A Paprikaország, azaz Mihálytelek – ősszel

A tudósítás 1954. október 3-án került be az újságba, éppen a paprikatermesztés szempontjából leglátványosabb időszakban:

„Mihálytelek valóságos mesebeli falu Szeged határában. A magasan fekvő röszkei országút két oldalán — lent a laposban — csinos kicsi házak ereszei alatt mindenütt haragospiros, súlyos paprikafüzérek.

A pihenni térő jó öreg Nap éppen most bocsátja utolsó arany sugarait >>paprikaországra<<. Igazán lélekzsongító látvány az egész. A sok piros paprikacsokor fürdik az aranyszínben. Az út közepén balkéz felől betonmedencés ártézi kút. Egy kép villan: A nagy magyar író, Móricz Zsigmond tizennyolc esztendővel ezelőtt, mikor riportot írt e falu >>paprikaszagú levegőjéről<<, sokáig elnézte ezt a kutat.”

Egy „paprikás” ház belülről

Paprikaország élénk színeinél már csak a lakói izgalmasabbak. A helyszíni szemle egy termelő otthonában folytatódik. A család életmódjáról sok dolog kiderül, igaz, nem minden politikai felhangtól mentesen:

„Találomra benyitok az egyik >>paprikás<< házba. Az udvaron kissé kövéres, ötven év körüli asszony kuporog és válogatja, rakosgatja kis kupacokba a tornác alá hordott ménkű sok paprikát.

Takaros kis ház ez, ahová most benyitottam. A lakásban villany és rádió, a szobában csinos bútorok.

— Öt évvel ezelőtt vettük ezt a házat, — magyarázza Nyári Vincéné, a háziasszony, majd büszkén hozzáteszi: — A paprika árából…

Miközben beszél, szemével végigsimogatja a barátságos otthont.

— Régen, míg nem volt földünk, mi sem kerestünk többet az őszi >>hasításkor<< napi egy pengő húsznál. 1945-ben három és fél hold juttatott földet kaptunk, azóta élünk megelégedetten, mert minden évben kipalántálunk egy hold paprikát.

— És mennyit terem ez az egy hold?

— Ha kedvező az időjárás, megadja az 50 mázsát is.

Itt egy kis szünetet tart, aztán tovább folytatja:

— Szeretem is nagyon a paprikát, ez nekem a mindenem: A palántálás, a szedés, a fűzés. Meg aztán milyen gyönyörű ősszel a ház oldalára kiaggatott sok bordópiros füzér. Úgy ragyognak, mint a drágakő…”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Sajtó annó V. Paprikaország megelevenedik appeared first on PaprikaMolnár.

A Dél-Alföld időjárása olyan hűvössé és csapadékossá vált az utóbbi napokban – a Szent Mihály napi búcsú időszakában ez nem megszokott – hogy jogosan feltételezhetjük, idén talán elmarad a vénasszonyok nyara. Hűvös idő ide vagy oda, az őszi betakarítási munkálatokat el kell végezni ebben az évben is. Paprikaszedés ideje van most, amikor jólesne a meleg.

Szeged-szentmihályiként örülhetünk, hogy felénk az ország többi részéhez viszonyítva magas a napsütéses óraszám, ami nagyon kedvez a fűszerpaprika-termelésnek. Az időjáráson kívül a sok Szentmihály falujában élő, dolgos kezű ember földmunkákhoz való szeretetteljes hozzáállása is közrejátszott abban, hogy a falu a paprikatermelésben kiemelkedő tudott lenni. Alig van még egy olyan növény, ami annyi „dajkálást” igényel a pici mag elvetéstől a rendszeres öntözésen, a palántaültetésen, kapáláson, szedésen, szárításon, őrlésen át az értékesítésig, mint a fűszerpaprika.

Az egykori termelőszövetkezet – az Új Élet TSZ – megalakulásakor próbálkozott gépesíteni a munkálatokat, de csak az ültetést tudta sikeresen, a paprikaszedőgép használata – igen, volt ilyen! – kevésbé lett eredményre vezető, mert egyedül az ember képes kiválogatni a szedni való termést az éretlenek közül. Maradt tehát a kézi munka, és így folyik a betakarítás a mai napig kalákában, rokonokkal, barátokkal összefogva.

Mielőtt a paprikát nemesíteni kezdték volna, csak csípős változat létezett, ezért száradás után minden darabot fel kellett hasítani, kivágni az eret és kiszórni, összegyűjteni a magokat. Mindezt társaságban végezték a hasítólányok, napszámban. A magot pedig a falu artézi kútjainak kimondottan erre a célra szolgáló medencéiben mosták ki úgy, hogy közben lábbal taposták. Ezután megszárították, megőrölték a paprikabőrrel együtt, csökkentve a fűszer erősségét. A hasítás időigényes munkálatára a csípősségmentes változat kinemesítéséig volt szükség, ma már csak csipedik a termést, azaz eltávolítják a csumáját. (Egy pár éve megjelent, valószínűleg nem szegedi által írt tanulmány a „csipedés” szó eredetét összefüggésbe hozta a paprika csípősségével, pedig ahhoz semmi köze nincs. Csipedni, azaz a csumát lecsípni a nem erős termésről is le kell.) Szentmihály falujában számos paprika-kikészítő élt, például a Kotogány, a Farkas-Csamangó és a Kriska család, akik nemcsak a sajátjukat, hanem az általuk felvásárolt, a termelők által már felfűzött, és a családi házak falára akasztva, napon megszárított félkész-terméket is feldolgoztatták napszámosokkal. A magok taposása, mosása, és a hasítás jó társaságban nem volt nehéz feladat, viszont később következett a böjtje. Emlegették a régi öregek, hogy a munka végeztével kinek a keze, kinek a lába égett az erős paprikától. Éjszaka hideg, klórmeszes vízben áztatták, az hozott némi enyhülést, bár ha túladagolták a meszet, még jobban „ötte”.

The post Kitekintés Szentmihály felé. Kincsünk, a paprika appeared first on PaprikaMolnár.