Az etnográfus-művészettörténész a magyar Alföld, közelebbről pedig Szeged európai hírű kutatója volt, feldolgozott témái között a szögedi paprika is szerepelt. A folyamatot, hogy miként vált a paprika a város egyik legfontosabb exportcikkévé a 20. században, nem lehet tanulmányozni „paprikamonográfiája”, A szegedi paprika nélkül.

Ezúttal a könyv egy korábban még nem hangsúlyozott részére koncentrálunk: Idézünk a paprikalexikon tételei közül!

A legszögedibb szögedi

Születési helye, választott kutatási témája és haláláig érezhető dialektusa mind egy-egy kapocs voltak Bálint Sándor és Szeged eltéphetetlen, szoros kapcsolatában. Ő maga így fogalmazott: „Szögeden két abszolút van: Az alsóvárosi templom és a Tisza.”

A szegedi paprika című, 1962-es munkáját Alsóváros népének ajánlotta. A kutató foglalkozott a paprika szó történetével, valamint a fűszer Európába érkezésének körülményeivel. Leírta, hogyan alakult ki a szegedi paprikatermelés, miként vált a tevékenység iparággá, beavatta az olvasót az őrlés technikai hátterébe és szót ejtett a paprikakereskedelemről is.

A szegedi paprika és a „paprikalexikon”

Bálint Sándor könyve megjelenése óta a szegedi paprika vizsgálatának alapvető forrását jelenti. Színes és informatív része az a paprikalexikon, melyben a kutató összegyűjtötte a termelők életmódjához kötődő, gyakori paprikás kifejezéseket. Lássunk néhány példát a szószedetből:

Paprikaváros: Alsóváros népi elnevezése
Paprikafüzér: Zsinegre fűzött és koszorúba kötött hüvelyes paprika
Paprikamolnár: Paprikamónár, molnár, aki paprikaőrléssel foglalkozik
Paprikáskodik: Olyan helyen forgolódik, ahol belepi a paprikapor, összepaprikásodik
Paprikáspálinka: Erős, őrölt paprikával ízesített törkölypálinka, melyet gyomorbántalmak, régebben hideglelés ellen szoktak inni
Paprikaszárma: Töltött paprika
Paprikáz: Paprikát szór ételre, paprikával érintkezésbe jut a bőre, összepaprikáz.

Molnár Anita 2021-es könyve – A szögedi paprika – címét tekintve csak egy hangban különbözik Bálint Sándor munkájától, tartalmában azonban új témákkal is bővült.

Folytatja a legszögedibb szögedi munkáját: Új információkat közöl a szocializmusban, majd a rendszerváltás után történő paprikatermesztésről és vizsgálja Szeged és a fűszernövény mai kapcsolatát. A könyvben leírtak a Röszkei Paprika Múzeum kiállításában elevenednek meg.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Bálint Sándor és a paprikalexikon appeared first on PaprikaMolnár.

Életrajzi adatok

Bálint Sándor egy alsóvárosi paprikatermesztő család szülötte, 1904. augusztus 1-jén jött a világra. Édesapját korán elvesztette, édesanyja, Kónya Anna, nagy áldozatok árán nevelte fel. A közeg, amibe beleszületett, egész életét meghatározta. Később így nyilatkozott: „Én abból élök, amit életömnek az első tíz esztendeiben ott – persze tudattalanul, de mégis nagyon érzékönyen, ott, Alsóvároson átéltem.”

A középiskolát és az érettségit a szegedi piaristáknál teljesítette, felsőfokú tanulmányait pedig a – Kolozsvárról Szegedre települt – Ferenc József Tudományegyetemen folytatta. Magyarország első néprajzi tanszékének munkájába, mely itt létesült 1929-ben, már a kezdetektől bekapcsolódott. Egyetemi tanárrá 1947-ben nevezték ki, 1945 és 1948 között pedig a Demokrata Néppárt színeiben országgyűlési képviselő volt.

Mindez – valamint a népi vallásosság szenvedélyes kutatása – természetesen megakasztotta előmenetelét a kommunista hatalomátvétel után. Tanítási jogát elvesztette, 1966-ban kénytelen volt nyugdíjba vonulni.

Bálint Sándor és a szegedi paprika

Ahogy alsóvárosi közege egy életre meghatározta a szakralitáshoz való viszonyát, úgy kötötte eltéphetetlenül a szegedi paprikához is. Édesanyja ügyesen kereskedő paprikakofa volt, egyik rokona, az élelmes Ágnes néni, pedig Móricz Zsigmond Paprikaszagú levegőben című novelláskötetben is megjelenik.  

Bálint Sándor legátfogóbb, paprikatörténeti munkájának egyértelműen 1962-es monográfiáját tekinthetjük, mely A szegedi paprika címet viseli. A kötet foglalkozik a növény elnevezésével, szegedi elterjedésével, de részletes információkat tartalmaz a paprika termeléséről, őrléséről, értékesítési lehetőségeiről, sőt a kapcsolódó fogyasztási szokásokról is.

Bálint Sándor mindig hangsúlyozta a növény erős kötődését Szeged városához. „Szeged városának nevétől a paprika szinte elválaszthatatlan. Szemléletes hasonlat szerint a paprika igazán Szeged vére, amely közvetlenül vagy közvetve élteti ennek a nagy magyar városnak népét, táplálja gazdasági életét.”

The post „Szeged vére” és Szeged egyik legnagyobb kutatója. 40 éve hunyt el Bálint Sándor appeared first on PaprikaMolnár.

Gyógynövények és gyógyítás a szegedi ferences kolostorban

A 16. század elején, Szegeden megtelepedő ferences barátok tevékenységének nemcsak a gyönyörű Mátyás téri templomot, hanem a mellette lévő kolostorkertet is köszönhetjük.

A Mátyás téri templom és kolostor napjainkban

A szerzetesek egyaránt gondoskodtak a rájuk bízott gyülekezet hitbéli vezetéséről és egészségügyi ellátásáról is. Mi sem volt természetesebb, hiszen a kora újkorban az orvosok szolgáltatásai csak a kiváltságosok számára elérhető luxust jelentették, a parasztság például borbélyokkal, bábákkal, füvesasszonyokkal kúráltatta magát.

Az Alsóvároson megtelepedett barátok szintén kivették a részüket a gyógyító munkából. Füveskertjükben számos gyógynövény tudatos termesztését valósították meg, melyek szárítása, feldolgozása és tárolása is a kolostor területén történt. A paprikát valószínűleg nem az elsők között telepítették – az a Mátyás téri templom felszentelése idején inkább dísznövénynek számított.

A ferencesek valószínűleg balkáni vándorlásaikon vehették magukhoz, és ültették el a kolostorkertben a paprikát. Bálint Sándor, a növény szegedi termesztésének 20. századi kutatója is így vélekedik: „Tudjuk azt is, hogy a szegedi kolostornak valamikor hatalmas kertje volt, amely gyógyító füvekben, egzotikus növényekben, hatalmas fákban egyaránt bővelkedett….Tudjuk, hogy ezekben a századokban különösen a hideglelés (malária) tizedelte népünket, és éppen ennek orvossága, csillapító szere gyanánt tűnik föl a paprika.”

Minden nyavalya gyógyszere a paprikapálinkában

Szeged-Alsóváros népe a kolostorkertben ismerkedett meg a paprikával, meggyőződött gyógyító erejéről, és hamarosan maga is termeszteni kezdte. A fűszer a néphit részévé vált, úgy tartották, pálinkába áztatva „minden nyavalyát eredményesen kúrál”. Lázrohamok esetén például 7 paprikamagról kellett inni, „hiszen a hideglelés is éppen 77-féle”.

A paprikapálinkában azonban nem csak a bevehető, lenyelhető csodaszert tisztelték, alkalmazását külsőleg is javasolták.  A folyadék magas alkoholtartalma (és a beáztatott fűszer ereje) a paprikapálinkát általános fertőtlenítőszerré tette. Segítségül hívták rovarcsípések vagy vágott sebek esetében. A kezelés természetesen nagyon kellemetlen, égető érzéssel és kipirosodó bőrrel járt, a célnak azonban kiválóan megfelelt.

A paprikapálinka nem csak elődeink csodagyógyszere volt, készítését és alkalmazását az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont is többször bemutatta, például az októberben rendszeresen megrendezett paprikafesztiválok során. 

The post Fűben, fában, paprikapálinkában van az orvosság! appeared first on PaprikaMolnár.

Az Amerika felfedezőjeként számon tartott Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) genovai születésű hajós volt, aki végül spanyol színekben indult el útjára. Három karavellájával 1492. augusztus 3-án vágott neki az Atlanti-óceánnak. Sokáig hiába várt admirálisi kinevezéséhez azonban április 30-án jutott hozzá, erre az évfordulóra tehát éppen most emlékezünk.

Kolumbusz Kristóf

Kolumbusz életéről, kalandos hajóútjáról és a 15. század végi Európa kereskedelmi nehézségeiről egy alkalommal már beszámoltunk. Most lássuk, hogyan jelent meg a növény Európában, és hódította meg az Óvilág gasztronómiáját is.

Az amerikai kontinens egy korai ábrázolása

A paprika tulajdonképpen már az első hajókkal megérkezett. Kolumbusz orvosa, az előbb már említett Dr Chanca hozta be a növény magját, és innen spanyol és portugál kereskedők révén jutott el Európa többi részébe – elsősorban a Balkánra és a Kárpát-medencébe – majd Afrikába és Ázsiába. Kezdetben dísznövényként használták, majd amikor rájöttek, hogy a termése nem mérgező, hanem kiválóan használható húsok fűszerezésére, a paprika szédületes karriert futott be: számos változata, felhasználási módja alakult ki, és az indiai, thai, kínai és a magyar konyha alapvető fűszerévé vált.

Magyarországra feltehetően a Balkánon keresztül, török közvetítéssel került: a bors rokonaként ismerték, erre utalnak a törökbors, indiai bors, és az erdélyi pogánybors el-nevezések. A 16. században a cserépbe ültetett paprikanövény még főúri kerteket díszített, említést tesz róla például Széchy Margit, Zrínyi Ilona nevelőanyja is. Mint borsot helyettesítő fűszer, a 17. század végétől terjedt el, de kezdetben csak a népi konyha ismerte. Termesztési ismereteit valószínűleg bolgár kertészek hozták be a Bácskába, majd onnan Szegedre. Elterjedése széles körben köszönhető annak, hogy úgy tudták róla: jótékonyan hat az emésztésre és hatásos ellenszere a maláriának. Lehetséges, hogy a gyógyászatban is járatos szeged-alsóvárosi ferencesek füves kertjében is ott volt a paprikanövény.

A paprika a délszláv papar (bors) szó kicsinyítő képzős változata. A 18. sz. első felében bukkant fel, de sokáig használatban maradtak a tájszavak is, a pirosbors, vörösbors, pfeferóni és pipárka.

A paprika mára a világ egyik alapvető fűszerévé vált

Itt Röszkén sajátos magyarázatot találtak ki a paprika nevének eredetére. Állítólag a papok, amikor példát mutatva, elöl jártak a paprikaevésben, igencsak könnyeztek, azaz a növény papríkató.

A növény, amit Dr Chanca még különlegességként hozott magával, mára a világon már mindenhol megtalálható, és a bors mellett legalapvetőbb fűszerünkké vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az éttermek, konyhák háromféle ízesítési lehetőségre mindig felkészültek: az asztalon mindig van só, bors és paprika.

The post A paprika kalandos útja. Dr Chanca titokzatos szállítmánya appeared first on PaprikaMolnár.