelmi háttér, a háborús időszak kontextusában értelmezni. A rendelet egy részlete így hangzik: „…a munka idejére eső kereset nem lehet kevesebb, mint a jelen határozat értelmében a megfelelő munkahelyen és munkabércsoportban a teljesítés idejére eső legkisebb munkabér.” Mindez nem hagy kétséget afelől, hogy az egész országra kiterjesztett, központi beavatkozás az inflációs hatásokat próbálja ellensúlyozni. Bár a háborús helyzet szerencsére már nem aktuális, a probléma mégis folyamatosan jelen van. Hiszen a munkabérek kérdése napjainkban is fennálló, akut probléma.