A Szánthó-ház az 1950-es évek elején

Horvay János, akinek az Emlékek a Szánthó-házról és a Horvay családról című fejezetet köszönhetjük, már kisgyermekkorában az épületbe került. Bérlőként, hiszen a II. világháború vége és a kommunista hatalomátvétel után az új politikai közeg nem kedvezett a Szánthó családnak. Magántulajdonukat államosították, meg kellet válniuk a malmuktól és a lakóházuktól is. Horvay János így emlékszik vissza gyermekkorának helyszínére:

„1949-ben születtem, és 1950-ben kerültünk Szentmihálytelekre, ott utaltak ki a családunk számára egy lakást. A korábban Szánthó-házként ismert új otthonunk az IKV tulajdonában állt akkor, amikor bérlőként oda költöztünk, és lakbért fizettünk.

Amikor a faluba költöztünk, új otthonunkban, a téglából készült épületben csodálatos volt minden. A szobák parkettásak, a négy méter magas lakosztály plafonja stukkóval díszített, a dupla szárnyú ajtókon és ablakokon rézkilincs. Volt már villanyvilágítás, de lehetett ott egykor egy hatalmas csillár is, melynek közepén egy petróleumlámpa, körben pedig gyertyák voltak öntöttvas gyertyatartókban…

Angol WC másutt biztosan nem épült még akkoriban a faluban egy házban sem, de itt az is volt már, mint ahogy külön fürdőszoba is…”

Az épület részletei és további sorsa

Horvay János visszaemlékezései világosan mutatják, milyen sok megmaradt a Szánthó-ház régi fényéből, még eredeti tulajdonosainak távozása után is:

A Szánthó-ház

„Sokan azt hitték akkor, sőt azóta is azt hiszik az egykori osztálytársaim, hogy mi gazdagok voltunk, valószínűleg a szép ház miatt, melyben laktunk…

A malom épülete – mint említettem – akkor már nem működött, gabonát tároltak benne, több méter magasan állt a termény. Mi gyerekként az emeleti gerendáról ugráltunk a búzába, és élveztük, ahogyan derékig belesüppedünk.

A ház előtti szökőkutas szép kert, ami az alsó kocsiútig kiért, és kerítéssel volt körbevéve, járda kialakítása miatt át lett törve…A kert ezután már nemigen volt gondozva.”

A Horvay család 1976-ban hagyta el az egykori Szánthó-házat, beköltöztek Szegedre. Utánuk már nem következtek újabb bérlők, az épületet a TSZ kezdte használni, a padláson sokáig gabonát tároltak. A jelentős súly károkat okozott a ház szerkezetében, a körültekintő használat hiánya pedig végül (a 2000-es évek elején) a lebontásához vezetett.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Malomtulajdonosok modern otthona: A Szánthó-ház appeared first on PaprikaMolnár.

 A hónap műtárgya: Jegyzetfüzet a Szánthó-hagyatékból

Korábban már több cikkünkben említettük, hogy a Paprika Múzeum ötletét a szentmihálytelki paprikamalom-tulajdonos Szánthó család hagyatékának megvásárlása adta.

Az izgalmas iratanyagból ezúttal egy „jegyzetek” feliratú kis füzetet emeltünk ki. A dokumentum – melynek címlapján a Szánthó Mihály és Fiai Malom felirat díszeleg – és a tárgyegyüttes többi tagja kiváló rálátást nyújtanak a paprikamalom mindennapjaira, gazdasági hátterére.

Mivel a kis füzet fennállásunk 12. évfordulójának apropóján vált a hónap műtárgyává, az alkalomhoz illően mi is elkészítettük saját ünnepi jegyzeteinket.

Tucatnyi év van mögöttünk! A Paprika Múzeum születésnapi jegyzetei

– 2006: Molnár Albert megvásárolja az iparigazolványokat, számlákat és a paprikával való munka egyéb dokumentumait tartalmazó Szánthó-hagyatékot. Már ekkor felmerül, hogy mindezt jó lenne közkinccsé tenni.

– 2008. április 17: Megnyílik a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum, a PaprikaMolnár Kft. feldolgozóüzemének szomszédságában. A látogatók egyszerre követhetik nyomon a fűszerpaprika modern feldolgozását és mélyedhetnek el a Szeged környéki paprikatermesztés emlékezetében.

A Paprika Múzeum megnyitója, 2008-ban

– 2011: A Gasztroangyal 4. részében Borbás Marcsinak mesélünk a fűszerpaprikáról.

Csoportkép a paprikás Gasztroangyal-epizód forgatása során

– Évente több, mint ezer látogató fordul meg nálunk, Új-Zélandról, Ausztráliából, Dél-Koreából és az Egyesült Államokból is fogadtunk már érdeklődőket.

Látogatók egy csoportja tekinti meg a Paprika Múzeumot

– 2015. január: A szegedi fűszerpaprika őrlemény hungarikum lesz.

A szegedi fűszerpaprika őrlemény a nemzeti értékek között

– 2016: A Paprika Múzeum saját blogot indít, rövid posztokban számolunk be mindennapjaink eseményeiről, a paprika termesztéséhez és feldolgozásához kötődő információkról, helytörténeti adatokról.

– 2018. december: Bezár a szegedi Pick Múzeum. Kifejezetten a fűszerpaprikát bemutató, tematikus kiállítás már csak Röszkén látható.

– 2019. Fényképek, életútinterjúk és dokumentumok tudatos gyűjtésébe kezdünk, hogy megalapozzunk egy majdani szegedi, „paprikás” könyvet.

– 2020. március: Az új koronavírus-járvány miatt üzemünk és múzeumunk bizonytalan ideig nem látogatható, a csomagolás és szállítás során szigorú szabályokat követünk.

– 2020. április: A hónap műtárgyának a Szánthó-hagyaték egyik, „Jegyzetek” feliratú füzetét választjuk.

The post A hónap műtárgya a Paprika Múzeumban: Születésnapi jegyzetek appeared first on PaprikaMolnár.

Az 1919-es paprikalázadás felidézése

A Délmagyarország 1924. március 13-i száma már izgatott előrejelzést nyújt a hat nappal későbbre kitűzött főtárgyalásról: „Március tizenkilencedikén rendkívül érdekes izgatási bűnperben tart tárgyalást a szegedi törvényszék. Néhány röszkei paprikás polgár kerül a vádlottak padjára; a bűnügyet Szánthó József és társai címen könyvelte el a törvényszéki iktató. Az eset még 1919 decemberében történt. Szeged városában a francia megszálló katonaság parancsolt még abban az időben, de azért a közigazgatási hatóságok már felvették az érintkezést a város megmaradt környékével, így a szerb megszállás alól fölszabadult Röszkével is. Az első érintkezési kísérletek azonban balul ütöttek ki….”

A körülmények átismétlésére az 1924-es szegedi olvasóknak minden bizonnyal szükségük volt, hiszen csaknem öt év telt el a paprikalázadástól a főtárgyalásig. Igaz, nem mindent sikerült hitelesen felidézni, hiszen a cikk írója Röszkét említi Szentmihálytelek helyett. Érdekes, hogy tévesen idézik a paprikalázadás helyszínét, hiszen a Szánthó család neve ekkorra már egyértelműen Szentmihálytelekhez kötődött. A „francia megszálló katonaság” kifejezés negatív hangulata azonban egyértelmű. Különösen, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy 1924-ben csupán négy év telt el Trianon óta. Talán a sajtó is a paprikalázadási per vádlottjaival szimpatizál?

Az elnapolt főtárgyalás és a kegyelmi eljárás

„A vádlottak olyan sokan vannak, hogy teljesen megtöltik a termet egészen a bíróság rácsáig. Mind egyszerű földművesek, nyűtt ruhában, csak a Szántó testvérek vannak zsakettben.

A szegedi Törvényszéki Palota a századfordulón

Az ügyész indítványt tesz ezután a tárgyalás megtartására. Dr. Nékich Richárd védő a főtárgyalás elnapolását kéri. Az új paprikarendelet — mondotta —, amely akkor jelent meg, még kissé komnunista ízű volt. Elnök: A kormány rendeleteit ne tessék így bírálni! Nékich: De már a kormány is hatályon kívül helyezte. Elnök: Mindegy! Törvényes rendelet volt. Dr. Nékich ezután bejelenti, hogy miután ebben a régi ügyben pertörlés van folyamatban, illetőleg kegyelmi eljárás, kéri az eljárás befejezéséig a főtárgyalás elnapolását….

Juhász elnök kihirdeti, hogy a törvényszék a főtárgyalást elnapolja, bevárja a kegyelmi eljárás lefolytatását, azonban felszólítja a védőket, hogy egy hónapon belül tegyenek jelentést, hogy hogyan áll a kegyelmi eljárás…Ezek után a 34 szentmihálytelki paprikásember csöndesen elvonult a nagy esküdtszéki teremből.” – írja a Délmagyar március 19-én.

Bár a történet itt még mindig kissé befejezetlennek tűnik, eredménye a későbbiek ismerete nélkül is kikövetkeztethető. Az ügyész és a bíró is hajlott arra, hogy a kegyelmi eljárás eredményét tekintsék irányadónak. Tudjuk továbbá, hogy a paprikalázadás egy „kommunista ízű” politikai közegben robbant ki, „megszálló francia” városkormányzóság alatt. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kegyelmi eljárás végül felmentette Szánthó Józsefet és társait.

The post A száz éve kirobbant paprikalázadás vége. Szánthó József és társai a bíróság előtt appeared first on PaprikaMolnár.

A Szánthó és Fiai vállalkozás egy dokumentuma

A paprikaribillió előzményei

Na de mi is volt a szentmihálytelki lázadás oka? Természetesen az új paprikarendelet, melynek sérelmes voltára a paprikaribillió a legjobb bizonyíték. Hiszen kötelező állami minősítést vezettek be, ami tényleg egyfajta zár alá helyezte az árut mindaddig, amíg a minőségi eredmények meg nem érkeznek, a paprika tulajdonosa pedig minden fizetési kötelezettségének eleget nem tett. A kötelező állami minősítés 1983-ig volt érvényben!

A rendelet megjelenése után az éppen francia megszállás és kormányzóság alatt álló Szegedről két megbízott érkezett Szentmihálytelekre, a gyógynövény-kirendeltség képviseletében. A paprikaellenőrök feladata a paprikaminősítések teljesítése lett volna.

A mihályteleki paprikások azonban rendkívül ellenségesen fogadták őket. A két paprikaellenőr sietve távozott is, majd rendőrök védelme alatt tértek vissza. Miután újra megérkeztek, a paprikaribillió kezdett elfajulni. A hivatalos szerveket kövekkel dobálták meg, a kirendeltségnek szinte minden tagja megsérült. Jónak látták hát ismét visszavonulni, később pedig egy ötventagú különítménnyel szálltak ki harmadszor is Szentmihálytelekre. A faluban félreverték a harangokat, a paprikások ásóval-kapával támadták a városi kirendeltséget. Pottyondy Miklós, a rendőri egység vezetője, tüzet parancsolt, belelőttek a tiltakozók tömegébe. A templom előtt két halott feküdt, továbbá számos sebesült is volt.

A veszteségek a Szánthó-családot is érintik

Az utóbbiak közé tartozott Szánthó Lajos is, tudjuk meg a Délmagyarország 1919. december 2-i számából: „A sebesültek közt van Szánthó Lajos szentmihálytelkei paprikamalom-tulajdonos. Bordarepedés miatt ápolják a közkórházban. Azt állítja, hogy mikor a többi Szentmihályteleken letartóztatott emberrel őt a malomhelyiségben elsőizben kihallgatták, a rendőrök összeverték, Szánthó benn volt a városban, amikor arról értesült, hogy rendőrség vonult ki Szentmihálytelekre s hogy éppen az ő malmában összegyűlt paprikát akarják lefoglalni. Ezért a városból ügyvédet, dr. Barta Dezsőt hivta magával. Barta tanuja annak, hogy mikor Szánthó a rendőrségi kihallgatásra ment, nem volt semmi baja. Ellenben a kihallgatásról sárosan, összeverten jött vissza. A többi szentmihályteleki sebesült a kórház 7., 8., 11. és 13. számú szobáiban fekszik.

Kétségtelen, hogy a szentmihálytelekiek félreértették a minapi nagygyűlés határozatát. Ők azt hitték, hogy a kormány paprika-rendeletét nem kell addig végrehajtani, amig az újból Budapestre menő küldöttség vissza nem tér a miniszter válaszával.”

A cikk itt még nem ér véget, arról is tudósít, hogy Szalay József kerületi főkapitány Budapestre utazott, hogy felvilágosítsa a kormányt a paprikarendelet méltatlanságáról.

A rendőrök, ügyvédek, tisztviselők részvételével zajló folyamat természetesen nem ígért gyors eredményt. De hogy milyen hosszan fog húzódni, azt valószínűleg maguk a résztvevők sem feltételezték. Öt év is eltelt, mire lecsengett a paprikaribillió utolsó tárgyalása, melynek bemutatását a jövő héten tervezzük.

The post Éppen száz éve történt! Paprikarendelet és paprikaribillió appeared first on PaprikaMolnár.

Egy különlegesség az első alaklomra

Hogy miért? Mikor a múzeum alapításáról érdeklődtek, már többször elmeséltük, hogy az ötletet egy hagyaték megvásárlása adta. Már több mint tíz éve, 2008-ban, adta el egy gyűjtő a Szánthó-család hagyatékát Molnár Albertnek. Mivel a dokumentumok teljes képet festenek a paprikamolnárok hétköznapi és üzleti életéről, a PaprikaMolnár Kft-nél úgy vélték, a hagyaték megérdemli, hogy egy paprikatörténeti kiállítás magja lehessen. A Malomújság is ekkor került Röszkére. Mivel a kiállítás eredőjének tekinthető hagyaték része, mindenképpen érdemes az első helyre a bemutatott műtárgyak között.

Innovatív gondolkodásmód, műszaki tehetség, malomszabadalom, gépesítés, részvétel az oktatásban, Szánthó és Fiai, Szentmihálytelek, Paprika-ribillió, templomépítési törekvések…Ez csak néhány kulcsszó a Szánthó-családról, akikkel már több cikkben foglalkoztunk. 

A Malomújság

Szánthó Mihály, na és fiai, József és Lajos, érdeklődésére természetesen számot tarthatott a budapesti kiadású, Császár Ferenc szerkesztette folyóirat. A periodikának egyébként havi három száma jelent meg, minden hónap 1-jén, 10-én és 20-án. 1940-ben a Malomújság már a 6. évfolyamnál tartott.

A Malomújság cikke a paprikamalmi munkabérekről

Ahogy számos paprikatermelő, Szánthó Mihály és fiai is a gabonamolnár-szakma elsajátítása után fordultak a paprika felé. A két tevékenység szoros összefüggését mutatja, hogy a Malomújság kiválasztott számában a következő témában is olvashatunk cikkeket: A búzaminőség malomipari értékelése; A búzaminősítés elmélete; (A búza minősége: annak sütésre való felhasználási értéke); Tudósítás a nemzetközi gabonapiacról, (USA, Kanada, Argentína); Gabonaárszabályozás a visszatért (keleti és erdélyi) területeken; Versenytárgyalások kihirdetése lisztszállításra…stb.

A folyóirat időszakának történeti-politikai hátteréből is felvillant egy pillanatképet. Egy cikk arról számol be, hogy Gróf Teleki Pál miniszterelnök bevonná az Alkotmányreformba az érdekképviseleteket, köztük a malomipar képviselőit.

A Malomújság természetesen a hasonló szakmát végző és hasonló érdeklődésű iparosok elsődleges fóruma is volt. A tengernyi hirdetés – melyek között a malomszükségleti cikkektől a tengeri-szárítógépen, a fáradtolajon és a regeneráló készülékeken át a csapágyakig és a Ganz-hengerszékekig tulajdonképpen minden megjelenik – is a lap ezen funkcióját illusztrálja.

Számunkra mégis a paprikamalmi munkabérekről szóló leírás bír a legnagyobb fontossággal. A cikket érdemes a történelmi háttér, a háborús időszak kontextusában értelmezni. A rendelet egy részlete így hangzik: „…a munka idejére eső kereset nem lehet kevesebb, mint a jelen határozat értelmében a megfelelő munkahelyen és munkabércsoportban a teljesítés idejére eső legkisebb munkabér.” Mindez nem hagy kétséget afelől, hogy az egész országra kiterjesztett, központi beavatkozás az inflációs hatásokat próbálja ellensúlyozni. Bár a háborús helyzet szerencsére már nem aktuális, a probléma mégis folyamatosan jelen van. Hiszen a munkabérek kérdése napjainkban is fennálló, akut probléma.

The post Válasszunk egy műtárgyat! Malomújság 1940-ből appeared first on PaprikaMolnár.

Hogy is kezdődött? A Szánthó családdal foglalkozó írásunkban már említettük, hogy a Múzeum tulajdonképpen egy hagyaték köré épült. A Szánthó-iratokhoz Molnár Albert jutott hozzá, egy gyűjtőtől. Az irategyüttes precízen dokumentálja egy paprikamalom működtetésének minden mozzanatát, nem csoda hát, hogy rögtön felmerült a közkinccsé tétel gondolata.

A Paprika Múzeum létrehozásakor célunk azt volt, hogy emléket állítsunk a szegedi és Szeged környéki, különösen a röszkei és szentmihálytelki paprikás családoknak, akik megteremtették a magyar paprika hírnevét és olyan értékeket és tudást hagyományoztak ránk, melyet kötelességünknek tartottunk – és tartunk ma is –  megőrizni, művelni.

Az elmúlt 11 évben több tízezer érdeklődőt vezettünk körbe a Múzeumban. A legtávolabbi magyarul beszélő látogatónk egy gyomaendrődi bolgárkertész családból származó új-zélandi vendég, Dragan volt. A legmesszebbről érkezett külföldi látogatónk pedig Clifford, aki paprikakutatóként dolgozott a hatvanas években Californiában, utoljára 45 évvel ezelőtt járt paprikás konferencián Szegeden.

Megfordult nálunk néhány híresség is! Többek között Krencsey Marianne színésznő, valamint Borbás Marcsi és Gianni, akik a Gasztroangyal egyik epizódjának helyszínéül szemeltek ki minket.

A múlt év egyik fontos híre, hogy a szegedi paprikához kötődő történetek intenzív gyűjtésébe kezdtünk. Több fórumon is hirdettük, hogy szívesen hallgatnánk személyes emlékeket, néznénk meg régi képeket vagy böngésznénk át megsárgult dokumentumokat, hogy összeállíthassuk egy majdani Szegedi Paprikás Könyv alapjait. Továbbra is várjuk a lelkes beszélgetőpartnerek jelentkezését!

Saját bemutatkozásunkat is igyekeztünk tökéletesíteni: Új, látványos filmet állítottunk össze, drónnal készült légifelvételekkel, mely már megtekinthető a Paprika Múzeumban. Új díszdobozainkon egy régi, fekete-fehér képet használtunk dekorációnak, magyar és angol nyelvű, friss prospektusaink pedig egy recepttel is megajándékozzák az érdeklődőket. Honlapunkon és webshopunkban további információkkal szolgálunk.

Új paprikás díszdobozunk

Reméljük, a 12. évben még több alkalmunk lesz az együttműködésre, hogy a következő április 17-én ismét egy tartalmas beszámolóval jelentkezhessünk!

Termékkompozíció

The post Születésnapunk van! Április 17-én a második évtizedbe lépünk appeared first on PaprikaMolnár.

A korabeli sajtó közvetlenül az eset után így tudósított: „A sebesültek közt van Szánthó Lajos szentmihálytelkei paprikamalom-tulajdonos. Bordarepedés miatt ápolják a közkórházban. Azt állítja, hogy mikor a többi Szentmihályteleken letartóztatott emberrel őt a malomhelyiségben elsőízben kihallgatták, a rendőrök összeverték. Szánthó benn volt a városban, amikor arról értesült, hogy rendőrség vonult ki Szentmihálytelekre, s hogy éppen az ő malmában összegyűlt paprikát akarják lefoglalni. Ezért a városból ügyvédet, dr Barta Dezsőt hívta magával. Barta tanúja annak, hogy mikor Szánthó a rendőrségi kihallgatásra ment, nem volt semmi baja…”

A szentmihálytelki paprika-ribillió címet viselő cikkből világosan látszik, hogy az ügy hatalmas indulatokat generált. A kihallgatások után az ügyészség vádiratot nyújtott be Szánthó József malomtulajdonos és további 33 mihálytelki termelő ellen. A nekik felrótt vétségek között izgatás, súlyos testi sértés és hatóság elleni erőszak szerepelt. Bár a Szánthó család lépéseket tett a jogi védelem biztosítása érdekében, és kegyelmi kérvényt is benyújtottak, a tárgyalásokat többször elnapolták, az ügy csaknem 5 éven át húzódott. Ha ismét a korabeli újságokat vizsgáljuk, feltűnő, hogy A Röszkei paprikalázadás epilógusa című íráshoz az 1924. március 13-i dátum tartozik. Az ügyből Szánthó József végül szerencsésen került ki, a főtárgyalás menetét a kegyelmi kérvény elbírálásához igazították.

Miután lecsengett a paprika-ribillió, a Szánthó család csaknem húsz éven keresztül különösebb nehézség nélkül üzemeltethette újra az oly nagy becsben tartott malmot. A fivérek édesapja, Mihály, 1933-ban hunyt el, 86 tevékeny évet tudhatott maga mögött. A feldolgozás és értékesítés zavartalan folyását természetesen akadályozta a második világháború, az igazi csapás azonban 1950-ben következett be. A malmot államosították, egy időre katonák szálláshelye lett. A Szánthó testvérek nem tudtak megbékélni a gondolattal, hogy malmukkal többé nem ők rendelkeznek. Számos módszert kipróbáltak jogos tulajdonuk védelmében, de erőfeszítéseik haszontalanok maradtak. A továbbiakban földterületeik bérbe adásából igyekeztek keresethez jutni. A paprikamalom – egy család életet munkája, fejlesztések színtere, indulatok tárgya – eredeti formájában már nem létezik, nem őröl többé paprikát.

The post A paprika-ribillió vége és a Szánthó család további sorsa appeared first on PaprikaMolnár.

Mielőtt azonban egy kiállítóhely épült volna az emlékük köré, Szánthó Mihály és fiai élő és rendkívül aktív tagjai voltak a mihálytelki paprikatermesztő közösségnek. Az 1847-ben született Szánthó Mihály, Tóth János társaságában, 1888-ban alapított gőzmalmot Szentmihálytelken. Ahogy sok más paprikás példáján is látjuk, elsődlegesen ők is gabonaőrléssel foglalkoztak, majd később átálltak a fűszerpaprikára. Szánthó Mihály két fiával, Lajossal (1887-1965) és Józseffel (1893-1979) 1909-ben alapított közös céget, Szánthó és Fiai néven. A Szánthó-testvérek újító ötleteikről, merész vállalkozásaikról váltak híressé. Az egyre inkább fellendülő fűszerpaprika-termesztésben meglátták a lehetőségeket, ezért a feldolgozást szerették volna még hatékonyabbá tenni. Hogy ez sikerült is nekik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint „Eljárás és gép paprika feldolgozására” című, 1929-es szabadalmi kérelmük, melyet egy évvel később sikerült is okiratra váltaniuk.

A család fordulatos története természetesen nem csak sikerekből áll. A Szánthó fivérek életének minden bizonnyal egyik legfelkavaróbb epizódja a paprikalázadás esete, mely  éppen 100 évvel ezelőtt, 1919-ben kezdődött. Közvetlenül az új paprikarendelet megjelenése után az éppen francia megszállás és kormányzóság alatt álló Szegedről a gyógynövény-kirendeltség két megbízottat delegált Szentmihálytelkére. A paprikaellenőrök feladata a paprikaminősítések teljesítése lett volna.

A mihálytelki paprikások azonban rendkívül ellenségesen fogadták őket. A két paprikaellenőr meg is futamodott, majd rendőrök védelme alatt tértek vissza. A szentmihálytelkiek azonban kőzáport zúdítottak rájuk, a kirendeltségnek szinte minden tagja megsérült. Jónak látták hát ismét visszavonulni, később pedig egy ötventagú különítménnyel szálltak ki harmadszor is Szentmihálytelkére. A faluban félreverték a harangokat, a paprikások ásóval-kapával támadták a városi kirendeltséget. Pottyondy Miklós, a rendőri egység vezetője, tüzet parancsolt, belelőttek a tiltakozók tömegébe. Az összecsapásnak két halálos áldozata és számos sebesültje volt.

A paprikalázadás ügye azonban még korántsem ért véget. A történetnek ezen a pontján valószínűleg egy résztvevő sem sejtette, hogy az események évekig tartó bírósági huzavonát indítottak el.

The post Malomalapítás, szabadalom, paprikalázadás. A Szánthó család regényes története appeared first on PaprikaMolnár.

Tizedik születésnapunkról már többször is megemlékeztünk, arról azonban eddig nem esett szó, mi adta az ötletet a Múzeum létrehozásához. Egy iratcsomótól jutottunk el a múzeumig.

Minden egy hagyaték megvásárlásával kezdődött. A Röszkei Paprika Múzeum 2008-as megnyitása előtt Molnár Albert jutott hozzá a Szánthó család hagyatékához egy gyűjtőtől. Az irategyüttes fantasztikus információkat őriz. Dokumentálja, hogyan fordultak a gabonamolnárok a fűszerpaprika irányába, milyen bevételek és kiadások merültek fel egy paprikamalom üzemeltetése során, milyen szerepet vállaltak a molnárok szülőfalujuk közéletében. Egyszóval maga a múzeumig vezető út. Komplex képet ad egy vállalkozás mindennapjairól a 20. század első felében, és a Röszkei Paprika Múzeum gyűjteményének gerincét képezi.

Kik is voltak a Szánthó testvérek? A szentmihálytelki illetőségű család tehát kezdetben gabonaőrléssel foglalkozott, majd az 1800-as évek végén átállt a fűszerpaprikára. Döntésük nem volt rendhagyó, követték az időszak más gabonamolnárainak mintáját. Paprikafeldolgozással a Szánthó Mihály és Fiai elnevezésű cég 1909-től foglalkozott. Szánthó Mihály és fiai (József és Lajos) pedig a dokumentumok tanúsága szerint sokoldalúan képezték magukat, a közösség megbecsült tagjai voltak és kreatív, új ötletekkel igyekeztek fellendíteni malmuk termelését.

Utóbbira a legjobb példát a Szánthó-fivérek 1930-as szabadalma jelenti. Az „Eljárás és gép paprika feldolgozására” című beadvány 1929. március 5-én kelt, és alig egy évvel később – pontosabban a következő év január 8-án – meghozta a testvéreknek a hitelesített szabadalmi okiratot. A gépesítéssel elérték, hogy malmuk magasabb termelékenységi fokon működjön, de a paprika minőségében se essen kár. A korszerű berendezésnek még szegedi egyetemista csoportok is a csodájára jártak.

Műszaki tehetségük mellett azonban jellembeli értékeik is említést érdemelnek. Néhány évvel a sikeres szabadalmaztatás után, 1936-ban, nyilvánvalóvá vált, hogy a mihálytelki hívők kinőtték az elemi iskola irodahelységét, ahol addig (jobb híján) a szentmiséket tartották. Szánthó Lajos volt a templomépítő-bizottság elnöke, és amellett kardoskodott, hogy minél előbb készüljön el az új templom. Érdekesség, hogy Ládbi István, a másik szentmihálytelki malomtulajdonos ellene szavazott. Szánthó Lajos törekvéseit azonban a csandái püspök, Móri Glattfelder Gyula is támogatta, így Szánthó bizottsága megkezdhette a gyűjtést. Az adományokról a Szánthó-hagyatékot jellemző precizitással vezettek feljegyzéseket, így a templomépítő-bizottság munkája is jól nyomon követhető. 

The post A gabonától a paprikáig – Egy iratcsomótól egy múzeumig appeared first on PaprikaMolnár.